A tradícióknak megfelelően 2002, 2004, 2006 és 2010 után ismét itt a csapat, amelynek minden egyes tagjától el kellene venni a futballistaigazolványt, stoplijaikat pedig szétosztani a rászorulók közt. Ez az a mezőny, amibe egy gyenge meccsel vagy egy jól irányzott harapással nem lehetett bekerülni: köcsögválogatott csak az lehet, aki több mérkőzésen át kitartóan bizonyította, hogy csapata sokkal erősebb lenne nélküle.

A 2014-es vébén sok jó kapusteljesítményt láttunk, akadt néhány rossz is, és aztán ott volt egy egészen külön kategóriában az ember, aki 2014 júniusában kiásta és leköpte Lev Jasin hulláját. Különleges kapus kell ahhoz, hogy egy személyben felelőssé tehető legyen csapata kieséséért, de Akinfejev két meccsen is mindent megtett azért, hogy az orosz válogatott semmi esetre se jusson tovább egyébként elég gyenge csoportjából. Az első mérkőzésen Dél-Korea ellen beszedte a vébé potyagólját, aztán a sorsdöntő Algéria elleni összecsapáson teljesen elnézett egy beívelést, aminek köszönhetően meg is pecsételődött az oroszok sorsa. És utána még volt képe arra hivatkozni, hogy lézerrel zavarták a lelátóról. Klasszikus köcsögteljesítmény.

Milyen rossznak kell lennie ahhoz egy jobbhátvédnek, hogy a még mindig csak 32 éves, de aggastyánnak tűnő, legjobb éveit messze maga mögött hagyó Maicont játszassák inkább helyette? Dani Alves-szinten rossznak. A Barcelona játékosa is már messze túl van csúcsformáján, de szemben a negyed- és elődöntőben a helyén játszatott Maiconnal, ő megkopott képességeit soha nem próbálta kemény munkával kompenzálni. A brazil támadásokhoz tragikus beíveléseivel járult hozzá, a védekezéshez pedig még ennyivel sem. Az egész vébé leggyengébb csapata, Kamerun például az ő bénaságának köszönhetően tudott kiegyenlíteni a házigazdák ellen. Igen, Maiconnak fontos szerepe volt abban, hogy csapata hetet kapjon a németektől, de Dani Alvesszel a kezdőben simán megdőlhetett volna a magyar-salvadori gólrekord is.

Odáig minden rendben, hogy valaki kőkemény latin középhátvédként űzi a szakmáját. Van arrafelé olyan is, aki drogkartellek hóhéraként működik. Ami viszont megbocsájthatatlan, hogy egy ilyen minden hájjal megkent, a halállal is farkasszemet néző játékos olyan buta legyen, hogy egy német kiállíttassa. Pepének ezt sikerült összehozni a portugálok nyitómeccsén, amikor Thomas Müller egyszerűen túljárt az eszén, és sárga helyet pirosat adatott neki. Komolyan, mintha a fika enné meg a napközist, Simeonét állítanák ki Beckhamről és Cristiano Ronaldót Rooneyról. Ha Pepe nem egy ilyen sötét, idegbeteg állat, talán nem vesztik el négy góllal a németek elleni meccset, nem kapnak kettőt az amerikaiaktól, és továbbjuthatnak. És ne felejtsük el azt sem, hogy Pepe már sokadszor, sokadik csapata munkáját teszi tönkre.

Nehéz volt eldönteni, hogy a Gary Cahill-Jagielka párosból kinek járjon 2014-ben a kitüntetés, és tulajdonképpen az sem lett volna túlzás, ha mindketten bekerülnek a köcsögtizenegybe. Végül mégis az angolok 6-os számú hátvédjére esett a választás, mert neki nem csak egy-egy nagy hibája volt, hanem 180 percen át végig alárendelt szerepet játszott Balotelliék és Suárezék ellen. Különösen az uruguayi meccsen játszott tragikusan, ahol minimum másfél gólt az ő számlájára lehetett írni. 2014-ben a tornáról tornára egyre lejjebb csúszó angol válogatottnak legalább a csatársora mutatott egy kis frissességet, a védelem azonban továbbra is bizonyította, hogy a szigetország játékosai sem fejben, sem lábbal nem tudják követni a legjobbak fociját, és erre Jagielka teljesítménye volt a legszebb példa.

A magát legjobban leégető csapat magát legjobban leégető játékosának garantált helye van minden köcsögválogatottban, így a karösszefonásában egyébként világbajnok Assou-Ekotto nem maradhatott ki. A kameruniak három meccsen azért kaptak csak kilenc gólt, mert a mexikóiaktól két szabályos gólt is elvett a bíró, ami eleve sokat elmond az afrikai védelemről. De Assou-Ekotto még ebből a bandából is kiemelkedett azzal, hogy a horvátok elleni meccsen nekiment saját játékostársának. Azért, mert az nem passzolt neki. A kameruni csapat vébéjét tökéletesen keretbe foglalta, hogy a torna előtt összevesztek a szövetséggel az anyagiakon, utána meg bundagyanúba keveredtek. Ha minden jól megy, Assou-Ekottóról kiderül, hogy nemcsak minden idők egyik legköcsögebb csapatának legköcsögebb tagja volt, hanem eladta hazája büszkeségét is.

Honduras nagy szerencséje, hogy Kamerun is kijutott a 2014-es világbajnokságra, mert különben mindenki az ő teljesítményükről beszélne szörnyülködve. A csoportkört három vereséggel és 1:8-as gólkülönbséggel záró közép-amerikai csapatnak nem volt még egy olyan hősies meccse sem, mint a szintén alulképzett irániaknak, viszont mindjárt a franciák elleni nyitómérkőzésen egészen brutális belépőkkel tették le a névjegyüket. A csapat húzóemberének a tapasztalt, komoly klubokat is megjárt Palaciosnak kellett volna lennie, ehhez képest mindjárt az első meccs első félidejében ajándékozott egy tizenegyest és összeszedett két sárga lapot. Kemény meló lehet egy focistának pont az ellenkezőjét csinálnia annak, mint ami a feladata lenne, ezt azért ismerjük el.

7. Kevin Prince Boateng

Mint ahogy kemény meló lehet egy egyébként ígéretes csapat munkáját tönkretenni. Ghána egy nagyon nehéz csoportból esett ki úgy, hogy az amerikaiktól borzasztó balszerencsével kaptak, ki, a félelmetes németeknél pedig egy centivel sem voltak rosszabbak. Boateng ezen a két meccsen összesen 83 percet kapott, és ez idő alatt semmi emlékezeteset nem alkotott. Talán emiatt elszomorodva döntött úgy, hogy az utolsó csoportkör előtt felhívja magára a figyelmet, és Muntari barátja segítségével szétveri a csaptegységet. Hogy pontosan mi történt, azt csak a résztvevők tudhatják, mindenesetre Boatengnek azonnal el kellett hagynia a ghánai válogatott szállását, állítólag azért, mert minősíthetetlen szavakkal illette a szövetségi kapitányt. Biztos nem könnyű neki feldolgozni, hogy ezen a vébén is a tesója járt jobban, de ez akkor is szégyenteljesen köcsög viselkedés.

8. Antonio Valencia

Az ember aki bebizonyította, hogy Palacios és Boateng teljesítményét egyedül is képes elvégezni. Az ecuadori válogatott tovább szeretett volna jutni csoportjából, amire minden esélye meg is volt, és a csapatkapitányi karszalagot érthető módon az a játékos kapta meg, aki a keretből messze a legerősebb csapatban, a Manchester Unitedben játszik (és most tekintsünk el attól, hogy az angol klubnak milyen szezonja volt az idén, és mit produkált ott egyáltalán Antonio Valencia). Ehhez képest ő két meccsen át nemhogy felnőni nem tudott a másik Valencia, Enner mellé, hanem kifejezetten kerékkötője volt csapata dinamikus, bár kicsit fejetlen játékának. Aztán a harmadik körben a franciák ellen egy feleslegesen brutális belépővel ki is állíttatta magát. Teljes bizonyossággal lehet kijelenteni, hogy ha ő nincs a csapatban, Ecuadornak tényleg sikerülhetett volna bekerülni a legjobb 16 közé.

Rég bukott akkorát csapat világbajnokságon, mint a címvédő spanyol válogatott most Brazíliában. Iniesta kivételével Del Bosque teljes kerete pályázott a köcsögválogatottságra, ahova végül - talán igazságtalanul - csak Diego Costának sikerült bekerülnie. Hogy egykori hazájában minden mozdulatát fütyülték, az nem mentség arra, amit a 126 pályán töltött percében csinált. A nagy semmit, már ha nem tekintjük eredménynek, hogy a hollandok ellen egyszer sikerült becsapnia a bírót. Kicsit persze Del Bosque hibája is, hogy a spanyol válogatott minden baja mellé még berakott egy, a rendszerbe egyáltalán nem illő csatárt is, de egy okos játékos átlátta volna a helyzetet, és kihoz belőle valamit. Diego Costának viszont csak a szégyen jutott itt.

Tostao, Serginho, Careca, Ronaldo, Fred - na, melyik a kakukktojás az utóbbi 40 év brazil 9-eseiből? Hát persze, hogy az utóbbi szerencsétlen, akit talán a legszőrösebb szívű brazilgyűlöló is megsajnált, amikor a Belo Horizonte-i Mineirao stadion még akkor is fütyülte, amikor már rég a kispadról nézte a német-brazil 7:1-et. Frednek az lett volna a feladata, hogy úgynevezett gólokat szerezzen, ehhez képest csak egyetlen ilyen, számára teljesen idegen dolgot sikerült összehoznia, de azt is csak lesről, Kamerun ellen. A brazil apokalipszis után voltak szakírók, akik azzal védték Fredet, hogy ő nem tehet semmiről, hiszen ő csak egy végső tünete a már évtizedek óta halálosan beteg rendszernek. Mi viszont sajnos kénytelenek vagyunk felhívni a figyelmet arra, hogy egy gólszerzéssel megbízott, teljesen gólképtelen, csapatának támadásait csak akadályozó brazil 9-esnek garantált helye van a köcsögválogatottban.

11. Mario Balotelli

A 2014-es vébén nemcsak a világ, de Olaszország türelme is elfogyott. Senkit nem érdekelnek már a mentő körülmények, a nehéz gyerekkor, a tényleg szégyenteljes rasszista támadások, és hogy néha szokott jól is játszani. Mint ahogy nem érdekel az sem senkit, hogy az első meccsen az angolok ellen ő szerezte a győztes gólt. Most már csak az számít, hogy Balotellit bármilyen csapatba berakni életveszély, mert pont ötven százalék esély van arra, hogy vagy valami bődületes baromságot csinál, vagy egyszerűen csak semmit. Lehet nem szeretni Luis Suárezt, de ő megállás nélkül a csapatért küzd, szemben Balotellivel, aki egyszerűen egy hisztis primadonna, aki akkor sincs a világ legjobb csatárai közt, amikor éppen méltóztatik futballozni. Az Uruguay elleni sorsdöntő meccsen villámgyorsan le kellett cserélni, mielőtt összeszedte volna második sárgáját, nyilatkozataival pedig végérvényesen elérte, hogy egész Olaszország megutálja.

Ki a rosszabb szövetségi kapitány? Akinek van valami terve, csak rosszul sül el, mint Del Bosqueé vagy Scloarié? Vagy akinek semmilyen terve nincs, mint Prandellinek és Hodgsonnak? Nehéz kérdés, az viszont egyértelmű, hogy ki volt a 2014-es vébé legköcsögebbje a kispadon parancsolók közül. Az a Fabio Capello, aki már 2010-ben is leégett Angliával, most pedig megalázóan rossz eredményt ért el az oroszokkal. Mintha a 20 évvel ezelőtti sikereiből élő olaszt olyan nagyon nem már nem is érdekelné az egész, csak a pénzért csinálja, és mert különben unatkozna. Az is sokat rontott a renoméján, amikor kiderült, hogy a 32 szövetségi kapitány közül messze, de messze ő kapja a legtöbb pénzt, de az talán még többet, hogy egy öregecske keretet vitt ki Brazíliába, miközben legfontosabb feladata éppen az lett volna, hogy a 2018-as, orosz rendezésű vébére készülő csapat alapjait lerakja.