Egy új elmélet szerint az emberi arc úgy alakult az evolúció során, hogy minimálisra csökkentse egy ökölcsapás során a csontozatot ért károkat. A kutatók szerint tehát az egymást közti erőszak változtatta meg a kinézetünket.

Korábban az emberszabásúaknál a diók és más kemény ételek miatt volt szükség a kiemelkedő homlokra, az erős pofaizmokra és állkapocsra. Ám az így felépített arc sérülékeny volt az oldalról érkező erőhatásokra, egy jobbegyenes komoly károkat okozott például a fogazatban. Kutatók szerint az emberféléknél, a hominidáknál alakul előszőr úgy az arccsontozat, hogy ellenállóbá válljon a oldalerőkkel, ütésekkel szemben.

Az új elméletet David Carrier és Michael Morgan a Biological Reviews magazinban publikálták. Különböző korok és evolúciós lépcsők arcstruktúráit elemezték és hasonlították össze a modern emberével. És így jutottak arra, hogy a legmeghatározóbb tényező a változásban az ökölharc lehetett.

Azt is megállapították, hogy az anatómiai változás szorosan egybeesett a harcmodor megváltozásával is. Először a hominidák használták az öklüket ütésre, korábban csípésekkel és karcolásokkal, vágásokkal küzdöttek egymás ellen őseink. 

A kutatópáros nagy hangsúlyt fektetett verekedésben elhunytak koponyáinak tanulmányozására. Több ütés erejét rekonstruálták, és arra jutottak, hogy egy hasonló öklösbe a modern ember már nem halna bele. Szerintünk ez az evolúciós folyamat az oka annak is, hogy a férfiaknak robosztusabb az arca mint a nőknek, hiszen utóbbiak kevesebbet verekedtek az idők során.

Dr. Carrier odáig ment, hogy szerinte a hominidák fejlődése, így a két lábra állás is a jobb és eredményesebb verekedés miatt történt. (Independent)