Ahol mozgalom van, ott dalnak is lennie kell! A legtöbb társadalmi nyavalya megihleti a gitárral színpadra állók tömegeit, miért lenne kivétel a pandák kihalása, az őserdők kiirtása? Ezen a kérdésen felbuzdulva nekivágtam a Youtube ösvényeinek, hogy felkutassam a legnépszerűbb, legismertebb Greenpeace kompatibilis nótákat.

A hazai eresztés - Nem egyszerű a feladat, mert hiába kering a neten szinte az összes fellelhető slágerzene, mondanivaló után kutatva még nem dobnak megfelelő találatokat a bonyolult algoritmusokkal gondolkodó keresőrobotok. Így marad a saját kútfő, amiből első merítésre a Kutya Vacsorája - Mindenkinek saját plázát című dala került elő.

Kutya Vacsorája - Mindenkinek saját plázát Varga Livius a kétezres évek elején a Quimby kényszerszünetében alapította a formációt. Már ezért a számért megérte, kellő mennyiségű sör után bármelyik szórakozóhelyen plázaromboló csoportok toborzódala lehet.

Moby Dick - Tiltakozz! Avagy súlyos témához súlyos zene. A magyar metál állócsillaga a Moby Dick klasszikus, bólogatós riffekkel, megbízható tempóban duplázó lábdobbal körítve adja elő véleményét az atomenergiáról, és csábít tiltakozásra, tiszta víz fogyasztására, valamint a Greenpeace-hez való csatlakozásra.

Hatóságilag Tilos - Fanatikus betonozók dala A hazai punk színtér környezetszennyezésre legérzékenyebben reagáló zenekara több dalban is kifejezte véleményét. Ezek közül kiemelkedik a Fanatikus betonozók dala, mert a punk stílustól megszokott, egyértelműen arcba köpött üzenet helyett fondorlatosabb módon tálalják a mondanivalót. A melankolikus melós csak betonoz, míg végül az egész világ egy hatalmas garázsbeálló nem lesz.

Fonográf - Ne vágj ki minden fát. Lécci, ne! Tényleg ne, csúnya dolog. A magyar beat aranykorára jellemző előadásmód, némi countryval vegyítve, óvatosan villantott környezetvédő szöveggel fűszerezve.

Depresszió - Föld. Vissza a metálhoz! A Depresszió is hasonló eszközökkel operál, mint a Moby Dick, csak feszesebb ritmussal, még mélyebbre hangolt gitárokkal a drámai hatás kedvéért. Igaz 2000-2004 között már az utolsó garázsban bujkáló metálbanda is C-re lehangolt héthúros cuccokon játszott, földig leeresztett hevederrel, majdnem terpeszállásban.

Visszatérve, az akkor még friss tehetségnek számító zenekar ezen művét valószínűleg a Sepultura munkássága ihlette, a dzsungel-effektekkel való felvezetés, és a finálé idióta törzsi dobolása nyomokban emlékeztet a brazilokra. Persze ők azért egy hangyányit profibban tolták.

A lista további bővítését rátok hagyom, legközelebb a nemzetközi zöldzenék kerülnek terítékre.