“Budapesten az emberek többségénél kezd annyiban kimerülni a szórakozás, hogy elmennek inni, egyik helyről a másikra vándorolnak, amíg el nem érik a kívánt állapotot. Ilyen igények mellett a helyeknek értelemszerűen nem érdekük törekedni arra, hogy kultúrát nyújtsanak. Miért kellene, ha nélküle is ugyanúgy fogy a sör?”

Többek között erről beszél a hvg.hu-nak adott érdekes interjúban Csete Gábor programszervező, a budapesti Toldi, Lärm és Fogasház klubvezetője.

Szerinte bár gazdaságilag nagyon jól működik a bulinegyed-ipar, a helyek folyamatosan tele vannak, és áramlanak a külföldi turisták,

kulturálisan még mindig elég nagy a lemaradás például Berlinhez képest.

“Berlinben ma nem találkozni olyan hellyel, amelynek ne lenne valamiféle mondanivalója. Ez az üzenet pedig nem merül ki annyiban, hogy zöld a bárszék: a klub bizonyos zenét, kultúrát szolgáltat, speciális gasztronómiai kínálattal rendelkezik, vagy egyszerűen csak rengeteg barátja van a tulajnak, de olyan nincs, mint itt, hogy valami tuskó felszerel három sörcsapot, arra bazírozva, hogy majd nála rúgnak be a turisták”

- mondja erről.

Minden vasárnap kitakarítani egy kerületet

A mostani állapot pedig, bármilyen sok pénzt is hoz, hosszú távon szerinte nem működik.

“Ez a rendszer most még felfutóban van, hosszú távon azonban - városvezetésileg - olyan formában fenntarthatatlan, hogy a belváros egyetlen nagy bulinegyed legyen, hogy minden lukban legyen egy kocsma, és minden vasárnap egy komplett kerületet kelljen takarítani. Egyszer csak ki fog pukkadni ez a lufi, akkor pedig csak azok maradnak fent, akik valóban valami unikálisat tudnak nyújtani.”

Az Akvárium, mint szimbólum

Szimbolikus szerinte az egykori Gödör helyén működő Akvárium helyzete, “amelyet hihetetlen összegű állami támogatásból újítottak fel, és most turistákból és a Hajógyári-szigetről kiszorult közönségből elképzelhetetlen bevételeket generál. De mit is kaptunk vele?”

“Egy profi rendezvényhelyszínt, világszínvonalú technikával, amelynek a hasznosítása egyelőre sajnos annyiban merül ki, hogy Punnany Massif koncertet tartunk, végigjátszatjuk az összes ezer főt tudó hazai zenekart, utána meg elhívunk néhány még anyám is szereti-énekesnőt és rockzenekarokat. Ennél többet lehetne visszatenni abba a bizonyos közösbe, én legalábbis nagyon vártam.”

A cigány, a technós meg a punk lemennek a térre

“Igen, az egykori Gödörben nem volt milliárdos koncertterem meg ledfal, de volt egy atmoszférája annak, hogy kölyökként a lépcsőkön ülve együtt ittam a cigánnyal, a punkkal, a technossal, együtt vadásztuk a bőrcuccos művészlányokat, most pedig kinyalt gyerekek koktéloznak és lépkednek jobbra balra a drum’n’ bass bulin”

- írja le a helyzetet, amivel valószínűleg mindenki egyetért, aki járt arrafelé az utóbbi időben. (Még az is, aki esetleg drum’n’bass-bulin lépkedő kinyalt gyerek, legfeljebb egyetértően.)

“Ez pedig szerintem nem az az üzenet, amit egy államilag támogatott, a város közepén lévő profi gigaklubbnak közvetíteni kellene”

- mondja erről, azzal együtt, hogy elismeri az Akvárium szervezőinek profizmusát. (A teljes interjú itt olvasható.)