A vérrák három típusa közül a plazmasejtek daganatos elváltozása, a myeloma gyógyíthatatlan. Kezelhető, de végső soron halálos, a betegségben szenvedők öt éven túli túlélési rátája csupán 40 százalék.

Stacy Erholtz mégis felgyógyult a betegségből.

Erholtz volt az egyik résztvevője annak a kétemberes kísérletnek, amit a világ vezető rákkutató intézetében, a Mayo Clinicen végeztek. Őt és meg nem nevezett társát normál körülmények között tízmillió ember immunizálására elegendő mennyiségű, genetikailag módosított kanyaróvírussal oltották be.

Mindkét páciens áttétes myelomában szenvedett, ezért a vakcinát intravénásan, közvetlenül a vérükbe adagolták - ennek majd még lesz jelentősége. Az eredmény lenyűgöző volt.

Erholtz szervezetében az első adag vakcina beadása után már nem tudtak rákos sejteket kimutatni, a csökkenés teljes volt.

A másik páciensnél ugyan nem volt teljes a gyógyulás, de a kezelés hatására az ő szervezetében is nagyon csökkent a rákos sejtek száma.

Miért pont a kanyaró?

Elsőre tán nem tűnik logikus választásnak, hogy az amúgy az egyik legveszélyesebbnek tartott, a védőoltásprogram 1963-as elindítása előtt az Egyesült Államokban évi négymillió embert megfertőző, a gyerekbénulásnál kétszer több áldozatot szedő vírust választottak - pont azért, mert a védőoltásporgram miatt az emberek nagy része immunis a kanyaróra - vagy ha nem is az, a szervezet nagyon hamar kitermeli a kanyaró antitesteit.

A myelomás betegek szevezetében viszont a betegség természete és a kezelések jellege miatt nagyon kevés ilyen kanyaróantitest van.

Másrészt, a kanyaró egy CD46 nevű receptoron keresztül kapcsolódik az emberi sejtekhez, ezekből pedig a plazmasejteken szokatlanul sok van. Vagyis a vírus közvetlenül a plazmasejteket, a kutatásban használt, genetikailag módosított vírustörzs pedig ezek közül is csak a kórosan elváltozottakat támadta.

Miben áttörés ez?

Azt, hogy a vírusok hatékonyan pusztítják a rákos sejteket, korábban is tudták. Eddig azonban csak lokálisan, vagyis közvetlenül a tumorba juttatva értek el eredményeket.

Pont azért, mert a közvetlenül a véráramba juttatott vírusokkal könnyedén végzett az immunrendszer - így például a vérrákok kezelésében teljesen hatástalannak tűntek a vírusok.

Ezt az akadályt most egyrészt a hatalmas dózissal, másrészt a vírus gondos genetikai tervezésével védték ki.

Illetve csak részben védték ki, mert annak a páciensnek a vérében, aki végül nem gyógyult fel, már a beadás után közvetlenül sokkal kevesebb vírust mértek, mint a felgyógyultnál - vagyis az, hogy az immunrendszer mennyire tud védekezni a vírus ellen, emberről emberre változhat.

Hogy működik?

A vírus megtámadja a rákos sejtet, amiben szaporodni kezd, majd szétterjed. A szervezet immunválasza antitesteket termel, amik ezután nemcsak a vírust, hanem a fertőzött, ez esetben rákos sejteket is elpusztítják.

Akkor végre megvan a rák ellenszere?

Még nem. Egyrészt ez eddig csak egyetlen egy sikeres kísérlet, ami inkább azt bizonyítja, hogy van értelme az ezirányú kutatásnak.

Másrészt annak is megvannak a veszélyei, ha vírussal fertőznek rákos betegeket. A rák eleve legyengíti az immunrendszerüket, amit tovább rombolnak a hagyományos kemoterápiás és sugárkezelések. Ilyenkor egy vírusfertőzés utáni gyulladás akár halálos is lehet. Épp ezért kísérleteznek olyan módosított vírustörzsekkel, amelyek kizárólag a rákos sejteket támadják - a mostani kísérleti eredmények szerint a gyakorlatban is ez történt. (Via Star-Tribune. Magát a kísérletről publikált tanulmányt itt, a kutatástól független John C. Bell magyarázatát itt olvashatja.)

*PONTOSÍTÁS: Eredetileg himlővírus szerepelt a cikkben egy rossz beidegződésem miatt. A measles természetesen kanyarót jelent. A hibáért elnézést kérek.