• Protestáns etika!
• Katolikus mágia!
• Brazil tragédia!
• Neymar Jr!
• Elmaradt a spanyol inkvizíció

1. A hollandok nem viccelnek

Pedig Ausztrália ellen már úgy tűnt, mégsem olyan erős ez a csapat, mint amennyire a spanyolok ellen annak tűnt. Akkor köhögött egyet-kettőt az első meccsen megállíthatatlannak tűnő gépezet, Chile ellen viszont már szinte bántóan magabiztos volt. A hollandoknak a döntetlen is elég lett volna, és sokáig meg is elégedtek azzal, hogy csírájában fojtottak meg minden chilei támadáskísértletet.

Hiába vannak kiemelkedő klasszisok Louis van Gaal csapatában, a hollandokat mégis az teszi igazán olajozott gépezetté, hogy bármelyik játékos villanhat egyet. A holland utánpótlásképzésnek és van Gaal jó szemének köszönhetően

bármikor bevethetőek olyan, alig 20 éves játékosok, akikről a világ szinte semmit nem tud.

Chilét hétfőn két fiatal csere, Memphis és Fer intézte el - persze Robben fontos közreműködésével. Ráadásul nagyon úgy tűnt, ezt a kilencven percet a hollandok legfeljebb félgőzzel játszották végig, hogy formájukból minél többet át tudjanak menteni az egyenes kieséses szakaszra, ahol már jóval nehezebb dolguk lesz.

2. Csodálatos Mexikó

Akárhogy alakul a másik hét meccs párosítása, a brazíliai világbajnokság legerősebb nyolcaddöntője a holland-mexikói összecsapás lesz. A hibátlan, +7-es gólkülönbségű hollandoknak a csak a házigazdák ellen pontot vesztő, éles helyzetben gólt sem kapó mexikóiakkal kell majd megküzdeniük. Ez a vébé eddig arról szól, hogy

a lendületet elkapó, extázisban játszó csapatoknak bármi sikerülhet,

lásd Costa Rica, így a horvátok elleni meccs után Mexikó ellen is nehéz fogadni.

A külön cikket érdemlő Miguel Herrera a legősibb taktikával verte meg a horvátokat: hagyták, hogy a nagyszájú délszlávok kifárasszák magukat impotens szaladgálásukkal, aztán három jól célzott pofonnal gyorsan elintézték az ellenfelet. Ilyenkor mindig meg kell említeni, hogy a mexikóiak legjobb játékosuk, Carlos Vela nélkül utaztak Brazíliába, de a sértődékeny sztár így a csoportkör végén már tényleg a kutyának sem hiányzik. Ochoa, Márquez, Moreno, Guardado, Peralta játékát nézve minek bárki máson gondolkodni?

Két csapat van csak, amely 1994 óta valamennyi világbajnokságon túlélte a csoportkört: Brazília és Mexikó (a németek valószínűleg csatlakoznak majd hozzájuk). A mexikóiak teljesítménye azért is kiemelkedő, mert a válogatott keretének gerincét mindig a hazai, Európából szinte láthatatlan bajnokságból behívott játékosok adják.

A horvátok ellen pályára küldött 11 játékosból 6 otthon focizik.

Minden adott, hogy az a hollandok elleni nyolcaddöntő korszakosan nagy meccs legyen: van Gaal bármekkora edző bármekkora csapattal, egész Mexikóban nincs egyetlen ember sem, aki ne hinné, hogy meg tudják őket verni.

3. Brazília borzalmas

Mikor láttunk utoljára igazán jó brazil csapatot világbajnokságon? 1982-ben? Vagy volt, akit meggyőztek az 1994-es, netán a 2002-es csapat villanásai? Ettől a vitától függetlenül egyetérthetünk abban, hogy ez a mostani eresztés eddig a nézhetetlenség határát súrolja. Scolarit mindig azzal szokás mentegetni, hogy a csapatai nem futballoznak brilliánsan, de legalább megbízhatóan sziklaszilárdak. Ehhez képest most egészen addig sebezhetőnek tűntek a vébé három legrosszabb csapata közül az egyik ellen, amíg egy lesgyanús gólnak köszönhetően nem szereztek két gólós előnyt.

Az első két meccsen csak a brazil támadók és a középpálya voltak siralmasak, most viszont David Luiz és Thiago Silva is sebezhetőnek tűntek (hogy Dani Alves és Marcelo nem rajonganak a védőmunkáért, az egyáltalán nem újdonság). A Chile elleni nyolcaddöntőben csak a hazai pályán eddig rendre érkező bírói segítség és a történelem (1962-ben, 1998-ban és 2010-ben is a brazilok nyertek) szól Scolari csapata mellett, mert a pályán eddig ők kevesebbet mutattak, mint Alexis Sánchezék. Ja és persze ott van Neymar.

4. Neymar bírja a terhet

Az utóbbi 10 világbajnokságon csak 3 játékos rúgott 2 gólt 2 csoportmeccsen is: Cubillas, Klose és Neymar. Pelének 3 meccsre volt szüksége első 4 vébégólja megszerzéséhez - Neymarnak is. Már csak 5 játékos van, aki Neymarnál több gólt lőtt brazil mezben: Pelé, Zico, Ronaldo, Romario és Bebeto - viszont ő még csak 22 éves. A számoknak elég világos üzenete van.

Annak pedig még világosabb, amit Neymar ezért a brazil válogatottért tett. Kivételesen nem túlzás ilyen nagy szavakat használni: 200 millió ember nehezedik nem különösebben erős vállaira,

de eddig meg sem érezte az iszonyú terhet.

Kettőt vágott a horvátoknak és kettőt vágott Kamerunnak a játéknak abban a szakaszában, amikor csak ő és Julio César játszottak úgy, ahogy egy brazil válogatotthoz illik. Ha ő nincs, a házigazdák lehet, hogy nem élik túl a csoportkört. Talán Messi volt még ezen a vébén ilyen fontos saját csapata számára - viszont Neymar már kétszer annyi gólnál tart, mint barcelonai csapattársa.

5. A bajnok tisztességesen búcsúzott

Láttunk már történelmi jelentőségű csapatokat az egész világ szeme előtt darabokra hullani, de a halálosan sebzett spanyol csapat most nem tette meg azt a szívességet egyre népesebb ellentáborának, hogy teljesen hülyét csináljon magánól. Hollandia ellen leégtek, Chile ellen már csak csendben kikaptak, Ausztrália ellen viszont méltósággal köszöntek el. Sokan a keretből, például a cseréje után a kispadon zokogó Villa vagy a teljesen eltűnt Xavi valószínűleg soha többé nem fognak ennyi tévénéző előtt játszani.

3:0 lett a vége, ami tökéletesen megfelelt a vébé kezdete előtti esélyeknek. Azt már soha nem tudjuk meg, hogy alakult volna ez a csoport, ha ez a meccs az első körben van, és a címvédők esetleg önbizalmat szereznek. Most a meccs végén Iniesta és Del Bosque összeölelkeztek, a csapat pedig az öltözőből egyenesen a repülőtérre buszozott, hogy hazautazzon Spanyolországa. Így lett vége minden idők egyik legjobb válogatottjának -

örökké nem tarthatott ez sem, és lehetett volna csúnyább vége is.

A meccsek összefoglalói

Hollandia - Chile 2:0

Spanyolország - Ausztrália 3:0

Brazília - Kamerun 4:1

Mexikó - Horvátország 3:1