Bár Petro Porosenko magabiztos elnökválasztási győzelme után pár napig úgy tűnt, hogy erős felhatalmazásával élve az új államfő hamarosan rendet teremt a lázongó Kelet-Ukrajnában, a legújabb fejlemények inkább a konfliktus eldurvulását és elhúzódását vetítik előre. Csütörtökön a keleti szakadárok már tankokat is szereztek.

Hogy az ukránoktól zsákmányolták, vagy Oroszországtól kapták, azt biztosan még nem tudjuk, de egyre több jel utal rá, hogy az utóbbi történt.

Akárhogy is, az már bizonyosnak tűnik, hogy Porosenko nem tudja beváltani ígéretét:

nem fog "órákon belül" rendet teremteni Kelet-Ukrajnában.

Hogy miért?

Yuri M. Zhukov, a Harvard Egyetem posztgraduális hallgatója, nemzetközi konfliktuskutató szerint az egyik ok, hogy eddig félreértették a konfliktus alapvető okait.

Maguk a szereplők és a külső megfigyelők is etnikai konfliktusként állították be a történteket.

De ha etnikai a konfliktus, akkor miért pont a Donbasz régió a lázadás központja? Janukovics elkergetése után a régiótól északra, Harkivban komolyabb összecsapások voltak, a legvéresebb összecsapás a kijevi Majdanon történtek óta pedig Odesszában volt. Ezekben a városokban és környékükön mégsincs lázadás - az oroszbarát tüntetők nem szállták meg a kormányzati központokat, a környező vidéket nem uralják szeparatista szabadcsapatok.

Zhukov térképre vitte a konfliktusról szóló jelentésekből kinyerhető adatokat. Kutatásai alapján minden egyéb tényezőnél - legyen szó terepviszonyokról, úthálózatról, az orosz lakosság arányáról - meghatározóbb, hogy egy adott körzetben mekkora a bányászok aránya a népességen belül.

Az okok tehát inkább gazdaságiak.

A Donbasz Ukrajna rozsdaövezete. Donyeck és Luhanszk megyékben a nehézipar és a bányászat a meghatározó - mindkét iparág elsősorban exportra, azon belül is az orosz piacra termel. Vagyis a régiót gazdasági érdekei Oroszországhoz kötik, miközben ez a térség lenne a nagy vesztese az EU-hoz való közeledésnek, mert az ukrán gazdaság megerősítését célzó szerkezeti reformok a javarészt központi támogatásokból fenntartott nehézipar szanálásához vezethetnek.

Ugyanezek a gazdasági okok magyarázzák a viszonylagos nyugalmat Harkivban és Odesszában. Bár Harkiv földrajzilag közel van a lázongó régióhoz, gazdaságilat teljesen különbözik tőle. Itt már nincsenek bányák, a terület pedig nem exportőr, hanem nettó importőr - vagyis kifejezett előnyei származnának a közeledésből az EU-hoz.

Mi lehet a megoldás?

Az, hogy most már valószínűleg orosz tankok is harcolnak Kelet-Ukrajnában, a gyors megoldásra egyre kevesebb az esély. A helyzet amúgy a közvetlen orosz beavatkozás nélkül sem egyszerű:

• Az ukrán haderő a válság első hónapjaiban használhatatlannak bizonyult.
• Szlovjanszknál, a lázadás központjában az ukrán elitalakulat, a 25. légideszant katonái egyszerűen átadták fegyvereiket a lázadóknak.
• Az ukrán kormány ezért a Nemzeti Gárda szedett-vedett alakulataira kell támaszkodjon.
• Ezek a kiképzetlen csapatok jellemzően nyugat-ukrajnai önkéntesekből állnak, akiknek se helyismeretük, se informátoraik nincsenek.
• Így idejük javát laktanyáikban töltik, amiket a szakadárok rendre támadnak.

Másrészt viszont az ukránok kezére játszik a szakadár csoportok széttagoltsága, a központi irányítás teljes hiánya. Bár az ukrán kormány igyekszik úgy beállítani, mintha a szakadárokat közvetlenül Moszkvából irányítanák, a helyzet összetettebb - amit mi sem bizonyít jobban, mint a szakadár csoportok egymás elleni harcai. A héten például már másodszor kíséreltek meg merényletet Gyenisz Pusilin, a donbaszi szakadárok önjelölt vezére ellen.

Az ukrán szakadárok és az orosz turisták - ahogy az Oroszországból érkezett kozák, oszét, csecsen és motoros önkénteseket hívják - vagy tízezren lehetnek. De koordinálatlanul akcióznak, ráadásul a kelet-ukrajnai terepviszonyok sem kedveznek nekik, amit mutat, hogy az ukrán haderő a légierő és a tüzérség bevetésével meg tudta tizedelni csapataikat.

De legyőzésük ennek ellenére sem ígérkezik sem könnyűnek, sem gyorsnak - Afganisztán, Szíria és legaktuálisabban Irak is bizonyítja, hogy pár száz fegyveres is képes nagy zavarokat okozni, a gerillataktikával pedig hónapokig is húzhajták a harcokat.

Zhukov szerint ezért a problémához is gazdasági oldalról kéne közelíteni. Vagyis Porosenkónak leginkább a Donbasz bányászait kéne meggyőznie arról, hogy igenis létezik számukra is gazdasági perspektíva az új Ukrajnában. Például arról, hogy a lázadástól nem lesz munkájuk: a gyárak és a bányák nem termelhetnek, ha közben a vasútvonalakat és a közutakat barikádokkal zárják le.

De most minden jel arra utal, hogy tárgyalások és a lázadóknak tett engedmények helyett a harcok fognak fokozódni. (Via Foreign Affairs)