Most egymás torkát kellene inkább átharapniuk

  • A Demokrácia és Dilemma Intézet kutatói értetlenkednek: miért nem esett egymásnak ezen az esős májuson Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila?
  • Nagyon sok okot találtak kutatóink arra, hogy ez miért lett volna mindannyiuk számára kívánatos.
  • És egy okot se találtunk, hogy a konfrontáció elodázása miért lehetett jó nekik.

Éppen az előző EP-választáskor bizonyosodott be, hogy mekkora válságban van a baloldal. Akkoriban a 22 magyar képviselőből csak 4 jutott az MSZP-nek, 18-t pedig magukat jobbra soroló pártok, a Fidesz, a Jobbik és az MDF küldhették Brüsszelbe. Teljes volt a megsemmisülés, akkor tűnt el az SZDSZ is.

Azóta volt három országos választás (két parlamenti és egy önkormányzati), és mindegyiket hatalmas fölénnyel a Fidesz nyerte. A baloldal azóta keresi önmagát.

A mostani EP-választás egy különleges esélyt adhatott volna, hogy megpróbáljon ez az oldal valami újat mutatni ahhoz képest, ami 2009 óta nyilvánvalóan kudarc. Úgy tűnik azonban, hogy az áprilisi vereség okozta kábulat nem harcra ösztönözte az itteni szereplőket. Hanem semmire sem ösztönözte őket.

Egyszerű volna most

Az EP-választás ideális terep lenne arra, hogy a 2010 előtti kormánykoalíció romjaiból sarjadó pártok először az életben megmutassák, hogy van-e értelme létezésüknek. Ideális a terep, mert:

  • Most nem lehet arra hivatkozni, hogy a választási rendszer miatt muszáj fintorogva összekapaszkodni. Az EP-választás tisztán arányos rendszer szerint megy, ennél kényelmesebb helyzet a kisebb pártok számára nem is lehetne.
  • A tét nem akkora, hogy egymás gyengítése különösebben nagy gondot okozzon a választóknak.
  • Másfél hónapja kiderült, hogy az összefogás nem kell a magyar választóknak, minden adott, hogy akkor most tisztán látszódjanak az erőviszonyok. Senki sem követel most összeborulást senkitől.
  • A várhatóan alacsony részvétel könnyebbé teszi a pályát: néhány tízezer ember mozgatása jóval többen számíthat, mint a parlamenti választáskor.
  • Brüsszel messze van, ezért ilyenkor szívesebben kísérleteznek kisebb pártokkal a választók.
  • A Bajnai Gordon vezette Együtt tavaly felvetette, hogy legyenek a baloldalon előválasztások, és annak eredménye alapján osszák el a közös jelölteket. Az ajánlatot az MSZP akkor visszautasította. Most viszont az önkormányzati választásra készülve egészen nagy léptékben el lehetne ezt játszani.

Mindezek ellenére éppen csak pislákol a kampány. És ami van, az sem arról szól, hogy most el lehet dönteni, hogy Mesterházy, Bajnai vagy Gyurcsány. Pedig más kérdése nem igazán lesz a vasárnapi választásnak.

Most az MSZP-nek, az Együttnek és a DK-nak ugyanazokra az emberekre hajtva kellene nagyon éles kampányt erőltetnie. Legkevésbé még az MSZP érdekelt ebben: a többiek minél mélyebben alszanak, az nekik annál jobb, hiszen nem esik így le sokaknak, hogy lehet ezen a térfélen máshova is szavazni. A másik két párt viszont a túlélésért kellene hogy küzdjön. Az MSZP pedig bebizonyíthatná, hogy az új pártok csak ballasztok a baloldalon. De senki se mordul a másikra.

A mostani EP-választásnak nem az a tétje, hogy ki nyer, és még az sem, hogy mennyire nyer. 2004-ben ez fontos kérdés volt, a Fidesz akkori magabiztos győzelme Medgyessy Péter állásába került. Most viszont

az EP-választás egyetlen igazán nagy tétje, hogy az MSZP mellett megjelent két új baloldali párt megmaradhat-e.

Létezésük értelmét, tényleges támogatottságukat először teszteli az ország vasárnap. Ez nekik azért is fontos kellene hogy legyen, mert parlamenti frakció nélkül nem lesz több esélyük megmutatni magukat az önkormányzati választásokig.

Szalvettával fogják

Ehelyett úgy tesznek, mintha minden mindegy lenne. Olyan labdákat nem csapnak le, mint hogy Ron Werber szerint Molnár Zsolt összejátszott Rogán Antallal. Nem verték ököllel az asztalt, amikor szocialisták azt pletykálták, hogy Mesterházy Attila titokban Habony Árpáddal szokott találkozni. Nem hibáztatják egymást az áprilisi vereségért. Senki sem mondja, hogy Gyurcsány neve rontott el mindent. Senki sem gúnyolódik azon, hogy Bajnai miniszterelnök akart lenni, de még frakciója se lett.

Lehetséges, hogy elfogyott a pénz, és esély sincs kampányolni. Lehetséges, hogy ezek a pártok április 6. után kiürültek, tagságuk és aktivistáik kiszálltak már. Lehetséges, hogy azzal számolnak, az MSZP farvizén teremhet már csak nekik babér, az összefogás majd legközelebb jobban sikerül, és ezért óvatoskodni kell. Lehetséges, hogy Bajnai és Gyurcsány már feladták, és ez a szerény búcsú ideje. Lehetséges, hogy úgy tartják, az áprilisi kudarcnak nem az a tanulsága, hogy az összefogás hülyeség, hanem az, hogy az MSZP-t kell elfoglalni, belülről, és a következő négy év az integrációról és a belső küzdelmekről szólnak majd.

Azonban ha még hisznek abban, hogy van bármi értelme önálló politikát csinálniuk, akkor érthetetlen, hogy miért nem kiabálnak. Érthetetlen, hogy miért nem kiabálnak kígyót–békát egymásra, és főleg az MSZP-re.

Még ha súlyos gyomrosokat vinnének be egymásnak, összességében akkor is jól járhatnának egy „előválasztás” hangulatú intenzív kampánnyal: ugyanis ez mozgósíthatná a baloldali szavazókat, akiknek a Fidesz győzelmének friss élménye után aligha viszket a tenyerük, hogy megint szavazzanak, és megint egy vereséghez asszisztáljanak.

El lehetne nekik mondani, hogy igenis és van tétje számukra a szavazásnak. Sőt, különösen az ő számukra van tétje. Ha így tennének, akkor a mozgósítás miatt még a Fidesztől is el lehetne venni egy-két mandátumot.

És nem utolsó sorban egy éles, egymás ellen indított kampánnyal bekerülhetnének a hírekbe is. Pénz nélkül tudnának folyamatos médiajelenlétet szerezni, ha egymást gyalázó üzengetésekkel állnának mikrofonok elé. Még a műbalhé is jobb lenne, mint ez a teljes passzivitás – mindhárom párt szempontjából.

A mostani langyos óvatoskodással nagyon fontos esélyt játszanak el ezek a pártok. Furcsa.