A vébé előtt Kolumbia és Belgium egy kicsit hasonlónak tűntek. Mindkét csapat hosszú szünet után tért vissza, tele elsőrangú játékosokkal, és nagy szereplés nem is olyan titkos ígéretével. A két csapat útja abból a szempontból hasonló is eddig, hogy minden meccsüket megnyerték. Ami viszont a pályán történt, nem is lehetne különbözőbb.
Begium néhány szakaszt leszámítva eddig egyáltalán nem brillírozott, Kolumbia viszont a vébé egyik fénypontja. Igaz, hogy nem kerültek túl erős csoportba, de impresszív támadásaik, lendületes kontráik, Cuadrado és Rodriguez szereplése mindenestül, illetve a Mondragón, a 43 éves kapus egészen hollywoodi beállítása mind melletük szólnak. Tegnap lazán lőttek négyet Japánnak, azt pedig nagyon nehéz elképzelni, hogy ne kapják el Uruguayt a nyolcaddöntőben.
Persze Uruguay körül mindenki Suarez idiótaságával foglalkozik (aki, őszintén reméljük, többet nem játszik ezen a vébén), pedig a főszereplő a győztes gólt megszerző, és egyébként is tökéletesen játszó hátvéd Diego Godín volt, akiről nem teljesen viccből írtuk, hogy lassan az aranylabda felé halad. Az Atletico Madridban nagyszerű szezon után a bajnokságot jelentő gólt szerezte a Barcelona ellen, most is a legfontosabb pillanatban állt helyt. Ne engedjük, hogy a suttyóság elterelje a figyelmet az igazán nagy sportteljesítményről.
“Kérem szépen, ezek az afrikai csapatok...hát kérem, ügyesek, de nem tudnak eléggé koncentrálni. Elszórakozzák a helyzeteiket, fontos pillanatban kapnak ostoba gólt, nincsenek ott fejben végig”
- mondhatná Sablon Sándor kommentátor, amikor már semmi sem jut eszébe egy afrikai csapat meccsén. És akkor mi történik a valóságban? Elefántcsontpart ügyesen játszik, de nem koncentrál, elszórakozza a helyzeteit, majd kiesik. Mi jöhet még? A kihagyott helyzetek tényleg megbosszulják magukat?
Ha nem a görög válogatott csinálja ezt, hanem mondjuk a ciprusi, a világ most a kollektív válla felett dobálná a levegőbe a csapatot, amelyik az utolsó pillanatban harcolja ki a továbbjutást.
A görög sikernek viszont még mindig van valami utóíze.
Igen, eltelt már tíz év az antifutball fiesztja óta. Ha bűncselekmény lenne gyilkosan unalmas 1-0-ákkal nagy tornát nyerni, mostanra akkor is elévült volna. Görögország akár kérhetné is a Google-től, hogy távolítsa el a találatok közül a portugáliai meccsek emlékét. De valahogy még mindig ott van a hangulat körülöttük, ami miatt az ember valahogy félszívvel tapsol nekik. Pedig most aztán tényleg megérdemelték.
Nem tegnap kezdődött, nem is ma fogjuk megfejteni, de egy biztos: Olaszorszás kiesése abszolút beleillik a 2010-es kiesés-hanyatló bajnokság-hanyatló klubcsapatok mintába. Igen, közben volt egy Eb-ezüst, de az talán inkább volt a legendás
az olaszok akkor jók, amikor a legkevésbé várnád
- vonal eredménye. És erre azért nem lehet mindig építeni. Cesare Prandelli el is ismerte, rosszul rakta össze a csapatot, és le is mondott, de kicsit messzebbről nézve úgy tűnik, ennél mélyebb változásokra lesz szükség. Pirlo pedig igazán nem ilyan búcsút érdemelt volna.
A meccsek összefoglalói:
Olaszország - Uruguay 0 - 1
Anglia - Costa Rica 0 - 0
Kolumbia - Japán 4 - 1
Görögország - Elefántcsontpart 2 - 1
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.