A feles felhörpinti gazdáját

A berúgás folyamatának kommunikatív állapotai – szemlélet, álláspont, szempontok

– ezzel a címmel jelent meg a Jel-képben, a Magyar Kommunikációtudományi Társaság folyóiratában Simon Miklós egyetemi tanár tanulmánya, ami elég nehéz, szakszavakkal feltöltött olvasmány. Mégis pont ettől érdekes, Bukowski például biztos nem írt ilyen szakszerűen a munkavégzés alatti ivásról.

Simon a függőségről írt több mint 15 oldalt, és erről az alapálláspontról indul:

„Felfogásomban a függőség nem »káros következmény«, hanem természetes (fiziológiás) állapot, »életjelenség«, valós »lelki szükséglet« az ágens életkorának, személyiségének, kultúrájának, tevékenysége tárgyának (vagy /így-úgy-amúgy/ kiváltott élményének) intenzitása, tartama (minősége és mennyisége) függvényében különböző egyéni/társadalmi hasznossággal, eltérő egyéni/társadalmi veszélyességgel.”

A tanulmány addikt állapotnak nevezi az alkoholizmust és például az Erőss Zsolt tragédiához vezető, kényszeres hegymászását is. A függőség szerinte nem sorscsapás, hanem folyamat, karakteres szakaszokkal. A tézisei alapján a függőség természetes állapot, el kell fogadni, akkor van baj, ha a kontrollt teljesen feladja az ember. A függőség szintjeit meg lehet határozni egy skálán, így a szakember könnyebben orvosolhatja.

A hajnali feles-modell

Ezzel a modellel ábrázolja a függőséget a szerző. Ez a fiktív gondolatkísérlet az alkoholistává válás többéves folyamatát egy hétköznapi, vidéki mikroeseten keresztül mutatja be.

Tyrion-Lannister

Eszerint hajnali fél öt van, a novemberi sötétségben ónos eső esik. A hősünknek, aki legyen mondjuk Tibor, fel kell kelnie, ki kell bújnia a meleg dunyha alól, az asszony mellől, és meg kell etetnie az állatokat. Ez rövid távon kellemetlen, hosszú távon elkerülhetetlen, ha életben akar maradni. Tibornak választania kell: a kellemes meleget fel kell áldoznia a felismert racionalitás (állatetetés) oltárán. Hogy csökkentse a feszültséget, és visszaállítsa az örömháztartást, a feles kitűnő áthidaló megoldásnak látszik. („A »megágyazni/szétcsapatni« évszázados vitában az elemzés nem foglal állást” – írja a szerző.)

Simon itt lábjegyzetben magyarázza, hogy:

„A reggeli »szempattintó« féldecinek a paraszti kultúrában komoly hagyományai vannak. Ennek továbbélését és elterjedtségét jól mutatja, hogy a 70-s évek közepén a csepeli Hév Boráros téri végállomásánál álló bódé mellett, reggel 6 órára, naponta kb. 1 m³-es halom gyűlt össze, csak a Csepeli Vasmű dolgozói által, műszakkezdés előtt felhajtott felesek egy mozdulattal letéphető fém kupakjaiból.

De a feles leküldése után még nem oldódott meg végérvényesen a probléma, máshogy, de visszatér. A szerző egy-egy újabb feles hatása alapján négy stádiumot különböztet meg a lerészegedésben:

1. szint

NE ÉLESÍTSD MERT MEGHALSZ KÖCSÖG!

Tibor itt választhat a munka vagy a munka és egy feles között. Itt a feles eszköze Tibor céljainak, melegíti az ónos esőben, segíti az életét. Ezt a szintet a szerző úgy jellemzi, mint ami egy „közepes képességű osztályelső, »magot maggal« evő vega, mindent kontrollálni kívánó extrém sportoló kommunikatív állapota”. Itt ki nem használt lehetőségek rejlenek, ez egy kontrollfüggő vagy arra hajlamos állapot.

2. szint

charles-bukowski-2-animated

Tibor itt a munka folytatása vagy a munka folytatása és még egy feles között dönt. Ezután a feles konkurensévé válik Tibor céljainak (el kell döntenie, melyikből nyomjon több egységet, munkából vagy felesből), miközben kielégíti a fogyasztási szükségletét. Itt a legnagyobb a döntési szabadságfok, Tibor az adott színtéren, a helyzetnek megfelelő, adekvát kommunikatív állapotban van, a rendelkezésre álló eszközöket még a célnak megfelelően tudja használni.

3. szint

mcfly

Itt már valamelyik irányba eltolódik az egyensúly: Tibor vagy folytatja a munkát egy felessel, vagy kreatív indoklással iszik még egyet. A feles így „antropomorfizálódik”, Tibor céljait alapjaiban veszélyezteti, többé-kevésbé függőben tartja. Tibor itt az eredeti céljaihoz képest a felest már visszaélésszerűen használja, és új, a korábbival ellentétes, rövid távú, szűk perspektívájú, konkurens célok erősödnek fel. A lehetőségek innentől: felfüggesztés, vállalás, újratervezés, értékelés. Ez a tanulási lehetőségek maximuma, de ez egy veszélyeztetett állapot.

4. szint

Tibor itt már egy újabb feles vagy egy még egy feles között tud csak választani. Feladja a kontrollt, a szerző úgy fogalmaz, hogy a feles „felhörpinti gazdáját”, aznapra Tibor eredeti szándékainak, munkájának, céljainak lőttek. Az eredmény: a kapcsolatok, felkészültségek beszűkülnek, korlátozott döntési lehetőségek állnak elő, rövidtávú, szűk látókörű helyzetmegítélés, sodródás, sodortatódás áll fent. Tibor itt már csak egysíkú, de mélységi ismeretszerzésre képes.

Értsd, hogy tudd-helyzet

Simon Miklós célja ezzel az volt, hogy bemutassa, milyen különböző kommunikációs állapotok állnak fent lerészegedéskor, ezen keresztül pedig más függőségeknél fellépő tudatmódosuláskor. A probléma szerinte az, hogy a függőségről a pszichológus, társadalomkutató, genetikus vagy toxikológus szakemberek a maguk szakterületén, saját rendszerükben gondolkodnak, és a saját nyelvükön értekeznek róla. De ha ezeket összehoznák, a függőség jobban megérthető és kezelhető lenne, vagy legalábbis minimalizálni lehetne a veszélyeit.

Elképesztően nagy újdonságot tehát nem állít, de hogy itthon is foglalkoznak populáris témák elméleti fejtegetésével, az érdekes. A teljes tanulmányt itt olvashatja el az, aki megérti.

Kapcsolódó anyagok