Kedves Anarki,

azért írok a tabuk nélküli csütörtöknek, mert nem tudom, hogy mihez kezdjek. Egy néhány hete már kerülgettük egymást az egyik kolléganőmmel. Már az első pillanatban, ahogy megláttam feltűnt, hogy végre egy jócsajt is felvettünk az irodába. Aztán elkezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy nemcsak szép, de jófej is. Egy darabig játszottunk egymással, flörtölgettünk, de mind a ketten éreztük, hogy nem fogunk leállni itt.

Aztán a céges csapatépítőnkön nagyon összemelegedtünk, amikor a főnök már mindenkit kellően leitatott. Igazából ment minden a maga útján és összekavarodtunk. Nem tudom, hogy feltűnt-e a többi munkatársnak, szerencsére, mindenkiben volt nafta, de azért egy-két összenézés volt. Bent nem csinálunk semmit, néha beszélgetünk, de semmi több.

A baj az, hogy ő még csak most jött, én meg már itt dolgozom egy ideje, de lövésem sincsen arról, hogy mit szól a cég ahhoz, hogy az egyik kolleginával otthon is folytatjuk a „munkát”.

Egyelőre még nem hivatalosítottuk, hogy ez egy kapcsolat, kiélvezzük az izgalmakat, amiket a titkolózás okoz. Nem akarom, hogy kirúgják, és szerintem ezt még most kéne meglépni, amíg nem lett komoly a kapcsolatunk, hogy rövidre lehessen zárni a dolgot. Lassan elszabadulunk és kérdés, hogy meddig bírjuk azt, hogy csak ülünk egymástól három méterre.

Szerinted rá merjek kérdezni a főnökömnél? Nem szeretném, hogy emiatt rúgják ki. Mennyire tolerálják a cégek a belső viszonyokat? Mi ilyenkor a normális, ha az ember titkolja?

Üdvözlettel:

-ZD-

Kedves ZD,

Nem hallottam olyan törvényről, de még kormányrendeletről sem, ami tiltaná a munkahelyi kavarást. A céged belső viszonyairól, szokásairól viszont te nyilván többet tudsz, mint amennyit én valaha is fogok. Vagy szeretnék.

A corporate folklórtárból időről időre előkerül a primitív népi megfigyelés, miszerint házinyúlra nem lövünk, aminek, mint minden primitív népi megfigyelésnek, van is alapja – egy ilyen kapcsolat gyakran átrendezi a cégen belüli erőviszonyokat, feszültségeket és hülye helyzeteket teremt (kimegyek a konyhába egy kávéért, ezek meg nem ott smárolnak a mikró előtt?), nem beszélve arról a belülről nyomorúságos, kívülről szánalmas kínlódásról, ami a kapcsolat esetleges megszakítása után zajlik, a kárörvendő kollégák szeme láttára.

De mint a legtöbb primitív népi megfigyelés, ez is csak arra jó, hogy semmibe vegyék: hol csajozzon az ember, ha nem a munkahelyén, ahol amúgy is élete felét tölti, és ki az, aki egy népi megfigyelés alapján lemond élete szerelméről, csak mert az a bérszámfejtésen dolgozik?

Ha tudsz legalább egy esetről a cégnél, ZD, amikor valakit bizonyíthatóan azért rúgtak ki, mert összejött egy munkatársával, akkor vagy azonnal hagyjátok abba az egészet, vagy titkolózzatok tovább, és vigyázzatok, le ne bukjatok. Úgyis le fogtok. Ha van annyira komoly, akkor meg jelentsétek be nyilvánosan. Annyit előre elárulok, hogy legálisan smárolni a mikró előtt fele annyira se izgalmas, mint titokban.

Szia,

anarki

Kérdésed van? Ide küldd. Válaszokra vágysz? Itt találod őket.