Steve Jobsnak ritka nagy szerencséje volt. Fura ezt mondani valakire, akinél rosszindulatú daganatot diagnosztizálnak. Pláne, ha hasnyálmirigyrákot, aminek a túlélési esélyei a nullához közelítenek. De az Apple alapítója mégis szerencsés volt, két okból is:

• Nesidioblastomája volt, ami az összes hasnyálmirigyráknak mindössze 1,3 százalékában fordul elő és egyike azon kevés hasnyálmirigyráknak, ami szerencsés esetben gyógyítható.
• Jobs szerencsés eset volt. A rákot egészen korán felfedezték, pedig amúgy Jobs csak általános kivizsgálásra ment.

Ez 2003 októberében történt. Orvosai műtétet javasoltak, mert igen jó esély volt rá, hogy teljes egészében eltávolítsák a tumort, és ezzel meggyógyítsák Jobsot.

De Jobs elutasította a kezelést.

Mármint a műtétet, kúrálni kúrálta magát. Gyógynövényekkel, természetgyógyászokkal. Amikor kilenc hónappal később nyilvánosan is bejelentette, hogy rákot diagnosztizáltak nála, már menthetetlen volt. A tumor szétterjedt. És bár 2004 júliusában végre beleegyezett, már a műtét se segített. A következő hét évben aztán még májátültetése is volt - amit szintén elkerülhetett volna, ha alapból nem retteg az intrúzív beavatkozástól. 2011 októberében végül a hasnyálmirigyrák komplikációiba halt bele.

Miért van az, hogy amúgy tájékozott, felvilágosult, tudományosan is képzett emberek elutasítják a nyugati orvostudományt?

Jobs 2011-es életrajzának írója, Walter Isaacson szerint Jobst a vágyvezérelt gondolkozás jellemezte. Vagyis érvrendszerét az elérni kívánt igazsághoz igazította, függetlenül attól, hogy ezeket az érveket mennyire támasztották alá a valós tények. Hitt benne, ahogy egy gyermek hisz, hogy ha valamit nagyon akar, az úgy is lesz.

Ez amúgy nem teljesen alaptalan. Még a homeopátiás készítményeknél is dokumentált a placebóhatás, amit nehéz másnak betudni, mint a vágyvezérelt gondolkodás, a gyógyulásba vetett hit sikerének.

De ennyi nem lehet elég ahhoz, hogy még a legfelvilágosultabb, legműveltebb rétegekben is tömegek forduljanak el a nyugati orvoslástól, utasítsák el a védőoltást egy ezerszer cáfolt, eleve vitatható módszertanú kutatásra hivatkozva, vagy mondjanak nemet a rákkezelésre.

Jean Kim, akinek a Miért olyan ostoba betegek az okos emberek című cikke után kezdtem kutatni a témában, azt gondolja, hogy a modern orvoslásnak imidzsváltásra van szüksége.

"A kórházak gyakran még mindig közhelyes rideg, monolitikus betontömbök élesen megvilágított linóleumpadlóval és kényelmetlen ágyakkal. A személyzet gyakran durva, olykor személytelen. Minden célszerű és hatékony a komfort és a nyugalom kárára. Ez pedig felerősíti a páciensek amúgy is létező félelmeit, paranoiás látomásait a jeges klínikai szobákról, ahol böködik és kísérleti egérnek nézik őket."

Kim megérzését a kvantitatív kutatások nem feltétlenül támasztják alá. A tanulmányok szerint a nyugati orvoslással kapcsolatos elégedettség nem fontos tényező abban, hogy valaki az alternatív orvoslás mellett dönt. Sőt, az alternatív gyógyászathoz fordulók általában elégedettek a hagyományos ellátással.

Alternatív megoldásokhoz inkább azért fordulnak, mert azok jobban illeszkednek világképükhöz. Hogy mást ne mondjak, Steve Jobs maga vegán-jellegű diétán élt és hitt a holisztikus tanokban.

De van valami, aminek még ennél is nagyobb szerepe lehet az alternatív orvoslás sikerében. Ez pedig az az alapvető emberi tulajdonság, hogy szívesebben hiszünk az anekdotáknak, pláne saját tapasztalatunknak, mint a száraz tudományos tényeknek.

Steven Novella, a Science Based Medicine szerzője egy ismerőse példáját hozza, aki saját állítása szerint nem hisz az ilyesmiben, de azt, hogy a hátfájása elmúlt, mégis az alternatív módszerek sikerének tartja. Húsz éve az orvosa műtétet javasolt, de ő inkább egy guru könyve alapján gyógyította meg saját magát.

Novella megfigyelése szerint egyrészt az elmúlt húsz évben már a hivatalos tudomány sem feltétlenül a műtétet tartja a hátfájás legjobb kezelésének. Az esetek tanulmányozásával erősen leszűkítették, hogy mikor lehet érdemes műteni, egyébként pedig első körben fizikoterápiát javasolnak.

Ahogy a guru, John Sarno könyvében is fontos javaslat volt a testedzés. Vagyis ismerőse, aki tapasztalatai alapján hisz az alternatív gyógymódokban, valójában a mai standardok szerinti terápiát végezte el, leöntve némi hagymázas bölcselettel. Vagy ahogy Novella találóan írja:

"Olyan ez, mintha egy túlsúlyos embernek azt javasolnám, hogy egyen kevesebbet, mozogjon rendszeresen és mormolja el minden este ezt a varázsigét. Aztán, ha lefogyott, azt mondanám, hogy a varázsige hatott."