"Ami a Videotont illeti, ott az (...) a terv, hogy  a 2014-15-ös bajnokságban (...) megérkezni a Bajnokok Ligája csoportkörébe."

- Orbán Viktor, 2013

2010 óta Magyarországon a foci állami ügy. A miniszterelnök, baráti köre, valamint az ügy érdekében ilyen-olyan eszközökkel csatasorba állított oligarchák mindannyian azon dolgoznak, hogy a magyar futball klub- és válogatottszinten is felemelkedjen. Munkájuknak négy év alatt semmi eredménye. Felnőtt és korosztályos válogatottaink, klubcsapataink továbbra is Európa pofozógépei.

Pedig közben a magyar fociba irtózatos mennyiségű közpénzt öntenek, felesleges stadionok és értékelhető munkát nem végző “akadémiák” épülnek milliárdokból. A hét híre az volt, hogy az Orbán Viktor víkendháza mellé épített felcsúti akadémia kapott soron kívül 500 000 000 forintot.

Ez már így magában is elképesztően kínos lenne, és szépen bizonyítaná, hogy Magyarország politikai-gazdasági elitje egyszerűen képtelen európai színvonalú teljesítményre, még akkor sem, ha minden erejét megfeszíti. Szerdán viszont még nagyobb pofont kaptak, mivel most végérvényesen kiderült, hogy Orbán Viktorénál kevesebb pénzzel, néhány év alatt, tehetséggel, szorgalommal és odafigyeléssel simán lehet európai szinten jegyzett, BL-szereplő csapatot építeni akár Kelet-Európában is.

A 2014/15-ös Bajnokok Ligája 32-es mezőnyében magyar csapat természetesen nem lesz, hat kelet-európai viszont igen.

Az ukrán Sahtar, az orosz Zenit és CSKA gyakorlatilag már európai nagycsapatoknak számítanak, a belarusz BATE pedig lassan rendszeres BL-résztvevő. Ott lesz a budapestnyi lakosú Szlovénia képviseletében az NK Maribor, és a csoportkörbe jutást legutolsóként a szintén környékbeli Steaua Bukarest ellen, egészen drámai körülmények közt, tiezenegyespárbajt nyerő vészkapussal kiharcoló Ludogorec Razgrad. Most foglalkozzunk csak velük, mert az öt éve még teljesen ismeretlen bolgár csapat története elég sokat elmond arról, hogy hol tart most az évente adófizetők tízmilliárdjait elnyelő magyar futball.

Razgrad teljesen jelentéktelen, alig 50 000 lakosú kisváros Bulgária észak-keleti szegletében. A helyi focicsapat a bolgár másodosztálynál feljebb soha nem jutott, mérközéseikre jobb napokon néhány százan mentek ki. Aztán 2010-ben megérkezett Kiril Domuscsijev, és tokkal-vonóval megvette a csapatot. A kommunista kádercsaládból származó Domuscsijev ingatlanokból, hajózási társaságokból, gyógyszercégekből lett milliárdos. Hogy pontosan mennyi pénze van, azt a még magyarnál is kuszább bolgár viszonyok közt nehéz megbecsülni, állítólag testvérével együtt 500 millió euró értkékű cégbirodalmat irányítanak.

Ez nem rossz pénz, de kelet-európai viszonyok között abszolút nem kiemelkedő. Magyarországon is van ember, aki ilyen gazdag, a Sahtar Donyecket felfuttató Rinat Ahmetovnak pedig összehasonlíthatatlanul többje van. Domuscsijevnek viszont ennyi is elég volt, hogy pillanatok alatt a bolgár foci kiemelkedő klubját varázsolja a Ludogorecből.

És ehhez mindössze egyetlen évre volt szükség.

Razgradi uralkodása első szezonjában a csapat feljutott a bolgár első osztályba, a következőben pedig megnyerte a bajnokságot és a bolgár kupát is. Azóta már tripláztak is a bajnokságban, ilyet korábban még a szófiai nagyok, a Levski és a CSKA sem tudtak csinálni. Erre a teljesítményre még nem kapta volna fel fejét a világ, hiszen a bolgár csak a 25. legerősebb bajnokság Európában (a magyar NB1. a 31.), de a Ludogorec már legelső európai szezonjában bebizonyította, hogy a nemzetközi kupákban is számolni kell Domuscsijev csapatával.

A 2012-13-as BL-selejtezőkben a sokkal esélyesebbnek tartott Dinamo Zagreb ellen estek ki egy 97. percben bekapott góllal. Domuscsijev ekkor első dühében még arról nyilatkozott, hogy az nem lehet, hogy az ember beleöl egy csomó pénzt a fociba, aztán gyanús bírói ítéletek tönkretegyék a munkáját. Aztán hiszti helyett inkább tovább építgette a csapatot, aminek meg is lett az eredménye.

A következő szezonban már csak a BL-selejtezők playoffjában kaptak ki a svájci Baseltől, aztán az Európa Ligában a Laziót is kiverve egészen a 16 közé jutottak, ahol csak a Valencia tudta megállítani a bolgárokat. Most pedig harmadik próbálkozásra megvan a BL-főtábla is. A luxemburgi Dudelange után kiverték a nagy múltú Partizán Belgrádot, a Steaua ellen pedig a szerencse is melléjük szegődött a tizenegyespárbajban. A Ludogorec Razgrad idén ott van Európa 32 legjobb csapata közt.

A bolgárok BL-be jutásában az a legérdekesebb, hogy Domuscsijevnek se nem került ez különösebben sok pénzébe, se nem talált fel semmiféle spanyolviaszt.

A Ludogorec kerete bolgár tehetségekből és egy rakás diszkontáron vásárolt névtelen külföldiből áll, brazilkoból, délszlávokból, de van finn, sőt, madagaszkári játékosuk is. Az edző az a Georgij Dermendzsijev, aki korábban se játékosként, se edzőként nem alkotott nagyot. Az utóbbi három évben persze már őket is elérte minden sikeres kiscsapat átka, játékosaik elcsábítása, de a BL-be jutás éppen azt bizonyítja, hogy ügyesen sikerül pótolniuk a keletkező lyukakat. A Steaua elleni kezdő 11-ben 5 bolgár játékos volt.

A Ludogorec hazai bajnoki mérkőzéseit a razgradi Ludogorec Arénában rendezik. Ez a 6000-es befogadóképességű stadion azonban nem alkalmas az európai kupaküzdelmekre, a Steaua elleni meccsre is Szófiában került sor. A BL-ben viszont még nagyobb bajban lesz a csapat, mivel egész Bulgáriában nincs olyan stadion, ami megfelelne az UEFA szigorú követelményeinek. Így könnyen előfordulhat, hogy éppen Bukarestben rendezik a hazai csoportmeccseiket, vagy esetleg a valamivel közelebbi macedón fővárosban Szkopjéban.

"Reális célkitűzésnek tartom azt, hogy (...) két magyar csapat rendszeresen legyen ott a legjobb 32-ben."

- Orbán Viktor, 2013