A kilencvenes évek végén, mikor én két utcányit is képes voltam gyalogolni, hogy valamelyik ismerős gyerektől kérjek egy fehér színű, nyolcbütykös legótéglát, hogy ugyanazzal a színnel be tudjam fejezni a legóváramat, az angliai Cornwallban ehhez elég volt kimenni a strandra.

A városhoz közeli parton ugyanis naponta több száz legó-darabot sodort partra a víz. És nem is csak béna építőtéglákat hozott az óceán, jöttek zöld sárkányok, polipok, búvárcuccok a legófiguráknak, mentőmellény, legóhínár, kard, puska, minden.

1997-ben kezdődött a dolog, miután a Tokio Express nevű, Rotterdamból New Yorkba tartó teherhajó az óceánon viharba keveredett, és egy erősebb hullámtól annyira megdőlt, hogy 62 konténer a vízbe esett a fedélzetéről.

Az elveszített konténerek között volt olyan is, amiben a Lego szállított árut az Egyesült Államokba. Egy konténerben a rakománykönyv szerint 4 756 940 darab legó-alkatrész volt, ezek közül pedig 3 178 807 lehetett elég könnyű ahhoz, hogy egy óceáni áramlat elsodorja.

Helyiek a BBC-nek azt mondták, hogy a mai napig folyamatosan mos partra darabokat a víz, persze a nagy fogásokból, amik az ezredfordulón még gyakoriak voltak, egyre kevesebb van. A kilencvenes évek végén a cornwalli gyerekek tucatszámra szedték a sárkányokat a vízből, aztán jó pénzért továbbadták őket.

Bár a Tokio Express 1997-ben vesztette el a legót, még mindig érkeznek darabok a partszakaszra. Ebből áramláskutatók arra következtetnek, hogy több darab az egész világot is beutazhatta az óceáni áramlatokkal. A most partra sodort kardok és puskák az elmúlt 17 évben akár 100 ezer kilométert is utazhattak a víz alatt. (BBC)

(A címlapi kép innen van, de szerintem oda meg a BBC-ről került.)