Emberek, van kérődzőprogramunk!

b3d_ / Flickr

„A nyereségesség versenyelőnyt jelent.”

Talán ha tíz perce tartott az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága Ellenőrző Albizottságának szerdai, rendkívüli ülése, amikor Nagy István, a vidékfejlesztési minisztérium parlamenti államtitkárának száját elhagyta a maga vitathatatlanságában is teljesen értelmetlen megjegyzés, mintegy szimbolizálva is azt, ami éppen történt:

az albizottságban éppen utólag próbálták megvitatni a kormány múlt heti döntését a földalapú támogatási rendszer drasztikus átalakításáról:

Az ülést kezdeményező ellenzéki képviselők, a szocialista Legény Zsolt és Harangozó Gábor, illetve a jobbikos Magyar Zoltán meg is jegyezték, hogy talán értelmesebb lett volna még a döntés előtt egyeztetni a tervezetről, de pár röpke órával később Font Sándor, a mezőgazdasági bizottság fideszes elnöke találóan megjegyezte, hogy

hogyan beszélhetnének valamiről, amit még nem is találtak ki.

Ugyanő végig azzal érvelt, hogy kár volna tervezeteken vitatkozni, inkább

várjuk meg, hogy mi lesz.

Ennyiből talán már ki is derült, hogy

ma sem lettünk sokkal okosabbak. Pedig nem kis dologról volt szó, legalábbis az egybegyültek egyik fele szerint több tízezer vidéki munkahely, közvetve pedig több tízezer kisbirtokos jövedelmei kerülnek éppen veszélybe.

Legalábbis ezt állítja Nagy Tamás, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének elnöke – aki javarészt azokat a vállalkozásokat képviseli, amik 1200 hektárnál nagyobb területet művelnek, így elbukják a 150 ezer eurót meghaladó támogatásukat –, de ezt állította Asztalos Sándor, a mezőgazdaságban dolgozók szakszervezete, a MÉDOSZ elnöke is.

Ezzel szemben a kormányoldal első körben azzal érvelt, hogy

extraprofit,

megalapozva ezzel a hangulatot. Pedig a második körös érvük jobban hangzott: a földalapú támogatásokkal eddig az volt a baj, hogy csupán a birtokméret számított, vagyis területarányosan ugyanannyi járt a sok munkást foglalkoztató kertészeteknek és állattenyésztőknek, mint az ezerhektáros táblákat búzával bevető, majd azt két-három idénymunkással betakarító nagybirtokosoknak. Vagyis ez az a versenyelőny, amit a támogatási rendszernek kéne kiegyensúlyoznia, és nem a nyereségesség.

Ehhez képest Nagy Tamás szerint a kormány döntése éppenséggel pont a nyereségességet fogja kiegyensúlyozni. Példaként egy 2500 hektáron gazdálkodó vegyes – állattenyésztő és növénytermesztő – gazdaságot hozott fel, aminek 140 tulajdonosa van, földet pedig 1100 embertől bérel, akiknek visszautalja a földalapú támogatások nagy részét. Ennek a gazdaságnak évi 30 millió forint a nyeresége, ami 1-3 százalékos profitráta. A támogatási rendszer átalakításával ez a gazdaság 30 millió forintot bukhat évente.

Amire Feldman Zsolt agrárpolitikai helyettes államtitkár megismételte azt a már ismert információt, hogy a kormány 2015-től évi 30-35 milliárd forinttal tervezi támogatni az állattartást, de legalább megtudhadtam, hogy létezik

kérődzőprogram.

A kifejtés elmaradt, pedig ahogy a jobbikos Magyar Zoltán éleslátón megjegyezte, "az értelmes vitához látni kéne, hogy mi lesz azza a pénzzel, amit az 1200 hektár feletti birtokoktól elvesznek".

Az elempés Sallai R. Benedek pedig arra volt kíváncsi, hogy

  • ha a munkahelyteremtés a cél, akkor miért nem azt támogatják?
  • Ha pedig a kisbirtokok támogatása, akkor miért nem azokat támogatják?

Minden ellenzéki és a jelenlévő érdekképviselők is azt kérték a kormánytól, hogy legalább a munkabérek és az azokra rakodó járulékok levonhatók legyenek a támogatásból.

Ezt a fideszes Győrffy Balázs, aki az agrárkamarát is képviselte, amivel a szakszervezettel és a MOSZ-szal ellentétben nem felejtett el egyeztetni a kormány, azzal utasította vissza, hogy

mi akadályozna meg egy növénytermesztőt, hogy a feleségét vegye állásba évi 50 ezer eurós fizetéssel?

A vita ebben a konstruktív szellemben folytatódott a dologról, ami már rég eldőlt. Az ülés hangulatán sokat dobott, hogy a csak vendégként, az újságírók között ülő szocialista Gőgös Zoltán néha közbevetette, hogy

ne hazudj, bazmeg!