• Kovács Erika, a Városmajori Gimnázium matematikatanára megkapta a Massachusetts Institute of Technology kitüntetését, az Inspirational Teacher Awardot.
• Több díjat is kapott már, a legnagyobb sikernek mégis azt érzi, ha a gyerekek jókedvűen mennek be az órájára.
• Kötelességének érzi, hogy gondozza a tehetségeket és minden diákjával megszerettesse a matematikát.
• Van, hogy péntek éjjel háromkor is matekpéldákat old meg, és a villamoson találja ki a legjobb feladatokat a diákoknak.

Kovács Erikával nem olyan egyszerű megbeszélni egy találkozót mostanában. A Városmajori Gimnázium matematikatanára májusban megkapta a világ egyik legnagyobb presztízsű egyeteme, a Massachusetts Institute of Technology kitüntetését, az Inspirational Teacher Award-ot, amit diákok jelölése alapján osztanak ki különösen inspiráló középiskolai tanároknak. (A tavaly kitüntetett Surányi Lászlóval is készítettünk interjút.) Ezen a héten pedig Ericcson-díjat kap, ami matematika- és fizikatanárok szakmai kitüntetése.

Mégsem ezért nehéz vele találkozni. Amikor először megkerestük, azt mondta, nem tud biztos időpontot mondani:

“Most a tizenkettedikes diákjaim az elsők. Készülünk az emelt szintű szóbelire, és ilyenkor olyan vagyok, mint az ügyeletes orvos. Ha szükségük van rám, akkor rögtön ugrom.”

Végül kedd délután találkoztunk a Városmajori Gimnáziumban, amikor éppen volt egy lyukasórája hatodik órában. Ezután viszont következett még hetedik-nyolcadik órában egy szakkör, amit ő tart. A diákok itt nem kapnak jegyet, és egyáltalán nem kötelező járniuk erre. Mégis tizenhét jelentkező volt csak aznap, hogy hosszan a délutánba nyúlóan matekfeladatokat oldjanak meg Kovács Erikával.

Nem a táblánál áll

Ezzel pedig közelebb is kerültünk ahhoz, miért tartják őt jelenlegi és volt tanítványai közül sokan

életük egyik leginkább inspiráló tanárának.

Sőt, ebből derül ki igazán, mert jól látszik, hogy a gyerekek között sokkal természetesebben érzi magát, mint amikor elkezdünk beszélgetni erről az egészről.

Azt mondja, ő igazán nem szeretne nagy dolgokat mondani, vannak épp elegen, akik szeretnek szerepelni, ő inkább a háttérben maradna. Még az órákon sem a táblánál szokott állni, hanem jön-megy a diákok között.

Persze, majd pont én kapok díjat

“Jankó évek óta mondogatta, hogy fel fog terjeszteni erre a díjra, én meg mindig vigyorogtam, hogy persze, majd én fogok az MIT-tól díjat kapni", mesél arról, hogy ezt az elismerést részben annak köszönheti, hogy egyik volt diákja, Perczel János az MIT PhD-hallgatója. És bár azt mondja, amikor először meghallotta a hírt, “szinte visongott örömében”, érezhetően a helyén tudja kezelni a dolgot.

“Sok tanár van Magyarországon, aki azt mondhatná, hogy könnyű neked az ország hatodik legjobb gimnáziumában, és ebben igazuk is lenne. Nekem viszont ebből a helyzetből kell a legjobbat kihozni.”

Kovács Erika szerint egy ilyen iskolában nemcsak feladata, de kötelessége is a tehetségek gondozása. “A szülők nem azért küldik ide a gyerekeiket, akiket kiválogatunk sokszoros túljelentkezésből, hogy aztán 4-6 évig ellébecoljanak. Egy ilyen iskolában a tehetséggondozás a legfontosabb, de pontosan tudom, hogy sok helyen a kettes érettségi megszerzése legalább ilyen fontos feladat.”

Falatkák és precizitás

A tehetséggondozás az a kifejezés, ami a leggyakrabban előkerül vele kapcsolatban, de mit jelent ez egészen pontosan?

Nézzük, mit mondanak erről volt diákjai.

Perczel János: “Kovács Erikától a matematika szépségének, élvezhetőségének és fogalmi tisztaságának értékelését tanultam meg a technikai részleteken túl. Figyelemre méltó és inspiráló Erika precizitása és az, hogy minden órájára még hosszú évek gyakorlata után is készül."

Tanítványa volt Lakatos Dávid is, aki később Sold nevű internetes vállalkozásával ért el nagyobb sikert. Ő is élete egyik leginkább inspiráló tanárának tartja, és azt mondja róla: “Kevés ilyen tanár van, aki ennyi időt szánna az életéből “falatkákat” gyártani (ezek rövid fejtörők, amik matekversenyekre készítenek fel), és a diákjait versenyekre cipelni, mint ő. A mai napig hiányolom a fejtörőit, és gyakran veszem észre a saját gondolatmeneteimen az ő hatását.”

Mécs Anna, aki tudományos témájú rádióműsort is vezet, így emlékszik vissza: “Minden egyes témakört, fogalmat, minden egyes órát megkomponált, nem volt egy felesleges, félreérthető mondata. Egymásra épülve kaptuk az új ismereteket, fokozatosan ismerkedtünk meg a fogalmakkal. Remekül egyensúlyozott a középiskolai tananyag, a mindennapi élet matematikához kapcsolódó problémái, és a matematika axiomatikus felépítése között. Nem egy száraz és elvont elméletet adott át, hanem folyamataiban mutatta be a matematika különböző területeit.”

Amit 90 perc alatt nem lehet megcsinálni, és amit egyáltalán nem

És nagyjából ezt mondja magáról ő is. “A tehetséggondozás nem a versenyekre való felkészítést jelenti, a versenyeredmény csak a hab a tortán. A tehetséggondozás a gondolkodás megtanításáról szól.”

Az említett falatkákat, rávezető feladatokat általában a villamoson találja ki. Amikor azt mondja a diákoknak, gondoltam valamire a villamoson, már tudják, mire számíthatnak. Ilyenek a dolgozatai is.

“Sokat viccelődtünk, hogy kétféle dolgozatot tud íratni: az egyik, amit nem lehet 90 perc alatt befejezni, a másik pedig, amit egyáltalán nem. Az egyetlen módszer az volt, ha az ember megpróbált tisztán gondolkozni a problémán, mert általában több úton is el lehetett jutni a megoldásig, de ezeket az utakat nem lehetett sémaszerűen bemagolni”

- meséli róla Lakatos Dávid. Kovács Erika pedig saját számonkéréséről azt mondja:

“Arra vagyok kíváncsi, mit tudnak a diákok, nem arra, hogy mit nem.”

2000 óta tanít a Városmajorban, előtte az Arany János Gimnáziumban dolgozott. A matematika gyerekkorától kezdve érdekelte, Kaposváron matekos osztályba járt, aztán jött a képbe a tanítás is.

A szépségek és a buktatók

Nem csak matekfakultációsokat tanít, vannak osztályok, akiket rendesen végigvisz hetediktől kezdve, vagyis bőven találkozik olyanokkal is, akiket nem annyira érdekel a matematika.

“Minden tanárnak alapvető feladata egy ilyen iskolában, hogy a saját tantárgya irányába motiválja a gyerekeket, mutassa meg a szépségeit és a buktatóit. Egy fiatal akkor tudja kiválasztani, hogy mivel akar foglalkozni, ha alaposan meg tud ismerkedni a választékkal.”

Volt, aki ugyan hetediktől kezdve a diákja volt, de csak kilencedikben kapott rá a matematikára. Onnantól aztán az Arany Dániel-verseny döntőjéig jutott. És hogy mi számít ebben inkább, a tehetség vagy az oktatás?

“Nekem a legnehezebb azt kijelenteni valakiről, hogy biztosan nem tehetséges. Amíg a gyerekek a kezeim között vannak, igyekszem addig motiválni őket, amíg mondjuk azt nem mondják, hogy köszönöm tanárnő, nincs szükségem több matematikára, én jogi karra megyek. Bár volt olyan diákom, aki tudta, hogy jogra megy, mégis végigcsinálta az emelt szintű matematikát velem, és később boldogan mesélte, hogy az évfolyamon ő írt egyedül száz százalékos statisztika vizsgát.”

Miért ne nézzük meg, mekkorák a szögei?

És miért fontos azoknak is matematikát tanulni, akik nem akarnak ezzel foglalkozni? Kovács Erika persze elmondja azt is, amit ilyenkor szokás, vagyis, hogy a matematika rendszerességre és logikus gondolkodásra nevel, de mond konkrétabb példát is.

“A koszinusztételről szoktam mondani a diákoknak, hogy hatodikos koruk óta tudnak háromszöget szerkeszteni, nem bosszantó, hogy itt vannak tizenegyedikben, amikor már sok mindent tudnak az életről, de nem tudják megmondani a szögeit? Persze le tudjuk élni az egész életünket úgy is, hogy nem tudjuk ezt megmondani, de miért ne nézzük meg? És főleg miért ne nézzük meg az odavezető utat? Az odavezető út a fontos, mert egyszer biztos elfelejtjük majd a koszinusztétel bizonyítását, de arra emlékezni fogunk, hogyan jutottunk el oda.” Vagyis lényegében ugyanoda értünk vissza, ahonnan indultunk -

akár matekversenyzőkről, akár átlagos gyerekekről van szó, a lényeg a gondolkodás, még ha más szintű feladatokról van is szó ebben a két esetben.

Nem szereti viszont a tanári nagymonológokat. “Ha valakit le akarsz szúrni, annak másfél mondatba bele kell férnie.” Azt mondja, a személyes példamutatás fontosabb. 27 év tanítás után a mai napig ugyanúgy felkészül minden órára. Nem késik, vagy ha igen, azért elnézést kér. A dolgozatokat mindig igyekszik a leghamarabb, lehetőleg a következő órára kijavítani. A diákok pedig ezt látják rajta, és ők is így kezdenek el viselkedni.

Era mama és a péntek éjszaka

Mindebből szoros kapcsolatok alakulnak ki. Bár Era mamának hivatalosan csak az érettségi után nevezhetik őt a diákjai, a személyes kötődés már jóval előbb kialakul.

“Pontosan értem, milyen az, amikor pénteken már arról beszélgetnek, akár az órán is, hogy ki milyen bulira megy. Ez természetes, miért kéne ezen felháborodni. Van, amikor viccből meg is kérdezem őket, nem tudom, ti mit csináltok péntek éjjel háromkor, de én a KöMáL-feladatokat oldok meg.”

Előfordult, hogy pont be is talált ezzel a kérdéssel.

A csoport nevetni kezdett, és az egyik diák felé mutogattak, hogy meséld csak el, mit csináltál péntek éjjel a fürdőszobában. Azt mondta, majd a banketten elmesélni. Aztán kiderült, éppen akkor szerezte első tiniélményeit az alkohollal.

Hazamegy, és nincs aki segítsen

Bár ezek az eredmények aligha az ő csoportjainak képességét tükrözik, a folyamatosan romló PISA-eredményekről is kérdezem. Itt sem akar túl nagyot mondani, de egy javaslata azért van.

“Heti három matekóra ahhoz kevés, hogy kialakuljon egy olyan készség, ami nem a bemagolásról szól. A matematikát gyakorolni kell, de ha a diák nem tud valamit, hazamegy, megakad, ki segít neki? Közben jobbnál jobb matektanárok vannak az egész országban, meg tudnánk tanítani nekik, és gyakorolni is lenne idő, ha több óránk lenne.”

Tantermének falán Pólya Györgytől származó részletek vannak A gondolkodás iskolája című könyvből, de megmutatja kedvenc Kopernikusz-idézetét is.

“Aki megtalálja azt a munkát, amelyet a legszívesebben végez, annak soha nem kell dolgoznia életében. Legyen szerelmes abba, amit csinál, és a siker megjelenik, mert ha szereti,  amivel foglalkozik, az megszűnik munka lenni”

"Én így vagyok a munkámmal. Imádom"

- mondja, amiből már könnyebben megértjük,

mi kell ahhoz, hogy valaki - akinek egyébként van családja és a szó hagyományos értelmében vett élete is  - péntek éjjel még középiskolás matematikai feladatokat oldjon meg.

A MIT-kitüntetésen kívül egyébként kapott már MesterM-díjat és Bonis Bona: A nemzet tehetségeiért-díjat is. A legnagyobb sikernek mégsem ezeket tekinti.

“A siker az, hogy a diákok jókedvűen jönnek órára. Volt olyan szülő, aki azzal jött oda hozzám a ballagáson, köszöni azt, hogy a gyerekei azt mondták, nem is lehet jó nap az, amikor nincs matekóra.”

Kezdődik a szakkör!

És persze tudja azt is, hogy sok iskolában ugyanígy odateszik magukat a tanárok, de egész más körülményekkel és közeggel szembesülnek, mint a XII. kerületi, az országos rangsorban előkelő helyen álló iskolában, ezért soha nem fogják őket így elismerni.

Ez természetesen igaz. De azt a jelenetet sem kellett magyarázni, amikor a beszélgetés után kijöttünk a teremből, és pillanatokon belül körülötte voltak diákjai, akik várták, hogy elkezdődjön a délutáni szakkör. Az nem lehet jó nap, amikor nincs matekóra.

A Inspirational Teacher Award 2013-as kitüntetettjével, Surányi Lászlóval készült interjúnkat itt olvashatják. Disclaimer: én is a Városmajori Gimnáziumba jártam, de Kovács Erika nem tanított.