Márciusban derült ki, hogy Nyelvstratégiai Intézetet és magyar nyelvstratégiát akar a kormány. Az első erről szóló hír már az intézetet felállító kormányrendelet kihirdetéséről számolt be, a nagy sietség miatt azonnal fel is zúdult a szakmai egyeztetésekből kihagyott magyar nyelvészközösség, de a szakmai körökön kívülről is komoly politikai kritikákat kapott a kezdeményezés.

Azóta kinevezték fő nyelvstratégának Bencze Lóránt nyelvészt, és úgy tűnik, el is indult a munka a Miniszterelnökség irányítása alatt működő központi hivatalban: jelenleg Bencze mellett két munkatárs ül a Kéthly Anna téri irodaházban egy közös szobában. A tényleges indulás óta a kritika is kevesebb, de azt még mindig nem tudja senki, hogy pontosan mit is fog csinálni a Magyar Nyelvstratégiai Intézet (MANYSI) a következő pár évben. Ennek próbáltunk utánajárni.

Két vita

A MANYSI körül tulajdonképpen nem egy, hanem két különböző vita folyik, ezeket nem árt szétválasztani.

Az első vita tudományos,

és arról szól, hogy

kell-e Magyarországnak nyelvstratégia.

A magyar nyelvészek között a mai napig komoly vita van arról, hogy a nyelv fejlődésébe kell-e, szabad-e és egyáltalán lehet-e bármilyen módon beavatkozni. Az egyik oldalon azok vannak, akik szerint a nyelvet csak a nyelvhasználók közössége formálja és nincs is értelme mesterségesen terelgetni, a másik oldalon pedig a nyelvművelők.

Előbbiek elvetik a központi nyelvi tervezést, utóbbiak, akik a magyar nyelvésztársadalom jelentős részét képezik, viszont a rendszerváltás óta sürgetik egy állami nyelvstratégia elfogadását, és folyamatosan szolgáltatnak is anyagokat ennek megalapozására.

Bencze Lóránt, a MANYSI igazgatója közéjük tartozik, olyan nyelvstratégiát szeretne, ami a rendszerváltás óta készült tudományos munkák tapasztalatait felhasználva, helyzetképet adna a magyar nyelv állapotáról, megnevezné a fő kihívásokat, és hosszútávú cselekvési tervet dolgozna ki ezek megvalósítása érdekében.

Magyarul látjuk a világot

A stratégiát támogató nyelvészek abból indulnak ki, hogy a nyelv az emberi gondolkodás és az emberi kapcsolatok legmeghatározóbb eleme, tehát ha nem működik jól, nem tudunk rendesen gondolkodni sem. Bencze szerint

„A világ nem olyan, amilyen, hanem olyan, amilyennek a nyelvünk látni engedi.”

Kérdés persze, hogy mit jelent a rendes működés, egyáltalán mondhatunk-e olyat, hogy ez a nyelv jól működik, emez meg rosszul. A MANYSI igazgatójának értelmezésében akkor működik rendesen a nyelv, ha a használói könnyen megértik egymást.

Ha ez megvan, az emberi kapcsolatok is jobb minőségűek lesznek, és ez a fő cél.

A nyelvi értékvesztés, amit az intézetet felállító kormányrendelet is említ, és ami ellen az intézetnek harcolnia kellene, Bencze szerint pont az, hogy a magyarok nem értik megfelelően egymást.

„És mi ennek az eredménye?”

– tette fel magának a kérdést az igazgató.

„Felesleges ellentétek.”

Az utolsó óra

Ha nem teszünk valamit, jobban mondva, ha nem tesz valamit a kormány, ez a magyar nyelv versenyképességének elvesztéséhez, leépüléséhez, hosszú távon pedig a pusztulásához vezet. Bencze szerint a kormány még épp időben állította fel a MANYSI-t, ugyanis megjelent egy másik nagy kihívás: egyre gyorsabban változik a világ, így egyre gyorsabban változik a nyelv is, az embereket pedig muszáj segíteni az alkalmazkodásban. Az igazgató azt vallja,

ha nincs nyelvstratégia, elveszünk.

„Nem tudtuk még feldolgozni a XX. század gyors politikai változásait sem, és ez meglátszik a gondolkodásunkon. Nem tiszták a fogalmaink, nem tudjuk rendesen megnevezni, mi miért van, nem tudjuk, ki és hogyan irányítja a világot, és emiatt szorongunk. A szorongás pedig erőszakot szül. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha minél tisztább kategóriákban gondolkodunk. Mi ezt akarjuk elérni, nem pedig az ly-okat fogjuk javítgatni.”

De a magyar nyelv egész jól hasít

A nyelv pusztulásától való félelem azért furcsa, mert a magyar jelenleg egyáltalán nincs rossz állapotban. Az anyanyelvi beszélők számát tekintve a világon Bencze szerint a 32-33. legnagyobb nyelv a több ezerből, és mivel a legtöbb beszélő egy tömbben él, a nyelvváltozatok sem különböznek sokban egymástól.

Nyelvstratégiájuk pedig általában a magyarnál nehezebb helyzetben lévő nyelveknek van. Észtországban például rengeteg az orosz anyanyelvű lakos, az ír nyelvet is folyamatosan veszélyezteti az angol, a hébernek pedig azért kellett stratégia, mert az elmúlt pár ezer évben lényegében holt nyelv volt.

Mikor ezt soroltuk Benczének, rögtön a francia példával vágott vissza: Franciaország nyelvi-kulturális nagyhatalom, mégis ott az egyik legszigorúbb a nyelvvédelem.

„A magyar nyelv helyzete persze más, mint a franciáé, de az észttől, az írtől és a hébertől is különbözik, ezért a magyar nyelvnek is ezektől különböző, saját nyelvstratégiára van szüksége. Ha franciák úgy érzik, kell nekik nyelvstratégia, akkor nekünk még jobban kell. 100 év múlva alig 250 fog megmaradni a mostani 6000 nyelvből, valamit tenni kell azért, hogy a magyar köztük legyen.”

Néhány nyelvész tehát akar nyelvstratégiát, néhány nem. Mindkét fél azt mondja, képes tudományosan alátámasztani a véleményét. A kormány beállt az egyik oldalra: nyelvstratégiát szeretne.

És itt is van a második, inkább politikai vita arról, hogy kinek kellene megalkotnia ezt a nyelvstratégiát.

A MANYSI-t a Miniszterelnökség irányítása alá rendelték, elvi irányítója maga a miniszterelnök, tehát még látszatra sincs meg a függetlensége.

Bencze Lóránt viszont ezt nem bánja, szerinte a nyelvstratégia kidolgozása szükségszerűen politikai kérdés is, hiszen a közösség dolgaival foglalkozik, és kapcsolódik egy rakás más szakpolitikai területhez, a nemzetpolitikához, az oktatáspolitikához, a kisebbségpolitikához, de a tudománypolitikához is.

Van másik

A Magyar Tudományos Akadémiáról is érkeztek támadások a MANYSI felé: az MTA-ban ugyanis már eleve van Nyelvtudományi Intézet, az akadémia pedig kérésre most is ad tanácsokat a kormánynak.

Bencze erre azt mondta, hogy az MTA dolga, hogy a tudománnyal foglalkozzon, a kormányé, hogy aktuálpolitikával.

„A kinevezésem után felhívtam a Nyelvtudományi Intézetet, és elmondtam,

nincs ütközés a feladataink között.

Tudományos háttérre azonban szükségünk van, és ennek biztosítását várom az MTA-tól. Mi az eddigi tudományos kutatások alapján adunk tanácsokat a kormánynak, ezért értelmetlenek a vádak, hogy az MTA-t is meg lehetett volna kérni egy nyelvstratégia leszállítására. Az tudós testület, nekik nem ez a dolguk, és a kormány sem tudja felhasználni közvetlenül azokat az anyagokat, amiket ők készítenek.”

Lassan készül a nyelvstratégia, de minden benne lesz

A nyelvstratégia elkészítése viszont a MANYSI-ban sem megy gyorsan. Benczéék egyelőre az intézet felállításával és a szakmai hálózat építésével foglalkoznak, és keresik az újabb munkatársakat.

„Az intézet maximális létszáma 20 fő lehet, . A szakmai hálózatunk kiépülésével és a feladatok bővülésével párhuzamosan emeljük majd a létszámot, így attól sem kell tartani, hogy a 2014-re elkülönített 100 millió forint kevés lesz az intézetnek.”

Bencze ugyan egyezetett már több szakmai szervezettel, például a határon túli magyar nyelvészeket tömörítő Termini Hálózattal, de csak annyiban állapodtak meg, hogy

„a határon túliaknak úgy kell segíteni, ahogy nekik jó, nem úgy, ahogy mi akarunk.”

Az intézetet megalapító kormányrendelet megszületésekor többen bírálták, hogy a kormány nem fektet kellő hangsúlyt a határon túli magyarok anyanyelvhasználatának problémáira, de Bencze szerint attól nem kell tartani, hogy ő nem figyel majd eléggé erre a kérdésre.

„A határon túli magyarok egészen biztosan benne lesznek a nyelvstratégiában.

Az alapvető cél az esetükben az, hogy segítsük és támogassuk őket a minél tökéletesebb anyanyelvhasználatban, de ösztönözzük őket az országukban uralkodó nyelv megtanulására is, de Kölcsey szellemében. Nekik is jó az ilyesmi, nemcsak praktikussági szempontból, hanem azért is, mert kreatívabbá teszi az embert, ha több nyelven beszél, és így több gondolkodásmódot ismer meg.”

De a nyelvstratégiának nem csak az országhatárokon kívül élő kisebbségekkel kell foglalkoznia, a határokon belül is van nagy létszámú és önálló nyelvet vagy nyelvváltozatot használó kisebbség. Bencze azt mondta, ő nem fog semmit a cigányságra erőltetni, de roma értelmiségi barátaival már beszélt a kinevezése óta.

„Mondtam nekik, hogy döntsék el ők, hogy mit akarnak a nyelvükkel, én segíteni fogok.

Magyar nyelvészek az elmúlt évtizedekben több kisebb finnugor nyelv beszélőinek is segítettek az infotechnológiai szaknyelv kialakításában, ezzel támogatva az adott nyelvek fennmaradását. Ilyet akár a cigány nyelvvel is lehetne csinálni, csak ott annyiban más a helyzet, hogy a cigányság szétszórtsága miatt az a nyelv teljesen szétfejlődött, az egyes változatok beszélői már nem is igazán értik meg egymást.”

A nyelvstratégia kiemelt beavatkozási pontja lesz az oktatás is.

„Tankönyveket írni persze nem fogunk, de tanácsokat szívesen adunk. A magyar gyerekek 90 százaléka Galilei előtti világképpel kerül ki az iskolából, ez így nem jó. Az sem jó, hogy sem a tanárok, sem a diákok nem szeretik a magyar nyelvtant, sok iskolában inkább irodalomórát tartanak helyette.”

„Nagyon fontos például az, hogy megakadályozzuk a magyar tájnyelvek és nyelvváltozatok gúnyolását.

Tudatosítani kell a beszélőkben, hogy azok nem rosszak.

Az például nagyon jó lenne, ha 1-12. évfolyamig egységes nyelvtankönyv-sorozatból tanulnának a gyerekek, de minden részéhez társulna egy-egy függelék, amelyik az adott régió tájnyelvét mutatja be. A nyelvet, ahogyan a nagymama beszél. Ilyesmire vannak példák Németországban, az irodalmi német mellett több hamburgi iskolában kötelező vagy választható a tájnyelv tanulása."

De a stratégia kidolgozása csak az egyik feladata a MANYSI-nak,

a kormányrendelet azt is előírja, hogy az intézetnek nyelvhasználatra vonatkozó tanácsokkal kell ellátnia a közigazgatást és a közmédiát. Bencze itt csak néhány példát sorolt fel.

Például azt, hogy bár az Európai Unió előírja, hogy minden hivatalos dokumentumát le kell fordítani az EU összes hivatalos nyelvére, a magyar EU-s szaknyelv gyakran nem fordít, inkább idegen szavakat húz be.

„A szakértőknek ez nem gond, mert ők megértik, de az átlagembertől hogyan is várjuk el, hogy szeresse az EU-t, ha olyan szavakkal beszélünk róla, amelyeket nem ért?”

Ugyancsak gond, hogy a magyar diplomaták, bár jól beszélnek idegen nyelveket, de sok nemzetközi divatszót abban a jelentésben használnak idegen nyelven is, ahogy az a magyarban meghonosodott, pedig néhány ilyen szó (például az asszimiláció vagy az autonómia) pontos jelentése nyelvenként eltérő. Ezt Bencze tudatosítaná a magyar közszolgákban.

„Ugyanez van a médiával is. Meghonosodott a média szó, annak a többes száma a magyar nyelv szabályai szerint médiák. De elkezdtünk tudálékoskodni, hogy a média latin eredetű szó, és latinul eleve többes számban van, ezért elkezdtünk médiumokról beszélni.

Persze ez ellen tenni én nem fogok,

ha így honosodik meg, akkor így honosodik meg, de nekem tudálékosnak hat.”

Az igazgató ennél többet tulajdonképpen semmilyen konkrét nyelvi kérdésben nem tud, de nem is akar tenni.

„Tudatosítunk, felhívjuk a figyelmet. Az emberek szeretnek a nyelvvel foglalkozni, és hagyni is kell őket, sőt segíteni nekik ebben. Ami feladatunk, hogy elmondjuk, mi micsoda, mi miért van. Nyelvrendőrségre sincs szükség, a legnagyobb nyelvrendőrség úgyis mindig a közösség. De azért a nyelvhez is úgy kell hozzáállni, ahogyan az ökológiai gondolkodás diktálja: az sem jó, ha parlagon hagyjuk, és nőhet amerre akar, de az sem, ha esztelenül vagdosni és alakítani kezdjük.”