Aki az állam helyébe lép, az ütni is fog

Kapucnis-bakancsos férfiak rontanak be egy családi ház kertjébe. A család tagjai idegesen fogadják őket, egy férfit összerugdosnak, és arcon lövik gázpisztollyal. A Tolvajkergetők hódmezővásárhelyi videója bejárta az internetet:

A Tolvajkergetők által leírt háttértörténet alapján elég sokan érezték jogosnak a fellépést. A történet szerint a megtámadott, alvilági kapcsolatokkal rendelkező házigazda gyakorlatilag saját házából fúrta ki volt felesége anyját, és lehetetlenítette el az életét. A házából kitúrt asszony leírásuk szerint maga kereste meg a csoportot, mert a hatóságoktól hiába remélt gyors megoldást.

„Reméljük lincselés lesz”

Néhány héttel ezelőtt a csoport egy másik akciója keltett nagyobb feltűnést. Miután megjelent a hír arról, hogy egy gazdagréti asszony kidobta az erkélyéről a gyermekét megharapó kutyájukat, a csoport konkrétan lincselést helyezett kilátásba. (Nagyon reméljük, hogy lincselés lesz belőle, írták.)  Az állat kegyetlen meggyilkolása miatt forrongó internetezők az elkövető halálát követelték. Végül egy demonstráció jött össze a család ablaka alatt, az asszonynak addigra már minden adata kint volt az interneten.

A két eset jól mutatja, hogy Tolvajkergetők (180 ezer követővel) már elkezdte átvenni a rendőrség, és az igazságszolgálatás szerepét.

A Tolvajkergetők a magyar Facebook egyik legnagyobb sikersztorija az elmúlt évekből. Tomcat tökéletesen érzett rá egy problémára, ami nagyon sok embert érint személyesen, teljesen konkrét és kellően vérforraló:

a biciklilopásokra.

Rengetegen éltük már át ezt a szörnyű érzést, a tehetetlen dühöt, amikor szembesülünk azzal, hogy lelakatolt biciklink nincs ott, ahol hagytuk, és már abban a pillanatban pontosan tudjuk, hogy semmi esélyünk bármit is tenni ez ellen. És azt is, hogy semmilyen hatóság sem fog segíteni.

A meglovagolt düh

Az emiatt forrongó, a mainstream által nagyjából ignorált düh már önmagában is alkalmas arra, hogy valaki meglovagolja, de Tomcat nem állt meg a panaszkodásnál.

A csoport sikere elsősorban annak köszönhető, hogy példák sorát mutatták be arra, hogyan lehet a tolvajokat lebuktatni. A módszerek nemzetközi példákon alapultak, a GPS-szel felszerelt biciklik segítségével elcsípett bűnözők képe pedig egészen euforikus hatású volt:

mégsem reménytelen a harc a pofátlan tolvajokkal szemben.

Az emberek könnyen érezhették azt, hogy itt van valaki, aki többet tesz egy számukra fontos ügyben, mint bármilyen hatóság.

Ez nagyon bejött

Tomcatnek jó néhány akciója volt a Tolvajkergetők előtt, de egyik sem közelítette meg ennek sikerét. Az eddig felsoroltakon kívül ennek még egy oka van: nem tolta magát túlzottan előtérbe, sokáig csak a problémára koncentrált. Az oldal nem volt szélsőjobboldali, és a rasszizmus sem volt kifejezetten előtérben – a cigányozás ugyan nem volt ritka, de alapvetően nem ez kapta a főszerepet. Aki egyszerűen csak a lefülelt bűnözők képeinek akart örülni, általában megkapta, amit keresett.

Ők lesznek az igazság?

Ez a sikeres csoport ma már nem áll meg ott, hogy öntudatos civil akciókkal segítse a hatóságok munkáját.  Ahogy egyre sikeresebbek lettek, úgy nőtt az önbizalmuk, és a legyőzhetetlenség érzése, egészen odáig, hogy most már úgy tűnik, magának az igazságszolgáltatásnak a szerepét is próbálják átvenni.

A biciklitolvajok lebuktatását üdvözlő tömeg egy részének ez valószínűleg már kevésbé tetszik. De csalódtak már annyian a magyar igazságszolgáltatásban is, hogy bőven vannak, akik még ezt sem bánják. Emberek visszatérő élménye Magyarországon, hogy semmilyen hatóságra nem számíthatnak.

Ismerős a történet? Meggyengült állam, csalódott emberek, és egy szervezet, ami azt hirdeti magáról, hogy elviszi nekik helybe a közbiztonságot, vagy legalábbis annak illúzióját. Pontosan ugyanerről szólt a Jobbik-közeli egyenruhás csendőr- polgárőr- és egyéb szervezetek felemelkedése is, akik kivonultak néhány településre rendet tenni. És erről szól magának a Jobbiknak a története is, csak még nagyobb pályán.

Egyszer már túlléptünk a vérbosszúkon

Minden személyes sérelemmel, tragikus történettel, kudarccal és csalódással együtt egy civilizált társadalom alapja mégis csak a jog, a jog egyik alapja pedig, hogy erőszakot csak az állam alkalmazhat. Cserébe az állam megígéri, hogy okosan bánik ezzel az erőszakkal, csak akkor alkalmazza, amikor szükséges, akkor viszont igen, és megvédi például az emberek magántulajdonát. Olyan szabályok alapján, amiket a közösség elfogad. Ezen már viszonylag régen túlvan az emberiség, egyszerűen mert beláttuk, hogy jobban működnek, és sikeresebbek azok a társadalmak, ahol az államnak erőszakmonopóliuma van.

Ha pedig az állam hibázik, legalább elvi lehetőség van egyrészt elszámoltatni, másrészt korrigálni a hibát. A jogállamnak természetesen rengeteg gyengesége van, de mégiscsak onnan indultunk, hogy

jobb ez, mint a vérbosszúk anarchiája.

Ha viszont egy magánszervezet átveszi ezt a szerepet, mert feljogosítva érzi magát, és ezt meg is teheti, az egyben azt is jelenti, hogy onnantól az ő szabályai lesznek érvényesek.

Biztos, hogy néhány esetben jobban fog működni, mint az állam. De a közösen elfogadott szabályok onnantól nem érvényesek. Például az, hogy ha valaki bűncselekmény gyanújába keveredik, adatait csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha ez bebizonyosodik. És akkor is csak a nevét. A Tolvajkergetők nem finomkodnak, és sok esetben már akkor kineveznek valakit bűnösnek, mikor ez a gyanú még egyáltalán nem bizonyított. Aztán van, hogy megkísérlik végre is hajtani az ítéletet.

Ráadásul innentől annak sincs semmi akadálya, hogy megjelenjen egy újabb csoport, akár egy ellen-tolvajkergetők, ami a saját képére formálja a szabályokat. Aztán még akárhány ilyen csoport, rendvédelmi egység, Facebook-csoport, törzs, vagy bármi.

És ahogy az állami szervezetek, ők is hibáznak. Nagy különbség viszont, hogy míg az állami szervezetek esetében nagyjából tudhatjuk előre, hogy a hibáknak milyen következményük van, és hogy lehet tenni ellenük (fellebbezni, jogorvoslattal élni), egy ilyen csoport esetében erről nincs szó.

Elég belegondolni, mit választanánk, ha bennünket kevernének hamis gyanúba (ami mindkét rendszerben bőven előfordul):

azt, hogy egy tökéletlen, de mégiscsak közösen elfogadott szabályok alapján működő, és jogorvoslati lehetőségekkel megerősített szervezet, vagy dühös emberek Facebook-csoportja álljon velünk szemben, akik készek lennének azonnal meghozni az ítéletet?

Bármikor lehet példákat hozni olyanokról, akik valószínűleg súlyos bűncselekményeket úsztak meg, mert kihasználták a jogrendszer gyengeségeit. Minél szofisztikáltabb egy rendszer, annál könnyebb lesz kihasználni ezeket a gyengeségeket, és könnyű ezért haragudni a gyengének tűnő, pepecselő, nehézkes államra a rögtönítélő bíróságok magabiztosságával szemben. Mégsem járunk jobban, ha utóbbit választjuk.

A kérdés ugyanis ez, és nem az, hogy mekkora troll Tomcat, vagy kinek szimpatikus az egész.

Ezzel többet veszítünk

A biciklitolvajok lebuktatása, a hatóság munkájának megsegítése, ellopott kerékpárok visszajuttatása fontos civil tevékenység lehet.

Ez viszont nem ugyanaz, mint lincselésre buzdítani egy emberrel szemben (a gazdagréti esetben), aki egyébként a törvények alapján is megkapja a jogos büntetését.

És nagyon nehéz ezt elfogadni, amikor ellopott biciklink hűlt helye felett áll ökölbe szorult kézzel, de még egy tökéletlen jogállammal is sokkal jobban járunk, mint a dühön alapulú vérbosszú-rendszerrel.

Azt pedig még többszázezer Facebook-lájk sem jelenti, hogy valaki mellett ott áll az igazság.