Firenze egy sorozatgyilkos visszatérésétől retteg

Andrea Cristina Zamir holttestét egy kerítésre ragasztva találták meg. A zoknit és cipőt nem számítva teljesen meztelen lány karjai vízszintesen voltak kifeszítve, mintha megfeszítették volna. Alatta a murva vértől vöröslött.

A lányt megkínozták, már nem élt, amikor megerőszakolták.

Mindez Firenze egyik kihalt útján, a város határában történt.

Ugyanott, ahol 1968-85 között a városban csak "A" rémként, világszerte pedig Firenzei Rémként ismert, a mai napig azonosítatlan sorozatgyilkos megölt 8 szerelmeskedő párt.

A rettegett Rém először 1968. augusztus 21-én gyilkolt. A következő kettős gyilkosság 1974-ben, a harmadik és a negyedik 1981-ben, az ötödik 1982-ben, a hatodik 1983-ban, a hetedik 1984-ben, az utolsó pedig 1985-ben történt.

Az áldozatok minden esetben szerelmeskedő párok voltak, akiket állítólag az elélvezés pillanatában gyilkolt meg. A nőket utána rendre meggyalázta, egyik mellüket és lágyékukat kivágta és magával vitte - ez a részlet ihlette a Bárányok hallgatnak forgatókönyvíróit is.

Hogy egy sorozatgyilkosról van szó, azt onnan tudni, hogy mindegyik áldozatot ugyanazzal a .22-es kaliberű Beretta pisztollyal ölték meg. A gyilkosságsorozat elég rossz színben tüntette fel az olasz rendőrséget és az igazságszolgáltatást, ami négy embert is bebörtönzött a gyilkosságok miatt, hogy aztán egy újabb, ugyanazzal a fegyverrel elkövetett gyilkosság után felmentsék őket.

Most szó sincs a .22-es Berettáról, ezért a Zamir halálát vizsgáló, korábban a Rém elleni nyomozást is vezető nyomozóbíró, Paolo Canessa szerint nincs összefüggés az esetek között. "Egyelőre nem egy sorozatgyilkos, hanem egy veszélyes őrült után nyomozunk" - mondta.

Persze ettől még lehet, hogy Zamir gyilkossága is a sorozatgyilkosság részének bizonyul majd. Az elmúlt tíz évben hat vagy hét prostituáltat gyilkoltak meg a környéken, és 2006 óta volt két támadás, amiben pont ugyanolyan ragasztószalagot használtak, mint amivel Zamir testét is rögzítették a kerítésre.

A ragasztószalag egy helyi kórházból származik, de 2006 óta már nem ezt a típust használják.

A két másik esetben az áldozatok túlélték a támadást, bár egyikük, akit tavaly márciusban ugyanitt ragasztottak fel megfeszített pózban a kerítésre, ezt csak a szerencsének köszönhette. Hangos kiabálására a lakók riasztották a rendőröket, akiktől a támadó megrettenhetett és elmenekülhetett. Az áldozat szerint a támadó 50-60 éves, púpos férfi volt, aki pár eurót ajánlott neki erotikus játékért. De játszadozás helyett megkínozta, és egy seprűnyéllel megerőszakolta.

Vagyis a mostani gyilkos módszere más. Mégis, a gyilkosság helyszíne és az áldozat meggyalázása felelevenítette a rettegést a rémtől. Pláne, hogy a rém a mai napig nem lepleződött le. Legalábbis hivatalosan nem. A sorozatgyilkosság ügyében kiterjedt nyomozást folytató, de végül azt regényes formában feldolgozó Magdalen Nabb, illetve a témáról dokumentarista riportkönyvet író szerzőpáros, Douglas Preston és Mario Spezi könyveikben ugyanazt a személyt azonosították gyilkosként:

Antonio Vincit, akinek az apját és nagybátyját, egy szardíniai testvérpárt külön-külön is meggyanúsított a rendőrség a gyilkosságok ügyében. (Via The Daily Beast)