Lelövöm a poént: az Acsi meg a Zsolt végig orosz kém volt, és ezt hiába lehetett sejteni, végül mégis sikerült felszállniuk a helikopterre, és lelépniük a titkos aktával.

A [redacted]-et, a magyar fejlesztésű csodatársasjátékot maga a feltaláló, Vincze Mihály hozta el a 444-be, és legalább fél óra elment a szabálymagyarázattal úgy, hogy még mindig maradtak homályos pontok. Eredetileg úgy volt, hogy én nem is játszom, de Erdélyi kollégának félidőben le kellett lépnie, én meg beültem a helyére, és hebehurgya módon kétes kimenetelű párbajokba keveredtem. Elveszítettem egymás után négyet, Zsolt elrabolta tőlem a brit aktát, az oroszok felszálltak a helikopterre, és ha az egész hidegháború nem is, egy fontos csata elveszett. Sajnálom.

"Azért lett a CIA helyett végül MI6, mert nem tudtam amerikai sast rajzolni" – mondja Vincze, a feltaláló, mellesleg brit kém, akiről gyanítottam ugyan, hogy velem van, főleg hogy korábban felrobbantott egy orosz helikoptert, de biztos nem lehettem benne. Mert mi van, ha blöfföl?

A [redacted] lényege ugyanis, hogy mindenki kém, de senki nem tudja a másikról, hogy melyik oldalon áll. A játék egy háromszintes nagykövetség helyiségeiben zajlik, van röntgenszoba, fegyverraktár, számítógépes terem, lépcsők, ajtók, kulcsok, fegyverek. Lehet tárgyakat rabolni, vallatni, baráti jobbot nyújtani annak, akivel összefutunk, vagy egy kő-papír-ollóhoz hasonló minigame keretében megfojtani egy zongorahúrral.

Dobókocka üdítő módon nincs, egy játékos egy körben abba szobába megy, amelyikbe akar, vagy amelyikbe tud. Cserébe van két jó nagy pakli kártya, ami, tekintve, hogy prototípusról besszélünk, egy csomag francia kártya lapjaiból áll, átrajzolva. A titkos bőröndök tartalmát két szimpla postai boríték rejti, és kézikönyv híján Vincze A4-es lapokra írt jegyzeteiből tartja az eligazítást; a bábuk pedig azért hasonlítanak kísértetiesen a Carcassonne figuráira, mert hogy azok is. Mondom, hogy prototípus.

De ez már nem sokáig marad így: a Kickstarteren a célul kitűzött 9000 dollár helyett mostanra 51 000 dollár jött össze a játékra, és a [redacted]-et már az isten sem menti meg attól, hogy kiadják: novemberre 60 dollár körüli áron a boltokban lesz.

Hogyan történt?

Vincze, aki gépészkarra jár a Műegyetemen, néhány éve a szüleivel meg a három testvérével nyaralt Horvátországban, és jobb híján carcassonne-oztak, amikor eszébe jutott, hogy kéne csinálni egy még a Carcassonne-nál is jobb társasjátékot. A tervezés későbbi szakaszában beszállt másik két informatikus műegyetemista, Turczi Dávid és Nimmerfroh Katalin, aki a grafikát tervezte, és készült egy kezdetleges prototípus. Azzal el is mentek a magyar társasjáték-fejlesztők napjára, ahol két fontos dolgot tudtak meg:

1. ebből nem lehet megélni
2. ahhoz, hogy legyen a tervből valami, nagyon sokat kell nyomulni

"Nem voltunk műveltek a téren – mondja Vincze a kezdeti időszakról. – Utólag olvastunk utána, hogy egyáltalán létezik-e ilyen játék." Szerencséjük volt, mert nem hogy nem létezett ilyen játék, de még csoda is történt: Turcziék Angliába költöztek, ahol elmentek egy társasjátékos nyaralásra, és megmutatták valakinek a [redacted] prototípusát. A valakinek tetszett a [redacted]. És ami még jobb, a valakiről kiderült, hogy nem más, mint a Ludi Creations nevű ismert társasjáték-kiadó főnöke. Innentől sínen volt a [redacted].

A Ludi kezdetben 1500 példányban adja majd ki a játékot - 1000-re lehet feliratkozni a Kickstarteren adomány fejében, 500-at az esseni SPIEL '14 játékvásáron terveznek eladni - , és a fejlesztőknek 5 százalékos részesedést ígért. Ebből olyan nagyon meggazdagodni tényleg nem lehet, de nem is feltétlenül kell: "A tervezés maradhat hobbi, akár nekiülhetünk, és tervezhetünk egy másik játékot – mondja Vincze.  – A cégalapítás, az más. De mi akadémikusabban állunk a dologhoz, és annak örülünk, hogy játszanak a játékunkkal."

És hogy milyen játék a [redacted]?

Nekem bejött. Vicces az alapötlet, érdekes a terep, jók az akciók, többfajta küldetés is van, így nehéz lehet megunni, főeg hogy sok múlik az alkudozáson, a blöffölésen, a
személyes alkukon. Egy menetnek legfeljebb egy óra alatt vége, nem kell többnapos meccsekre számítani.

Zsolt:

Szerintem tök jó játék, alapból szeretem azokat, ahol ilyen kevés szerepe van a dobókockának (ebben ugye egyáltalán nincs). Elmagyarázni persze nehézkes, a félórás magyarázat alatt tökre úgy voltam vele, hogy nettó nyomorékság lesz az egész, de amint felfogtam a szabályokat, izgalmas lett. Kíváncsi vagyok a többi küldetésre is, azzal meg örökre megvett a srác, hogy kínaiak és CIA-sek is lehetnek a játékban.

Acsi:

Másodikra jó játék (mondom egy játék után). A szabályok kicsit kuszák elsőre, és elmegy vele egy fél játék amíg az ember ráérez a szobákra és elkezd taktikázni, addigra viszont kiderül mindenkiről, hogy melyik oldalon is áll, és oda az ígért gyanakvás és hátbadöfködés. Pár játékot mindenképp megér, és ha tényleg hozza azt a feszültséget, amit ígér (és részben bemutatott), akkor felkerül a polcra is.

Erdélyi kolléga:

A szabályok ismertetése alatt azt gondoltam, hogy ez tragikus lesz. Minden borzasztó körülményesnek, feleslegesen bonyolultnak tűnt. Ehhez képest a játék hamar gördülékenyen ment, szórakoztató volt. Nagyon kellemes meglepetés. Ennek ellenére nem látom, hogy a jelenlegi formájában üzleti siker lehetne, ez egy niche dolog. Viszont nagyon jó multipalyer számítógépes játék lehetne belőle ilyen Papers, Please hangulatú, 8 bites grafikás, kis text adventure nosztalgiával.

És ha poénnal kezdődött, fejeződjék is be poénnal: most jött a levél Vinczétől, miszerint:

Egy számunkra is váratlan és nem tervezett fejlemény van a játékunk kickstarterével kapcsolatban. Úgymond kimaxoltuk a KS kampányt. A helyzet az, hogy a kiadó 1500 játékot tud legyártani, ebből 500-at tervez eladni Essenben, tehát a kickstarter támogatók száma maximum 1000 lehet. Többre nincs kapacitás, csak giga nagy kockázattal. Most 950 backernél tartunk, lehet, hogy ma effektíve elérjük az összes támogatót, amit képesek vagyunk fogadni. Ilyet én még életemben nem láttam. Meglátjuk, mi lesz.