A kormányzat norvég alap elleni támadása annyira szürreális, hogy nehéz nem arra gondolni, hogy valami más van mögötte. Szinte bizonyos, hogy a sürgősen legyőzendő ellenségre szoruló kormány nem a távoli vikingeket szemelte ki magának. De akkor kit vagy kiket? Az a gyanúnk, hogy a norvég pénzek első számú haszonélvezőjét, a budapesti központú civil szférát. Főellenségnek azért ők kevesek lesznek, de időnként felmutatható mumusként még megtehetik.

Amint arról már korábban írtunk, a kormánynak hamarosan ellenségre lesz szüksége. Számottevő gazdasági növekedés híján felelőst, kerékkötőt, ellenfelet kell majd keresni, akivel aztán el lehet vitetni a balhét. Az előző négy évben az IMF, majd az EU kapta ezt a szerepet. Előbbi már nem jön szóba, utóbbi esetében pedig valószínűleg óvatosabbnak kell lennie a kormánynak. Az uniós költségvetési időszak elején ugyanis a korábbiaknál nagyobb brüsszeli kooperációra lesz szükségünk ahhoz, hogy a kormány által megálmodott jelentős támogatási összegeket valóban le lehessen hívni. Ha ez nem sikerülne, akkor persze megint neki lehet esni a brüsszeli szalmabábunak, de első körben bizonyosan nem ezt választaná a kormányfő.

Ha azonban nem Brüsszel, akkor kicsoda?

Ott lenne ugye az ukrajnai agressziójával várhatóan egyre több problémát okozó Putyin mint az esetleges verbális támadások célpontja, de ezt a lehetőséget személyesen a miniszterelnök akadályozta meg az ijesztően rosszul időzített paksi megállapodás megkötésével.

Adná magát, hiszen a magyar történelemben számos példa van rá, a főváros-vidék ellentét. Sőt, a jobboldali folklórba kifejezetten könnyű lenne beilleszteni ezt a narratívát. Ugyanakkor Orbán Viktor legalább 2002 óta tudja, hogy ha Budapest egészét maga ellen fordítja, akkor lehetetlenné teszi a Fidesz tartós többségét. A főváros egésze tehát nem lehet ellenfél.

Önmagukban persze nem lehetnek ijesztőek a civil szervezetek. Ha pedig az ellenzéki LMP-hez, a nagyon sok Fidesz-szavazó által leginkább elfogadott ellenzéki párthoz próbálják őket kötni – mint ahogy azt Lázár János tette a minap –, akkor még annyira sem. Ide ennél több kell majd. Valami gyanús külföldi vonal. Norvégia persze nem hangzik valami félelmetesnek, de az általuk kiosztott 40 milliárd az már valami. Arra már lehet úgy utalni mint a kormány elleni szervezkedés titkos bankszámlája. Ehhez persze majd még meg kell írni valamikor, hogy igazából nem is a norvégok adják, hanem valami félelmetes háttérhatalom. De ez már tényleg csak technikai kérdés, hisz ennél sokkal bornírtabb ökörségek is megjelentek már a magyar sajtóban.

Mindez olyan cinikusnak, olyan otrombának hangzik, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez túlzás, ilyet tényleg nem lehet. És elképzelhető, hogy semmi ilyesmiről nincs is szó. Csak akkor mire véljük azt, hogy pénteken a kormány azt kérte a norvégoktól, hogy ha már rajtuk keresztül nem oszt pénzt, akkor inkább másokon keresztül se tegye. Inkább essen el az ország sok milliárd forinttól, csak nehogy ne a kormány diszponáljon felette. Mi ez, ha nem paranoia?