Kamionsofőr, építőmunkás, vízvezeték-szerelő, villanyszerelő, mozdonyvezető, tűzoltó vagy kőműves: nehéz elképzelni, hogy nők végezzék ezeket a munkákat?

A feministákat gyakran éri az a vád, hogy csak azzal vannak elfoglalva, hogy a jól fizető magas társadalmi megbecsülést élvező pályákra tereljék a nőket, és hidegen hagyja őket az, hogy nemcsak ezekben a szakmákban nem valósul meg a nemek közötti egyenlőség. Pedig szép számmal akadnak olyan szakmák, amelyekből az egyik nem egész egyszerűen hiányzik.Aztán ha arra terelődik a szó, hogy ez miért is van így, jönnek sorban az érvek. Zömmel féligazságok, és városi legendák arról, hogy miért is ne akarjon egy nő ez vagy az lenni. Lássunk párat.

1. mítosz: A férfiszakmákhoz fizikai erő kelló

A fizikai erő elég szubjektív. Érdekes módon a betegápolókat, vagy kisgyerekekkel dolgozó nőket senki nem félti attól, hogy húszkilós és nagyobb súlyokat emelgessenek, vagy egész nap hajolgassanak, percnyi pihenő nélkül. Mégis a fizikai erő hiánya az első kifogás és törvénnyel megtámogatott érv azoktól, akik úgy gondolják, a nőknek semmi keresnivalója mondjuk a mozdonyvezetők, vagy a vonuló tűzoltók között.A fizikai erő általában nem nemfüggő. Sokkal inkább edzettség és technika kérdése. Kezeket fel, ki látott már költöztető brigádban 50 kilós nyüzüge srácot, aki egy hűtőt cipelt? Hát mi láttunk. Ahogy láttunk magatehetetlen rokont ápoló törékeny és idős asszonyokat is, nem egyet. Csak hát őket nem védi a törvény. A fiúk kiskoruktól azt tanulják, hogy erő jó és fontos, míg a lányokat arra ösztönzik, hogy legyenek kecsesek és törékenyek, és ne emeljenek, mert még bajuk lesz. Pedig ugyanannyi sportos, vagány lány van, mint apró és törékeny.

2. mítosz: A nők elvárják, hogy mindenhova felvegyék őket, aztán mikor ott vannak, elvárják a különleges bánásmódot

Női mosdó, rájuk passzoló védőfelszerelés, és hadd ne mondjuk, de még füttyögetni se szabad utánuk, mert egyből megsértődnek. Hát tényleg.Ezek az „extra” igények azonban sokkal inkább emberi szükségletek, mint nőiek. Vajon a hegyomlás méretű dolgozónak és a cingár tárásnak egyforma a felszerelése? Van zárható mellékhelység mondjuk kukával ellátva? A nők sem kérnek többet.

3. mítosz: Ne menjenek férfias pályára, mert ott majd zaklatják őket szexuálisan

A munkatársaik. Például az építőibarban ez elég gyakori probléma. Ugye nem kell magyaráznunk, hogy nem, nem a nőkkel, vagy az ő jelenlétükkel van a probléma, hanem azzal, hogy az illető férfiak nem tudnak viselkedni?

4. mítosz: A nők nem bírják a stresszt, nem való nekik a túl nagy idegi feszültséget jelentő munka

A mozdonyvezetés körüli vitákban jött elő pár éve az az érv is, hogy ha a vonat elgázol valakit, egy nő nem bírná kezelni ezt a helyzetet, továbbá „lelki és egészségügyi problémák is adódhatnak, amennyiben nők állnak a vezérállásban”. Gőzünk sincs mire gondolhatott Kiss László, a mozdonyvezetők szakszervezetének elnöke szerint a higiéniás gondok mellett az is ellene szól a nők alkalmazásának, hogy egy esetleges vonatszakadásnál akár 700-800 métert is gyalogolni kell a töltésen az éjszakában, ami a nők esetében "különösen nagy kihívás", egyebek mellett a személyes biztonság miatt. Mert mentőorvosnak lenni stresszmentes és nem igényel gyors döntést, és egyébként is a nők híresek attól, hogy a vér látványára elájulnak. Egyedül végigmenni a sínek mentén 7-800 métert pedig őrületesen megterhelőnek tűnik egy olyan országban, ahol a tömegközlekedést jellemzően nők használják, és hát a buszmegálló sincs közelebb.

5. mítosz: Az igazán férfias szakmák piszkosak és kényelmetlenek, a nők pedig nem szeretik az ilyen típusú munkákat

Nyilván igaz, bár a csirkebontóban nem ismerjük a nemi arányokat. Bezzeg a betegápolás és a csecsemőgondozás az tiszta és szép munka, ezt lehet szeretni ezerrel, elvégre a gondoskodás a vérünkben van ugyebár.

6. mítosz: A nők elveszik a férfiak elől a munká

Ezek mindenhol ott akarnak lenni, hát borzalmas. Egyelőre nem sokan álmodnak arról, hogy asztalos, lakatos, vagy villanyszerelő válik belőlük, és a lánglovagok vagy masiniszták közé sem lenne eztán kötelező jelentkeznie senkinek. De aki szeretne, az menjen. Miért ne mehetne? Nem azért, mert kevéssé lenne ezekre a szakmákra alkalmas egy ambiciózus nő, vagy mert képtelen lenne ellátni a munkával járó feladatokat.

Ráadásul láttunk már nem egy lenézett, piszkos, vagy nagy fizikai erőnlétet kívánó szakmát, amelyben eredetileg szinte kizárólag nők dolgoztak, aztán amikor egyre jobban fizetetté vált, akkor hirtelen átvették a férfiak a nők helyét. Igen, nőgyógyásznak, csillagásznak vagy informatikusnak is csak addig voltak jók a nők, amíg ki nem derült, hogy mégsem olyan szar meló az. Amint megbecsült és jól fizetett szakmák lettek, rögtön megjelentek a férfiak, és ma már alig találni nők ezeken a területeken.

Ehhez képest egyre több a férfi fodrász, van már műkörmös is, bár akiről mi legutóbb olvastunk, neki elég durva élményei vannak arról, hogy a kedves vendégek szerint neki bizonyosan a férfiakhoz kéne vonzódnia, hiszen miért is választana különben ilyen foglalkozást.

Szerintünk épp olyan fontos lenne, hogy több férfit lássunk az úgynevezett „női szakmákban”, mint az, hogy ha ez az ambíciójuk nők is akadály, és furcsálló, személyeskedő megjegyzések nélkül lehessenek tűzoltók, nagyvállalkozók, Forma1-es pilóták, katonák, villanyszerelők, vagy karmesterek.

A férfi pedagógusok, gyógypedagógusok, nevelők és segítők mellett a férfi tanárok, edzők mintát adhatnak, példaképek lehetnek nemcsak a fiúk, a lányok számára is, és talán legalább részben pótolhatják a családjuktól külön élő, vagy az éjjel-nappal gürcölő, a gyerekeikkel épp az asszimmetrikus kereseti viszonyok miatt keveset foglalkozni tudó apákat is.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

<br>