A százéves szexuálterapeuta szerint a sok munka és rohanás tönkreteszi a szexuális életünket

Shirley Zussman szexterapeutaként dolgozik, tanácsokat ad megrekedt, elakadt pároknak, akik nem találják a boldogságot a kapcsolatukban és a szexuális életünkben. Eléggé érthet hozzá, mert meglehetősen régóta csinálja, most töltötte be a századik életévét.

Zussman még azelőtt született, hogy megalkották volna a stoptáblát. Élete alatt meglehetősen sokat változott a világ, de a szex az viszonylag állandó eleme maradt a dolgoknak. Ennek ellenére úgy látja, hogy a testi gyönyörök csak az egyik eleme annak, amit a férfiak és nők egymástól akarnak.

A mai napig tanácsadóként dolgozik, New Yorkban van irodája, több mint ötven éve van a pályán. Nem sokkal azután lett szexterapeuta, hogy még a hatvanas években engedélyezték az akkor komoly társadalmi vitákat kiváltó fogamzásgátló tablettákat. Végigdolgozta a HIV-robbanást is a nyolcvanas években, nemrég pedig az internetes pornó magánéletbeli hatásaival kellett megismerkednie praxisához.

Férje is orvosként dolgozott, nőgyógyász volt, ő végezte el az egyik első legális abortuszt New Yorkban.

Interjújában adott tanácsai is észrevételeit a TIME szedte röviden össze:

  • A rohanás tönkreteszi a szexuális életünket 

"Az időt nagyon használjuk napjainkban. Az emberek állandóan elfoglaltak. Ez nem így volt, amikor én nőttem fel. A fejlődés jelenlegi szintjén mi mindent le akarunk fedni, mindenről tudni akarunk, mi akarunk csinálni mindent, és akkor még ott van a személyes életünk, ami végtelen mennyiségű időt és erőforrást követel meg. És korlátja van annak, hogy mennyi energiát, időt és vágyat tudsz egy másik emberre szánni, miközben ott az a rengeteg nyomás, hogy csinálj több pénzt, legyél vezérigazgató, vásárolj nyaralót. Az emberek többet, többet és többet akarnak. De a vágy megkövetel egy bizonyos mennyiségű energiát. 

Ennek következménye, hogy kimerültek vagyunk. A leggyakoribb probléma a vágy és az érdeklődés hiánya. Egy páciensem egyszer azt mondta nekem: szeretem a férjemet, szeretek szeretkezni vele, de amikor hazaérek a munkából, miután emberek között voltam egész nap, csak össze akarok zuhanni."

  • Viszont növekszik a nyitottság a szex körül: 

"Az a stigma, ami a hatvanas években kísérte a szexterápiát, ma már talán nem létezik. Az emberek szégyellték magukat, ha pszichiáterhez vagy szociális tanácsadóhoz fordultak, mert ez azt jelentette, hogy segítségre szorulnak. Sok ember ellenáll annak az ötletnek, hogy valaki más mondja meg neki, hogyan szeretkezzen. De volt változás a kultúrában, és ott volt a szexuális forradalom is. Változást hoztak a fogamzásgátlók, a nőknek kevésbé kell aggódniuk már attól, hogy teherbe essenek. Közben minden magazin és TV-műsor a szexről beszél, minden reklám a szexet használja fel, hogy eladja a terméket."

Ötven éves pályája alatt a legdurvább élménye amúgy az volt, amikor valaki felhívta, hogy időpontot foglaljon, mert ő egy rossz fiú, és szeretné ha végre rendesen elfenekelnék. El kellett magyarázni a férfinak, hogy egy szexterapeuta nem pont ezt csinálja.

  • Arról, hogy milyen különbséget lát a hatvanas évek alkalmai kapcsolatai és a mai felszedéses trend között:

"Nagyot változott, ahogy az alkalmi szexre tekintünk. A hatvanas években ez nem csak alkalmi volt, hanem viharos is. Ez olyas valami volt akkor, amiről vártad hogy megtörténjen veled, egy vad hajsza volt a szexuális gyönyörök után. De egy idő után szerintem világossá váltak ennek a viselkedésnek a hátulütői. Az érzelmi összeomlás, amit az intimitás hiánya okozott. Aztán jött a félelem a nemi betegségektől, az AIDS megjelenése pedig végleg visszafogta a kedélyeket. 

Azt gondolom, olyas valamit vártak ezektől a kapcsolatoktól, amit ez nem tudott megadni. Mert hosszabb távon a szexuális öröm csak egy része annak, amit férfiak és nők egymástól akarnak. Intimitásra is vágynak, közelségre, megértésre, szórakozásra, és akarnak valakit, aki tényleg törődik velük, azon túl is, hogy ágyba bújnak egymással. 

Szerintem a mai egyéjszakás kalandok is tartalmazzák ennek a szexnek néhány aspektusát, de korlátozottan már. Szó nincs eszeveszettségről, viharosságról." 

  • Az internetes pornóról:

"Semmi új nincs a pornóban, a prehisztorikus napok óta kísér minket. Azt gondolom, hogy egészséges, hogy az embereknek megvan a képessége és a szabadsága arra, hogy fantáziáljanak. De van számos olyan páciensem, aki csak ül a monitor előtt, pornót néz a neten, és valahogy elveszítette az érdeklődését, hogy partnert keressen. Sok olyan egyedülálló férfit látok, aki nem tesz semmit azért, hogy kimenjen a világba, és bármit megpróbáljon, hogy szembenézzen az esetleges visszautasítással. A szexuális igényeiket pedig úgy elégítik ki, hogy ülnek a számítógép előtt, és maszturbálnak."

  • Arról, hogy milyen száz évesnek lenni:

"Átmosták az agyunkat, hogy azt gondoljuk, mindenki életképtelen zombivá (angolul ez couch potatoes, nehéz jól fordítani) válik, csak mert öreg lesz. De kell, hogy legyenek elvárásaid magaddal szemben. Rengeteg módon lehet barátokat szerezni, csak ehhez lépéseket kell tenni. Nem mondhatod azt, hogy 'ó, az összes barátom meghalt' vagy hogy betegek, vagy hogy nem akarják azt csinálni, amit én. Energiát kell fektetni abba, hogy megtaláld a megfelelő új embereket."

  • És végül a mobiltelefonokról: 

"Sokkol az, hogy mennyire hiányzik a kapcsolat az emberek között az iPhone-ok miatt. Sokkal kevesebb a konkrét fizikai kapcsolat. Kevesebb az érintés, a beszélgetés, az egymásra nézés. Pedig az embereknek örömet okoz, ha egymásra nézhetnek. Egy mosoly, egy érintés is. Szükségünk van az érintésre, hogy érezzük, kívánnak és szeretnek minket. Ez nagyon hiányzik ebből a generációból. Hiánya a tekintetnek, hiánya az érintésnek, hiánya a mosolyoknak. Ezt nem értem. Hogy nem hiányzik ez az embereknek. És úgy fest, tényleg nem gondolják, hogy hiányozna."

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.