Esszésorozatom ezen része minden hangsúlyt a szőrre helyez, a szőrzetnek is azon formájára, mely az emberi arcon hajlamos megjelenni, annak is főleg az alsó felén. Lényeg a lényeg: látszólag olyan témakörről van szó, amely női olvasóinkat nem érinti. A valóság azonban az, hogy egy borosta igenis érint nőt; borosták érintenek nőket. Szúrnak, csiklandoznak, kellemetlenek.

Ezért is fontos hát, hogy jól figyelje és tüzetesen olvassa minden szavamat oldalunk minden női látogatója is.

Az arcszőrzet ugyanis örömöt okoz férfi viselőjének.

Ha vulgáris alak lennék, azt írnám, hogy a fiú onnantól érzi férfinak magát, amint szőrös lesz a fasza.

Ezt egyfelől nem gondolom kifejezetten népszerű teóriának, másfelől kilométerekkel kerüli a definícióját annak, hogy mitől férfi is a férfi - mikor lesz fiúból férfi.

Azonban

A fiú és a szőrzet első megjelenésének kapcsolatához érve, bele is léptünk abba a pocsolyába, amitől ezen írás végéig nedves lesz a cipőnk talpa és bélése. Ugyanis a fiú a borostára mint a férfiasság szimbólumára tekint, és már az öcsibajusz is olyan lelkesedéssel tudja eltölteni, mint az első sör. Vagy mint valami, ami tényleg lelkesedéssel tölt el.

Amint pedig a fiú eléri azt a kort, hogy arcszőrzetével napi szinten foglalkoznia kelljen, elkezdenek nyekeregni az öröm igazi masinériái.

Az arcszőr adta lehetőségek

Alapvetően, ha az ember nem olyan munkahelyen dolgozik, ahol a munkahelyi protokoll/etikett megköveteli az arcbőr rendszeres szőrtelenségét, illetőleg, ha az ember nem így néz ki, akkor a borotválkozás hirtelen az önkifejezés és az apró - már-már szándékosan elhallgatott - férfiúi hiúság eszközévé válik.

Egy kisebb szakáll megfelelhet egy határozott kijelentésnek. Egy nagyobb szakáll jelenthet egy személyiségen is túlmutató, antiszociális lázadást. Egy bajusz többet mondhat ezer szónál. Egy néhány napos borosta pedig jobban eshet, mint egy egyhetes nyaralás.

Az arcszőrzet az emberi küllem lemosható filctolla.

Egy borosta, egy bajusz, egy szakállka és egy szakáll úgy alakítható, ahogyan csak viselője kívánja. A hajjal, körömmel, hónaljszőrrel és egyéb megújuló emberi bőrfüggelék-erőforrásokkal ellentétben az arcszőrzetnek megvan az a végtelenül előnyös tulajdonsága, hogy viszonylag hamar visszanő, és ha téved is az ember, napokon, heteken belül korrigálhat. Egy rossz frizurával például hónapokat is le kell élni, míg egy be nem vált pinaszakáll vagy farkasbarkó szinte azonnal korrigálható.

Egy férfi életében hosszútávú törésként és maradandó lelki fájdalomként létezhet egy nem megfelelő módon, nem megfelelő helyen, nem megfelelő mennyiségben növő arcszőrzet, és azzal is tisztában kell lennünk, hogy az örömöt, lehet, csak a szakáll viselője éli meg, környezete viszont nem. Az öröm ettől még bizony öröm.

Borotválkozni viszont kegyetlen és kényelmetlen tevékenység.

Beretva

Ezen a ponton a mélyen tisztelt Női Olvasó nyugodtan megengedhet magának egy gúnyos kacajt, mert egy borotválkozás kapcsán siránkozó férfi siralmai össze sem hasonlíthatóak azzal a küzdelemmel, amit egy nőnek szőrtelenítés területén meg kell vívnia, csak hogy az éppen aktuális társadalmi és (főleg férfiak alkotta) esztétikai elvárásoknak megfeleljen.

Ettől függetlenül borotválkozni egyszerűen szar. Az ember megvágja magát, elszúrja a már-már műalkotásként megélt és megalkotott szőrkompozíciót, vagy éppen hirtelen 15 évet fiatalodik. Kinek mi. A borotválkozás azonban fontos és aktív résztvevője az arcszőrzet okozta örömök elsajátításának, ezért érdemes megbarátkozni a pengével, és elsajátítani annak használatát.

Kellemes borostázást, hatalmas szakállakat és türelmes barátnőket, feleségeket kívánok minden fiúnak és férfinak a Földön!

Sok boldogságot! Legyetek szerencsések!