• Az év eleje óta pusztító és egyelőre nehezen megfékezhetőnek tűnő Ebola-járvány nem csak arra figyelmeztet minket, hogy ha Nyugat-Afrikában járunk, ne együnk nyers csimpánzt. 
• Hanem arra is, hogy talán nem teljesen szerencsés, ahogy a természettel bánunk. 
• A hasonló vírusok felbukkanása és a természetpusztítás között ugyanis nagyon szoros összefüggés van. 
• És ez nem csak az Afrikában élők távoli problémája. 

Az ebola úgynevezett zoonózis-betegség, azaz állatról terjed emberre. Rengeteg hasonló kórt ismert az orvostudomány. Ilyen az AIDS, a malária, a SARS, a Lyme-kór és még sok száz betegség, amit állatokról érkező vírusok és baktériumok okoznak.

Viszont még ennél is sokkal több olyan kórokozó van, amit egyáltalán nem ismerünk. Becslések szerint jó, ha a vadvilágból származó vírusok egy százalékát felfedeztük már. Ez azonban nem marad feltétlenül sokáig így, ugyanis a civilizáció terjedésével párhuzamosan folyamatosan pusztítjuk el a még érintetlen természeti területeket. Ezzel pedig akaratlanul ugyan, de a vírusokat egy klasszikus darwini útelágazás felé lökjük.

Ezek a vírusok és baktériumok jellemzően trópusi környezetben, őserdőkben élnek, évmilliók óta együtt különféle állatokkal, melyek hordozó, azaz reservoir állatként is funkcionálnak számukra. Azzal, hogy az erdőirtásokkal, a vadászattal visszaszorítjuk ezeket az állatokat, a vírusoknak választaniuk kell:

vagy új típusú hordozó gazdát keresnek maguknak, vagy kihalnak.

Egy jó reservoir faj onnan ismerhető fel, hogy sok van belőle a közelben, és könnyen megfertőzhető. Igen, pont olyan, mint az ember.

 „Ha a világot egy éhes vírus vagy baktérium szemszögéből nézzük, a több milliárd emberi test nagyszerű táptalajt kínál ebben a világban, ahol nemrég még csak fele ennyi ember volt, de 25-27 év alatt megduplázódott a számuk. Ezzel csodálatos célponttá váltunk bármiféle organizmus számára, ami képes alkalmazkodni ahhoz, hogy megszálljon minket.”

– idézi William H. McNeill történészt David Quammen, aki Spillover címmel egy nagyon sikeres és elég ijesztő könyvet írt a zoonózis-betegségek természetrajzáról. 

Állandó kapcsolat

A zoonózis-betegségek megismerése azért fontos, mert az emberre leselkedő fertőző betegségek több mint kétharmada állatoktól származik. Egy 2013-as jelentés szerint csak 2004 óta 43 újonnan azonosított járványkitörést regisztráltak a világban. Ezek jelenleg a világ legelmaradottabb országaiban élőket támadják a leginkább. A legalacsonyabb GDP-vel rendelkező országokban a betegségek és halálesetek húsz százaléka köthető zoonózisos-betegségekhez, és csak a legutóbbi pár évtizedben

az újonnan jelentkező fertőzéses megbetegedések több mint hatvan százaléka származott vagy a vad- vagy a haszonállatok világából.

És miközben a globális járvány fenyegetése soha nem szűnik meg, ezek a fertőzések csendben gyilkolnak a háttérben, évente 2,2 millió ember hal meg ilyen betegségek miatt.

Az elmúlt száz évben pedig az ember mindent megtett, hogy megkönnyítse az állati kórokozók emberre terjedését. A természet kisajátítása egyidős tevékenység az emberiség történetével, de a lépték az utóbbi száz évben nagyon megváltozott.

A népességrobbanás, az építkezések, az erdőirtások, a bányászat, az urbanizáció, a vegyszerek alkalmazása, a nemzetközi kereskedelmi hálózatok teljesen szétszabdalták azt az ökoszisztémát, amit korábbról ismertünk. Több millió olyan típusú élőlényhez kerültünk így karnyújtásnyi távolságra, amit eddig nem ismertünk, és amiről semmit nem tud a tudomány.

Ezek között bőven akadnak parazita vírusok, baktériumok, gombák, amiknek utat vágtunk a világunkba. És ebből nem csak kisebb fertőzések lehetnek, hanem olyan világjárványok is, mint az AIDS, ami idáig több mint 30 millió embert gyilkolt meg. És aminek eredete Afrika erdejeibe vezet vissza, ahonnan a XX. század elején egy látszólag ártalmatlanabb fertőzés átkerült a csimpánzokról a rájuk vadászó emberekre. És bár a legelterjedtebb és teljesen téves nézet szerint mindez a nyolcvanas évek amerikai homoszexuális közösségének a betegsége, valójában már korábban is pusztított Afrikában.

A betegségek persze korábban is a természetből érkeztek, honnan máshonnan jöttek volna. De a lendület az egészen új. Jim Robbins, a New York Times tudományrovatának rendszeres szerzője idézi azt a kutatást, ami szerint az Amazonas őserdeinek már négy százalékos csökkentése miatt is közel ötven százalékkal nőtt a maláriás fertőzöttek száma, mert a fák hiánya kedvezett a moszkitók szaporodásának.

De van közelebbi példa is a környezeti beavatkozások és a betegségek terjedésének összefüggésére. A Magyarországon is jól ismert Lyme-kór terjedéséhez elengedhetetlen volt a nagy, összefüggő erdős területek szétaprítása. Az erdők felszámolása eltüntette az ott őshonos ragadózókat, a farkasokat, rókákat, baglyokat és sólymokat. Ez pedig nagyon kedvezett a fehérlábú egereknek, akik történetesen nagyszerű reservoirjai voltak a Lyme-baktériumnak, hogy aztán a kullancsok révén terjedhessen róluk tovább a fertőzés az emberekre is.

 „Ha olyan dolgokat teszünk, amik pusztítják a biodiverzitást, például fákat vágunk ki, hogy mezőgazdasági területeket létesítsünk a helyén, akkor olyan fajoktól is megszabadulunk, amik védelmező szerepet töltöttek be.”

– mondta erről a Lyme-kórt kutató Richard Ostfeld a New York Times-nak.

Valahogy muszáj lenne együtt élni

Azt persze egyetlen komolyan vehető szakértő sem gondolja, hogy a megoldás az lenne, hogy az emberek ne menjenek be az erdőkbe. Mert úgyis be fognak menni.

De hozzáállásbeli változásra szükség lesz. A Columbia Egyetem molekuláris virológusa, Simon Anthony is arról beszélt a Times-nak, hogy meg kell érteni, pontosan mi vezet az új betegségek megjelenéséhez, ebből pedig megtanulható, hogyan tudunk fenntartható módon alakítani a környezeten.

Abban mindenki egyetért, hogy muszáj lesz változtatni, mert túl könnyű célpontot kínálunk a vírusoknak. A hétmilliárdos emberiség sűrűn lakott városokba zsúfolódik össze, miközben folyamatosan pusztítjuk a még érintetetlen erdős területeket a világ minden táján. A vadállatokat válogatás nélkül levadásszuk és megesszük, és gyakran ehhez előbb a fél világon átutaztatjuk őket, szörnyű körülmények között, ezzel könnyű lehetőséget teremtve fertőzések elterjedéséhez. Az állattenyésztés nagyiparrá vált, megteremtve a lehetőséget az olyan járványoknak, mint amilyen a Q-láz felbukkanása volt Hollandiában pár évvel ezelőtt.

Azt se tudjuk, mit keressünk

Szintén nehezíti a helyzetet, hogy a vadvilág immunológiája nagyon új tudományterület, aminek létrejöttéhez olyan rejtélyes vírusok megjelenése kellett, mint a Nipah-vírus Dél-Ázsiában vagy a Hendra Ausztráliában. Mindkét eset jól mutatja a probléma összetettségét: ezeknél a henipavírusoknál nem közvetlenül a hordozó állattól fertőződik meg az ember, hanem van egy köztes állat, ami felerősíti a vírus hatását. A Nipah esetében a disznók, a Hendránál a lovak töltötték be ezt a szerepet.

Ez az ökológiai komplexitás, ahogy az ember együtt, de csak egy láncolat egyik elemeként él az állatokkal, tette jóval nehezebbé a vírus eredetének feltérképezését (ami amúgy egy denevérfaj) és a a védekezés megkezdését. A Nipah-vírus 1999-ben bukkant fel Malajziában, 276 embert fertőzött meg, ebből 106-an haltak meg. És gyakorlatilag összedöntötte a milliárd-dolláros üzletnek számító sertésipart az országban. 

Mivel ezek ellen a vírusok ellen legtöbbször még nincs ellenszer, a leggyakoribb védekezési mód az elzárás, és a vírus elfojtása. Ez működhet olyan esetekben, mint amilyen mondjuk az ebola is, amikor a vírus csak nehezen, közvetlen kapcsolat útján fertőz. De nyilván nem működne hatékonyan egy újonnan felbukkanó, levegőben is terjedő vírus esetében.

Amit meg kell most ismernie a tudománynak, az a betegségek ökológiája. És hogy mindez hogyan illeszkedik az ismert ökoszisztémába. Sokmillió dolláros projektek indultak világszerte, melyeknek célja, hogy az állatok felől érkező vírusok természetét feltárják. Húsz ország részvételével riasztórendszert építettek ki, ami jelezhet, ha új fertőző betegség jelei bukkannak fel valahol a világban. Minden eddiginél kiterjedtebb víruskönyvtár készül, amiben a vadon élő vírusok közül akarnak minél többet nyilvántartani. A tervek szerint denevér, patkány és főemlős vére nem marad majd vizsgálat nélkül a dzsungelekben.

A Predict néven futó projekt azokra a területekre koncentrál leginkább, ahol ismert, halálos vírusok élnek, és ahol éppen mostanában komolyabb építkezések kivitelezését kezdték meg. Ilyen például az az autópálya, ami Brazíliát köti össze Peruval az Andokon keresztül. Emellett felvilágosító kampányokba kezdenek a világ veszélyeztetettebb felén, reptereken világítanak át utasokat és csomagokat, importált vadállatok sorsát követik.

Mindezekkel csökkenthető a járványok esélye, de teljesen nem szüntethető meg. Ahogy ezt jelzi a mostani Ebola-járvány is, ami éppen azért tudott ilyen erőteljesen lecsapni, mert Nyugat-Afrikában tört ki, ahol soha korábban nem regisztrálták ezt a betegséget, és ahol az egészségügyi rendszer egyáltalán nem volt felkészülve a fogadására.

(A felső képen: Őserdőirtás Brazíliában, Mario Tama/Getty Images. Címlapkép: Alexander Nemenov / AFP)