Az Orbán-kormány kamaramániája a legsötétebb és legostobább kommunista hagyományokat éleszti újjá illetve tartja életben a szakácsképzésben – gyakorlatilag ezt állítja az a több mint száz hazai éttermi szakember (szakácsok, tulajdonosok, üzletvezetők), aki aláírta a Magyar Gasztronómiai Egyesület nyilatkozatát. Idézem:

„Nem tehetünk esküt egy levitézlett rendszer levitézlett tananyagára, olyan valamire, amit jó lelkiismerettel nem lehet, nem is szabad közvetíteni.”

Az éttermeseket (és mondhatjuk: a legjobb magyar éttermek dolgozóit, például az aláírók között van mindhárom Michelin-csillagos hely stábja) kiborító, nemrég hatályba lépett jogszabály szövegéből:

„A 2011/187 számú szakképzési törvény értelmében 2015 szeptemberétől csak olyan étterem köthet tanulószerződést, amely mesterlevéllel rendelkező szakácsot, cukrászt, pincért alkalmaz.”

Mesterlevéllel komoly helyen már régen nem találni szakácsot, mivel a mesterképzés egy vicc. Zöldségek faragásával vagy kétes minőségű húsok ízléses aszpikolásával is meg lehet szerezni a mesterszakács minősítést, a követelményrendszer nem hogy elavult, de sosem volt igazából alkalmas semmire, azon a szakképzési rendszeren alapszik, amelyről a szakma legjobbjai egyöntetűen állítják, hogy a világ legrosszabbja. (Ebben a mesterképzésben egyébként ugyanolyan szakmai múltnak számít, ha valaki Heston Blumenthal háromcsillagos éttermében húzott le három évet vagy a sopronkőhidai büntetésvégrehajtásnál főzött a rabokra.)

Tehát az új törvény értelmében nem fogadhatna tanulót egyik magyar Michelin-csillagos étterem sem, hiszen egyikben sem dolgozik „mesterszakács”. A világ gasztronómiájában (már a normális országokban) elég jól kialakult rendszere van a képzésnek. A fiatal szakácsok, mint egykor az iparos vándorlegények, járják a világot, és megpróbálnak helyet találni egy-egy híresebb konyhán, hogy nagy séfek mellett sztázsolhassanak, azaz ingyen dolgozhassanak, eleinte krumplit pucoljanak, alapanyagokat készítsenek elő, később egyszerűbb salátákat állítsanak össze, aztán mártásokat készíthessenek, és így tovább. Itt elleshetik a legnagyobbak trükkjeit, megtanulhatnak mindent, amire később szükségük lehet. A híres konyhákon eltöltött idő többet számít a szakmában, mint akármilyen oklevél.

Orbánék megmagyarázhatatlan kamaramániája (mindent ilyen nemzeti meg országos, központosított, kézben tartható és szükségszerűen buta/korrupt gittegyletekbe akarnak szervezni, lásd még: nemzeti padagóguskar, kötelező kamarai tagság és a többi) odavezetett, hogy a vendéglátósok meglehetősen oldschool kamarája szépen megpróbálta visszarendezni a viszonyokat, begyűrni maga alá a képzést, amit már régen senki sem tartott komolyan vehetőnek vagy használhatónak. Ez végképp kiakasztotta a szakmát. Még azt a részét is, amely egyébként civilben lelkes híve Orbánéknak.

„A mesterlevél-kötelezettség bebetonozná az elmaradottságot, olyan elavult struktúrákat támogatna új életre, amelyekről azt hittük, hogy már végre sikerült megszabadulnunk tőlük”

– írják az éttermesek elég elkeseredettnek tűnő nyilatkozatukban.

A teljes nyilatkozat itt elolvasható.

(Egyébként meg ma kezdődik a Gourmet fesztivál, ahol szinte minden jobb éttermet, terméket, alapanyagot ki lehet próbálni. Plusz Szatmári Feri újragondolja a legjobban utált főzelékeket.)

*

*

*

(Ja, és a szerző a nyilatkozatot jegyző Magyar Gasztronómiai Egyesület tagja. És természetesen a nyilatkozat minden szavával egyetért.)