Mindannyian a boldogságot keressük az életben, de a nagy keresésnek még nagyobb álmodozás és a végtelenségig előre tervezés lesz a vége. A keresésben, tervezésben és álmodozásban hajlamosak vagyunk - ó, de még mennyire hogy - átsiklani az ÉLET APRÓ ÖRÖMEIN. Az apróságokon, amik működésben tartják ezt a gépezetet; a boldogság gépezetét.

Pedig annyi minden létezik és vesz körül a mindennapokban, amikben ott az a cseppnyi öröm... Az a cseppnyi öröm, ami olaj a gépezetnek.

Vegyük például a heroint.

Vagy vegyük például a takarítást.

A takarítás olyan, mint a mocskos szex.

Mocskos és fárasztó (egyébként semmi köze a szexhez). Mi tagadás, megvan a maga erotikája, de erotikája még - mittudomén - a radírozásnak is van, úgyhogy ne innen közelítsük a takarítás örömét.

1.) Portörlés

Egészséges környezetben a rend, a tisztaság és a takarítás kényszer. Kerülgethető, halasztgathatgató, de semmiképpen sem nélkülözhető.

Érdemes hát az egésznek finoman nekikezdeni. Fogni a porrongyot vagy azt a színes csiklandozós szarságot (kinek a pap, kinek a papné - nem ítélkezem) és finoman nekilátni porolni. Állni a könyvespolcnál, mint Jerikó ledönthetetlen és leküzdhetetlen fala előtt, majd nekiállni a legeslegfelső sornak: a családi Asimov, Bradbury és Stephen King könyveknek, amiket már senki sem olvas. Aztán jöhetnek az Agatha Christie-k és P.G. Wodehouse-ok, amiket már szinte senki sem olvas, végül szemmagasságban Esterházytól József Attilán át Hrabalig minden; kötetek melyek - nem áltatok senkit - többet látnak portörlést, mint olvasó szemeket, de azért mégis, na. Meg vannak persze a Révai lexikonok, de azokat törölgesse az internet.

Ezután jöhet a hűtő teteje, az első találkozás a zsírral összetapadó por gonosz létezésével, a bakelitlejátszó, felette a macskás könyvek, amiket leporolni sem érdemes, a kecsesen portalanított - amúgy is szinte pormentes - nőket kecsesen ábrázoló kecses szobrok. (Olyan portalanítás ez, mint a gyantareklámban a szőrtelen női láb szőrtelenítése; értik).

Végezetül pedig kiállhatunk az ablakba és jószerencsét kívánva küldhetjük (~rázhatjuk) a picsába a házat korábban ingyen és bérmentve belakó porcicákat. Kezdetét veheti az igazi izzadás, az igazi fizikai, Higiéniai Gyönyör és Mámor.

2.) Porszívózás

Porszívózni úgy kell, mint ember ölni:

Precízen, kíméletlenül és gyorsan. Annyi különbség azért van, hogy embert ölni egyáltalán nem KELL, sőt kifejezetten NEM TANÁCSOS.

Mint ahogy kisgyermek a tányérján elkülöníti a kevésbé kedvelt köretet (répa, borsó), majd infantilis morális eltökéltséggel dönt, előbb végez-e velük, hogy az ízletesebb falatokat későbbre hagyja, vagy fordítva; így választhatunk mi is a szobák között. Az én borsom és répám az a szőnyeg, amit úgy szőttek cigányasszonyok/svéd(=kínai) gyerekmunkások, hogy a szövet eleve úgy néz ki, mint ami folyamatosan szöszmős, vagyis látszólag kiporszívózhatatlan.

A porszívózás innentől magától értetődő, szófecsérlés többet magyarázni róla, szóval most öt perc csönd az éppen porszívózóknak.

3.) Felmosás

A felmosás azon túl, hogy eleinte a víz frissességével és a zöldalma illatával lehel belénk éppen annyi lelket, hogy takarításunkat be tudjuk fejezni, alapvetően a folyamat csúcspontja. Amikor a fáradtságos emberi munka izzadságcseppjei és a foszfátmentes baktericid folyadékcsíkok találkoznak, amikor az emberi nedvesség eggyé válik a ház nedvességével, és együtt fürdik, és együtt tisztul nedvességében a lakóhely és az emberi lélek is... na ez már maga a:

4.) Boldogság

Ha minden felszáradt, és az összes, az avarszintről a cserjeszintre került garnitúra a helyén van, boldogan dőlhetünk hátra, vagy vehetünk egy hideg zuhanyt.

A takarítás lehet olyan, mint a hosszú kihagyás utáni első slukk, de lehet csak az ebéd utáni cigaretta, akárhogyan is nézzük, és akármilyen gyakran is térünk vissza ehhez a megkerülhetetlen tevékenységhez, mindig ott fog csillogni a kosz mögött az öröm. Az öröm, ami olaj a boldogság gépezetének.

Sok boldogságot! Legyetek szerencsések!