Egészen újfajta megközelítésből igazolná egy kutatás, hogy a nyugati társadalmakban mért jellemzőbb sokkal inkább az individualizmus az ázsiai országok társadalmaihoz képest.

A Science-ben publikált kutatás szerint azokban a közösségekben, ahol rizst termelnek és esznek, az emberek sokkal inkább függnek kölcsönösen egymástól. Míg ott, ahol búzatermesztés terjedt el, az emberek jóval függetlenebbek.

Rizst termeszteni ugyanis közösségi együttműködést és koordinációt igényel. Az öntözéses gazdálkodásnál olyan alaposan kidolgozott öntözőrendszerre van szükség, ami egyszerre több gazda földjét is el tudja látni. Azaz az, hogy mi történik az egyik földön, nagyban befolyásolja azt is, hogy mi történik a környék többi földjén. A gazdák kölcsönösen függnek egymástól, a rizsföldek fenntartása legtöbbször az egész falu együttműködését igényli. Ráadásul a rizzsel jellemzően kétszer annyi munka is akad, mint a gabonával, ami még inkább egymásra utalttá teszi a gazdálkodókat.

A kutatás állítása szerint ez a fajta kollektivista szemlélet generációról generációra öröklődik tovább, így alakult ki az, amit a kutatók egyszerűen a rizs kultúrájának neveztek el.

Hogy igazolja az elméletét, a Virginia Egyetem kutatója, Thomas Talhelm 1162 kínai egyetemi diákkal töltetett ki kérdőívet. Részük a gabonatermelő északi régiókból, részük pedig a rizstermesztésben erős déli országrészből származott.

Az individualizmus mértékének megállapításához a résztvevőknek a közösségi hálójukat kellett lerajzolniuk. Magukat és baráti körüket is körökkel kellett ábrázolniuk. Korábban hasonló kísérletekből lehetett megtudni például azt is, hogy az amerikaiak jellemzően 6 milliméterrel nagyobb körrel ábrázolják magukat, mint a többieket. Az európaiknál ez az eltérés 3,5 milliméter, míg a japánoknál a résztvevők jellemzően kisebb körrel ábrázolták magukat, mint a barátaikat.

A mostani kutatás pedig azt igazolta, hogy azok, akik rizstermesztő vidékről jöttek, hajlamosabbak voltak magukat kisebbnek rajzolni, mint azok, akik búzát termelő régióból származnak. Ezzel pedig Talhelm szerint öntudatlanul ugyan, de az individualizmusuk mértékéről árultak el értékes információt a résztvevők.

Ez persze a kutatók szerint sem egy kizárólagos magyarázóelv, hanem csupán értékes adalék lehet a szociálpszichológia egyik kedvenc témájához. (via Quartz)