Dúl a számháború a népesedési adatokról. A legrémesebb vízió, hogy fogy a magyar, hát van is mit ünnepelni, ha az adott hónapban erre rácáfolhatnak. A népszaporítás nemzetstratégiai ügy, mégis alig tudni valamit azokról, akik nem itthon élnek, pedig valószínűleg egyre többen vannak.

A demográfusok azt mondják, hogy a Nyugat-Európában dolgozó magyarok számát azért nem lehet pontosan tudni, mert ezeknek az embereknek egy része jön-megy, és csak ritkán családostul. Más becslések szerint már hatszázezer magyar dolgozik külföldön. Egy biztos: egyre többen.

A statisztikákban szereplő, kormányzati sikerként elkönyvelt újszülöttek pedig egyáltalán nem biztos, hogy az országhatáron belül nőnek fel. A demográfusok úgy számolnak, hogy a gyermekvállalásra itthon alkalmasnak tartott korú magyarok 7-8 százaléka külföldön él.

Jobb kereset - több gyerek?

Erre sem tudja senki a választ. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól csak annyit sikerült megtudnunk, hogy 2012-ben 7 694, tavaly pedig 9 141 külföldön született gyereket anyakönyveztek Magyarországon. Ez az adott években az itthon születő gyerekeknek 8,5, illetve 10,3 százaléka. Az adatokba beleszámították a külhoni magyarok (kettős állampolgár) gyerekeit is, és nemcsak az ideiglenesen, rövidebb vagy hosszab időre külföldre költözöttek újszülöttjeit. Azt javasolták, részletesebb adatokért a KSH-t keressük.

Így tettünk, és megkérdeztük tőlük egy európai uniós megállapodás nyomán tavaly májusban elfogadott törvényre hivatkozva, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező, de az EU más tagállamaiban élő magyar nőknek hány gyereke született 2013-ban. Kérésünkre elárulták: tavaly 1795 ilyen babát anyakönyveztek.

Ha készülnek is kutatások, amikből kiderülhetne, hogy a magyarok szívesebben vállalnak-e gyereket külföldön, azokat nem hozzák nyilvánosságra. Persze nem is lenne könnyű dolguk, ha ezt kutatnák, mert sok gyerek születik vegyes házasságba, és egy tartósan külföldön élő magyar pár sem biztos, hogy minden gyerekét anyakönyvezteti itthon. Sőt, elég gyakori, hogy a legkisebb gyerekeknek már csak a neve magyar, vagy már az sem.

A Magyarországon született, de nem itt nevelkedő gyerekek születésükkor még részei a népesedéspolitikai - khmm - sikereknek. Könnyen lehet viszont, hogy hiába költött az állam a gyermekvállalási kedvet növelő programokra, ők nem itt fognak felnőni, dolgozni, adót fizetni.

Hogy mennyien lehetnek azok, akik itthon születtek, de a küföldön dolgozó szüleikkel átmenetileg, vagy tartósan kiköltöztek, nem tudni. Pedig elméletileg a hivataloknak számon kellene tartani az óvoda- és iskolakötelezettség miatt. Elméletben tehát rendelkezésükre állnak az adatok, hogy hány 5 és 16 év közötti magyar gyerek jár külföldön óvodába, iskolába. Már ha - jó esetben - bejelentik ezt a tényt a szüleik, és ha egyáltalán készülnek összesített, országos adatok minderről.

Így aztán azt sem tudni, hogy hány itthon élő család gyermekvállalási terveit segítik a kormányok népesedési programjai valójában. Ha egyszer kiszámolhatnánk, hogy a megszületett és itthon élő gyerekenként mennyit költünk erre, valószínűleg megdöbbentő adatokat kapnánk.

Egyelőre csak annyit vehetünk biztosra, hogy egyre kevesebb szülőségre alkalmasnak tartott korú magyar él tartósan az országban. A külföldön munkát vállalók egy része nem itthon alapít családot, és ők is nyilván inkább kint taníttatják a gyerekeiket, akik közül sokan sosem élnek majd Magyarországon.

A népesedéspolitikai fordulat pedig szép csendben - hiába is beszélnek róla hetente, vagy presszionálják az itthoniakat hol szelídebb, hol durvább eszközökkel a gyerekvállalásra - elmarad.