Bemutatok egy tevékenységet, időtöltést, játékot, amit én találtam ki.

Mármint biztosan kitalálták mások is, de én adtam neki nevet is és mozgalmat is indítottam, ami annyit tesz, hogy eddig két embert már bevontam. Miközben önnön vállamat veregetem, elárulom a dolog nevét:

hajnóczyzás

Szabadkozás és elnézés esetleges kérése

Hasznos Ödön, később Hajnóczy Béla Ödön - szerzői nevén Hajnóczy Péter egy hányattatott sorsú író, aki munkásszállásokon, gyárakban és építkezéseken kirekesztett volt kiemelkedő intelligenciája és műveltsége miatt, otthon, dolgozószobájában, kocsmákban pedig egy gyógyíthatatlan beteg zseni, akit alkoholizmusa vitt el; harminckilencedik születésnapját már nem élte meg.

Hajnóczyról tehát (látszólag) sokkal tiszteletteljesebb volna egy alkoholizmusban szenvedőket segítő alapítványt elnevezni, mint egy butácska, de jó szándékú játékot, aminek esetlegesen még az alkohol is eleme lehet. Viszont nem véletlenül nem bukowskizás lett az esti elfoglaltság neve. Egyfelől mert ha már magyar találmány (és én magyarnak tartom magam), akkor gondoltam magyar művészről nevezem el, egyúttal elnevezhettem volna őzőzésnek vagy peerezésnek Peer Krisztián után, de előbbi (bár a late-great Őz Zsolt végtelenül kedves személyisége miatt talán találóbb lett volna), az őzőzés egyszerűen furán hangzik. A peerezést meg többek között a torrentmotorok miatt nem találtam módinak.

Lényeg a lényeg, egy olyan ártatlan időtöltésről van szó, ami általában kettő (néha három, négy) embert érint, és célja nem több, mint legalább egy közös emlék két olyan ember között, akik - mondhatni - csak papíron ismerősök (itt nyilvánvalóan például a facebookra gondolok, nyeh).

A hajnóczyzás eredete, módja és menete

A hajnóczyzás számomra eleinte egyet jelentett azzal, amit bátran és szégyenkezve nevezhetünk alkoholizmusnak: hétköznap este egyedül elmenni inni, "bort rendelni (de szikvízzel, mert az legalább egészséges)". Az egészet Hajnóczy, A Halál Kilovagolt Perzsiából című regénye iránti szerelmem táplálta, ami szerelem volt első olvasásra. Tapasztalataim szerint azoknak, akik olvasták az említett írást, olyan 85%-ban egy életre elmegy a kedve bármiféle alkohol fogyasztásától. Nálam ez valamiért fordítva történt. Romantikusnak és ízletesnek találtam valamit, ami talán a legkevésbé nevezhető romantikusnak. Vagy ízletesnek. Nem a szenvedést láttam, hanem valamiféle (utólag számomra is nyilvánvalóan önáltató) költőiséget.

Innen a név.

Aztán relatíve hamar beláttam, hogy az ivás egyáltalán nem vicc, móka, szórakozás és nem egy emberrel hozott össze a sors, akiknek az életét már tönkre tette ez a népbetegség; az alkoholizmus.

Hónapokkal, sok hónappal később azonban arra gondoltam, hogy egy-egy fröccs mellett kártyázni, beszélgetni, kicsit, csak ici-picit jobban megismerni a másikat, nem is rossz ötlet, és ha már adott a hajnóczyzás, mint elnevezés, miért is ne örökölhetné valami jobb? Komoly szabályok nincsenek, a cél pedig remélem mentesít az ízléstelenség vádja alól; hogy egy sokat szenvedett írónkról neveztem el az ismeretlen ismerősök megismerésének ezen formáját.

Bátorítok mindenkit, hogy ismerje meg az ismerőseit, mert a fentebb leírt módon garantált örömforrás, vagy legalábbis tanulságos tevékenység. És még csak inni sem muszáj hozzá.

SOK BOLDOGSÁGOT! VIGYÁZZATOK MAGATOKRA! LEGYETEK SZERENCSÉSEK!