• A videojátékokban óriási pénz van.
• Már a profi játékosok meccseinek közvetítése is milliárdos üzlet.
• Ma jelenik meg a Destiny, minden idők legdrágább játéka.
• 500 millió dollárt (122 milliárd forintot) rak a játékba a kiadó. Ez több pénz, mint amennyibe a valaha készült legdrágább mozifilm került.
• Egy ilyen projektbe egyszer már majdnem belebukott az egész játékipar.

A Destiny-t már a megjelenés előtt ki lehetett próbálni. 4,6 millióan meg is tették.

Én nem.

Egyrészt nincs konzolom, amin futna, másrészt nem is lelkesedek nagyon a műfajért. A Destiny egy űrlényes lövöldözős játék, MMO-szerű (massively multiplayer online), szóval nagyon sokan lehet vele egyszerre egymással játszani.

Amit láttam belőle itt-ott az nagyon szép volt, de nem éreztem semmi forradalmit. Ettől még üzletileg is bőven lehet sikeres a játék, és lehet nagyon népszerű is.

Iszonyú pénzt, 500 millió dollárt rak bele a kiadó. Ebből arra is telik, hogy például Peter Dinklage (Tyrion Lannister) hangján szólaljon meg. Mindenki óriási gurítást vár.

Ha behozza a rá költött pénzt, akkor az arra nyomja a kiadókat és a befektetőket, hogy még drágább, még grandiózusabb játékokat készítsenek. Ez alapvetően jó a szcénának. Nem csak az ilyen nagy költségvetésű játékok kedvelőinek, de a kisebb, független fejlesztők híveinek is. Ha játékokkal milliárdokat lehet keresni, akkor megéri befektetni kicsiben és nagyban is. Pénzt is, és időt is.

Ha viszont a Destiny bukik, akkor a fentiek ellenkezője miatt az a legtöbb játékosnak rossz.

1982-ben ez a második forgatókönyv jött be.

Minden idők legrosszabb játéka majdnem az egész ipart magával rántotta. Akkora bukó volt, hogy utána egy darabig úgy nézett ki: soha többet senki sem költ videojátékok fejlesztésére egy fillért sem.

Amikor 1982 nyarán az amerikai mozikban bemutatták az E.T-t, az rögtön óriási siker volt. A film elkészítése kicsit több, mint 10 millió dollárba (2,4 milliárd forintba) került, de rögtön megtérült. A nyitóhétvégén 11 millió dollárt hozott, azóta pedig összesen 792 millió dollárt. A világ megőrült a kis göcsörtös barna űrlényért. Én kiskoromban rettegtem a filmtől, de ez most mindegy.

Akkoriban a játékipar nagyon messze volt attól, ahol most tart. A számítógépek csúcsteljesítménye minden szempontból töredéke volt annak, amit ma a legbutább telefonok tudnak. Post-it méretű pixeleken lehetett Pongot, vagy ilyen Pac-man szintű játékokat játszani.

A konzolok királya az 1977-ben megjelent faberakásos Atari 2600 volt. Akkoriban még főleg a gépek gyártói csinálták a játékokat is, az Atari pedig mindenképpen meg akarta ismételni a Yars' Revenge nevű programjuk sikerét. Itt a cégek két dolog miatt egyszerre jártak jól a sikeres játékokkal: nem csak azzal kerestek pénzt, hogy magát a szoftvert eladják a vásárlóknak, hanem azzal is, hogy az igazán népszerű játékok a konzolok eladását is felpörgették.

Ez a filozófia gyakran ma is szembejön: a Destiny például Sony Playstation-jére és Microsoft Xbora jelenik meg, PC-re nem. Ha valaki játszani akar vele, annak nem csak a programot, de a konzolt is meg kell vennie. A cégek pedig remélik, hogy a játék lesz olyan jó, hogy az emberek megveszik a gépet, csak hogy játszhassanak vele.

Az Atari vezetőinek 1982-ben azt sakkozták ki, hogy ha megcsinálják az E.T. játékverzióját, akkor ők is betegre kereshetik magukat, mint a filmet készítő stúdió. Tuti hogy rengeteg játékot és konzolt fognak eladni.

A filmet készítő Warner stúdió 25 millió dollárt (6,1 milliárd forintot) kért az Ataritól a jogokért, több mint dupla annyit, mint amibe a film elkészítése került. Az Atari rövid tárgyalás után kicsengette a pénzt: ha a moziban óriási siker a sztori, akkor programként is aratni fog.

A fejlesztéssel Howard Scott Warshaw-t bízták meg, aki a már említett Yart is készítette. Azt akarták, hogy a karácsonyi szezonra a boltokba legyen a játék, ezért a fejlesztőknek kb. öt hetet adtak a program elkészítésére.

Nem lehet összehasonlítani egy játék bonyolultságát akkor és most, de azért jól mutatja a viszonyokat, hogy a Destinyt legalább két, de inkább három éve fejlesztik. (Jogi okokból erről kicsit ködösen nyilatkoznak az érintettek.)

A lényeg, hogy öt hét alatt már akkor sem lehetett jó játékot csinálni. Érdekes módon éppen a film rendezője, Steven Spielberg volt az, aki már a fejlesztésnél is egy minél egyszerűbb, Pac-man szerű programot akart E.T. figurával, és Warshaw volt, aki meggyőzte, hogy legyen bonyolultabb a játék.

Összesen 125 millió dollár körüli összeget ölte bele a jogokba, a fejlesztésbe, a marketingbe és a játékkazetták legyártásába az Atari. Ez csak az inflációval számolva 306 millió dollárnak felel meg mai pénzben.

Ez egy E.T. játék reklám 1982-ből:

Aki az Angry Birdsnél többet foglalkozik játékokkal, az tudja, hogy a filmekből készült programok általában nagyon gyengék. Ennek a főszabálynak gyakorlatilag megalapozója volt az E.T..

A játék borzalmas lett, csúnya, élvezhetetlen, tele hibákkal. Ezt persze még 1982 őszén még nem nagyon lehetett tudni. Akkor a játékboltok szétrendelték az E.T-t. Több mint 4 millió példányt gyártottak, a New York Times pedig arról írt cikket, hogy ez az új videójáték-őrület akár üzletileg is érdekes lehet a filmkészítőknek.

Egy játék 50 dollárba kerül, a karácsonyi szezonban 1,5 millió példányt adtak el. Ez volt akkor minden idők legjobban értékesített játéka.

Aztán a téli szünetben az emberek kipróbálták a játékot, megjelentek az első lehúzó kritikák. És mindenki azzal a lendülettel vitte vissza a boltba az E.T.-t, amivel megvette. Gyors egymásutánban öt alkalommal csökkentették az árat, végül már pár dollárért el lehetett volna vinni, de úgy sem kellett senkinek.

A játék totális bukás volt a cégnek. 1983 végén kezdett terjedni a legenda, hogy az eladatlan játékok millióinak tárolása is problémát jelent az Atarinak, ezért valahol Új-Mexikó államban egy lezárt szeméttelepen elásták a megmaradt készletet.

Ez annyira abszurdnak tűnt, hogy senki sem hitte el. Egészen 2014 áprilisáig, amikor pár volt fejlesztő, játékrajongó és történész ásatásokat kezdtek a telepen, ahol a programokat sejtették. Nem sokkal később kiderült: a legenda igaz, az el nem adott csomagok milliót ásták el.

Túlzás lenne a nagy 1983-as videojátékkrachot egyedül az E.T. számlájára írni, de a programnak jelentős szerep volt benne. Az iparág bevételei 1983 és 1985 között évi 3,2 milliárd dollárról 100 millió dollárra estek vissza. Ez 97 százalékos csökkenés.

Sok cég tönkrement (az Atari egyébként nem), mások elfordultak a játékgyártástól, illetve forgalmazástól. A drága játékok jó időre eltűntek, a kiadók csak olcsó, biztos hasznot hozó projektekbe mertek belevágni. A játékok ára visszaesett. A konzolgyártók kb. azóta kénytelenek angolul "szórakoztató-központnak" (entertainment center) hívni a gépeket, mert maga a konzol elnevezés is beszennyeződött.

Mindezekkel együtt a Destiny, illetve a játékipar mai helyzete nagyon sokban különbözik a 80-as évek viszonyaitól.

• A Destiny nem egy összecsapott, hanem egy alaposan kitesztelt játék. Az első szakmai visszajelzések többnyire pozitívak voltak, ebből a szempontból biztosan nem lesz olyan bukta, mint 1982-ben volt.
• A legutóbbi nagy dobás, a túl sok innovatív elemet nem mutató GTA V is óriási pénzügyi siker volt, 1 nap alatt 800 millió dollárt hozott, pedig az csak 260 millió dollárba került.
• A játékpiac általában sokkal heterogénebb, több régi, stabil szereplővel. Egyetlen projekt bukása ugyan visszafoghatja kicsit a befektetőket, de piacot nem rombolja le.

Az viszont valahogy azóta sem változott meg, hogy nagy, tapasztalt kiadók költenek óriási pénzeket széthype-olt játékokra, amikről aztán gyorsan kiderül, hogy maximum közepesek, vagy kifejezetten borzalmasak. Elég csak ránézni mondjuk a Watchdogsra vagy a Simcityre.

Ez utóbbi olyan iszonyú rosszul sikerült, és akkora botrány volt belőle, hogy a kiadó EA kénytelen volt egy ingyenes játékot felajánlani fájdalomdíjként azoknak, akik idióta módon felültek a marketingkampánynak, és első nap, még azelőtt megvették a játékot, hogy a komolyan vehető kritikák megjelentek volna róla. Nekem is így lett meg a Mass Effects 3 fájdalomdíjként.