Írországban nemrég óriási botrányt okozott, hogy egy megerőszakolt, öngyilkossági gondolatokkal küzdő bevándorló nőnek az orvosai nem engedélyezték a terhességmegszakítást. A nőt - 17 héttel azután hogy terhessége korai szakaszában segítséget kért a nem kívánt terhessége és a mentális állapota miatt - egy éhségsztrájkot követően a terhessége 25. héten arra kényszerítették, hogy császármetszéssel hozza világra a gyermekét. A kicsit azonnal állami gondozásba vették. A gyerek állapotáról, esetleges koraszülöttséggel összefüggő problémáiról nem ír a sajtó.

Abortuszt csak akkor végezhetnek, ha a nő életveszélyben van

Az újabb tragikus történet kapcsán újra fellángolt a vita arról, hogy az orvosok az "életvédelem" szellemében miért nem veszik komolyan a krízisterhesek öngyilkossági szándékait. Sokan ugyanis egyszerűen nem hisznek abban, hogy ez az életveszélyes lelkiállapot olyan jellemző lenne a krízisterhes nőkre, vagy hogy az öngyilkossági szándékot cselekvés követné. Azt sem gondolják, hogy a magzatoknak árt, hogy az anyjuk az egész terhesség alatt súlyos pszichiátriai beteg. Ők kizárólag a magzat életesélyeit tartják fontosnak. Nem törődnek azzal, hogy az anya élete, vagy az idősebb testvérek sorsa is veszélyben foroghat. Az így vélekedők között ráadásul szép számmal akadnak orvosok is. Olyan orvosok is, akiket arra hatalmaztak fel, hogy eldönthessék: a terhes nő valóban önveszélyes állapotban van-e, és emiatt az abortusz estében indokolt-e vagy sem.

Az anya pszichéjét veszélyeztető terhességek megszakítása ugyanis annak ellenére problémás maradt az országban, hogy tavaly júliusban az ír törvényhozás megszavazta a korábbi, a világ egyik legszigorúbb abortusztörvényének enyhítését.

A megerőszakolt nőkkel egyáltalán nem foglalkozik a törvény

A katolikus többségű Írországban szigorú megkötésekkel tavaly nyáron vált legálissá a terhességmegszakítás, miután óriási tiltakozáshullámot keltett annak a 31 éves indiai bevándorló nőnek az ügye, aki csak azért halt meg vérmérgezésben, mert az orvosai nem voltak hajlandóak a folyamatban lévő vetélése művi befejezésére.

A reform keretében annyit tettek a jogalkotók, hogy az anya életveszélyes állapota esetén (az ő megmentése érdekében) engedélyezik a magzat abortálását. A módosítás szerint életveszélyes állapotnak számít az öngyilkosság elkövetésének lehetősége is. Ha ilyen gondolatokkal fordul terhessége megszakíttatása iránti engedélyért egy nő, három orvos (ebből két pszichiáter) egybehangzó szakvéleményben kell hogy megerősítse az önveszélyesség tényét, mielőtt elvégezhető lenne az abortusz.

Mint írtuk, a szakvéleményt adó orvosok között azonban szép számmal akad, aki az elé kerülő konkrét esettől függetlenül elvi alapon nem tartja indokoltnak a terhességek befejezését. Az életvédő doktorok közül sokan úgy hiszik, az öngyilkossági gondolatok komolytalanok, azokat csak múló szorongás okozza.

Az új szabályozás így a gyakorlatban azt jelenti, a segítség a beavatkozást engedélyező bizottság meggyőződésétől is függ és nyilvánvalóan lutri, ki milyen elvet valló szakembert fog ki. A nők pedig, akik mégis komolyan gondolták, de az ő esetüket bíráló három szakembert nem sikerült meggyőzniük (esetleg az eljárástól félve meg sem próbálták), csak statisztikai adatként szerepelnek majd egy kórboncnok dossziéjában. Nem kevesen vannak ilyenek is.

A megoldás továbbra is az abortuszturizmus

Nem meglepő tehát, ha az új szabályozást továbbra is sokan bírálják, mert az nem segít mindenkin. A Guardiannak nyilatkozó szakember szerint az ír krízisterhes nők ezrei utaznak továbbra is Nagy-Britanniába a terhességüket megszakíttatni. Már aki ezt megteheti. A külföldi abortusz költségei ugyanis akár a kétezer fontot is elérhetik, amelyet sokan nem tudnak megfizetni, és akiknek nincsenek rendben az iratai, szintén lehetetlen helyzetbe kerülnek Írországban.

Az ír szabályozás szerintünk jelen formájában csak névleg életvédelem. Nem magyarázható meg észérvekkel, hogy a gyermeke kihordására kényszerített megerőszakolt fiatal nőnek, vagy állami gondozásba adott koraszülött gyermekének és sorstársaiknak miért kell mindezen keresztülmennie.