Ilyen szép állatot még életemben nem ettem

Nagyon szeretem a jerkyket. Valamiért a magyar étkezési kultúrából kikopott, pedig vándorló, félnomád őseinknek még alaptápláléka volt a

nyereg alatt puhított hús.

Márpedig a jerky ennek viszonylag közeli rokona. Felfüstölt, szárított hús. Amerikában, ahol megismertem a műfajt, jellemzően marhából készül. Máshol meg másból.

Vegyük például ezt itt:

Ránézésre semmi extra. Sőt, egyeseket tán még riaszthat is a megbarnult zsír és az elfeketedett hús. Olyan száraznak tűnik.

Nem az. Isteni, szájban olvadó, elképesztően laza textúrájú hús ez. Ráadásul gyönyörű állat húsa. Olyan gyönyörű állaté, amilyen gyönyörűt még az életemben nem ettem.

Ezé:

Ez a kudu, abból is a nagyobbik fajta, ami Dél-Afrikában is honos. Onnan kaptam ezt a csomagot is.

A kudu neve búr - koedoe - közvetítéssel az isiXhosa nyelvből - iqhude - érkezett az angolba. A kudu antilopféle, és mint ilyen, a hímei csoportokba verődve szokták keresni a nőstények társaságát. Alapvetően békés természetű, a hímek inkább bámulással intézik el a nőstényekért vívott párviadalokat.