"Egyetlen nagy különbség van a hollandhoz képest: a magyar iskolában arra kíváncsiak, mit NEM tud a gyerek. A hollandban pedig arra, hogy mit tud."

Madbal a Tumblren írja le, milyen szomorú itthon a beiskolázás. Így folytatja:

"És persze elzárkóztak minden nemű kommunikációtól, igazgatóhelyettestől kezdve az osztályos tanárokig mindenki,mint a napfénytől a vámpír, amikor kiejtettük a szánkon, hogy a kezdeti időben rendszeres találkozókon kívánjuk a gyermek fejlődését megbeszélni. Majd az üzenőfüzet. Nem email, nem telefon, nem posta. Majd a gyerek elmondja, és üzenőfüzet. Nekünk mar tudnunk KELL a követelményrendszert, a szülő majd kipótolja a tudásbeli hiányosságokat, mert haladni KELL a TANANYAGGAL. És a gyerek nem úgy köti az "r" betűt. Anyuka lesszíves otthon r betűt kötni _agyerekkel.
Beszélek ezekkel a diplomás emberekkel, akikre rá kellene elvileg bízni a gyermekem, de olyan ostobák, hogy megvetésemet a gyerek előtt sem tudom már titkolni. Nincs kommunikáció, nincs bizalom, nincs szolgáltatás. Jöhetnek az anyagi különbségekkel, de egy digitális táblával és 300 nettóval is ugyanazok maradnának.
Egyetlen remény az angoltanárnő, ő az egyetlen, aki látta, tudja, érti, hogy a világ nem a kerület vagy Budapest határában ér véget, hanem Hegyeshalomnál és Záhonynál kezdődik."