Örök kérdés, hogy a nőknek rosszabb-e a szülés, mint a férfiaknak a tökön rúgás. Az egyik oldalon azok állnak, akiknek egy 200 forintos méretű lyukon kell kipréselniük egy görögdinnyét. A másikon pedig azok, akik minden övön aluli támadás után a hangjuk mélysége és a jövőbeni leszármazottaik miatt aggódnak.

Mielőtt tisztáznánk, hogy ki járt rosszabbul, először azt kell megválaszolni, hogy hogyan lehetséges egyáltalán két teljesen különböző fájdalmat összehasonlítani.

Röviden: sehogy.

Pedig a fájdalomnak is létezik mértékegysége, a DOL, ami a fájdalom szó latin megfelelőjéből, a dolorból jön, ez mégsem használható semmire.

Mit jelent egyáltalán az, hogy fájdalom?

A fájdalom érzéséért leginkább a testünkben elhelyezkedő fájdalomreceptorok, a nociceptorok felelnek. Amikor sérülés éri a testünk valamelyik részét, akkor a nociceptorok 425 km/h sebességgel jelzést küldenek a gerincvelőn keresztül az agyba, ahol az információ feldolgozása után megszületik a reakció: elkezdjük fájlalni azt a pontot, ahol sérülést szenvedtünk. A fájdalom valójában a saját agyunk terméke, ami így akarja jelezni, hogy olyasmit csináltunk, ami nem tesz jót a túlélésünk szempontjából. Ha nem éreznénk fájdalmat, akkor egy baleset után akár elvérezhetnénk anélkül, hogy észrevennénk, hogy baj van.

Azonban létezik másfajta fájdalom is, amit nem a nociceptorok, hanem olyan idegek közvetítenek, amik a fájdalmon kívül minden más emberi bőrt érő fizikai kapcsolatot jeleznek, legyen az érintés vagy hőmérséklet változás. Ez a fájdalom kevésbé éles és erős, ezeket inkább a sérülés utáni felépülés, lábadozás során lehet érezni, és addig nem szűnnek meg, amíg a gyógyulás nem teljes.

A herék azért olyan érzékenyek, mert a körülöttük lévő idegvégződések nagy része nociceptor. A természet ezzel jelzi a fontosságukat. A fájdalomreceptorok az idegeken keresztül kapcsolatban állnak a gyomorral és az agynak azzal a részével, ami a hányingerért felelős. Ezért van az, hogy a heréket ért sérülés után a férfiak a hasukat fájlalják, és gyakran hányingerük van.

Amikor az agy érzékeli, hogy probléma van, akkor azonnali fájdalomcsökkentésbe kezd. Elkezd endorfint termelni, ami leginkább a boldogságért felelős hormonként ismert. Az endorfintermelés miatt az agyban csökken az oxigén szintje, így émelygés és lüktető fejfájás is gyakran kialakul. Emellett felgyorsul a szívverés, felugrik a testhő, a földön magzatpózban szenvedő férfi hirtelen izzadni és könnyezni kezd.

Ez elég rossz, de mi van a nőkkel?

A női nemi szerv nincs olyan vastagon beburkolva fájdalomreceptorokkal, mint a férfiaké, de a szülés közben bekövetkező tágulás során sok ilyen, amúgy más testrészekhez tartozó idegvégződést ér erős nyomás, ezért a szülési fájdalom nagyban hasonlít ahhoz, amit a férfiak érezhetnek egy rossz helyre lőtt labda után.

A nők helyzetét nehezíti még, hogy az emberi faj fejlődése során a női csípő egyre vékonyabb, a születendő gyerekek pedig egyre nagyobbak lettek. Továbbá a szülési fájdalom a tökön rúgás okozta fájdalomhoz képest sokkal tovább, átlagosan 8 órán át tart és ahelyett, hogy gyengülne, erősödik.

De lehet, hogy ez mind nem számít!

A fájdalomérzékelésnek ezek a fizikai feltételei, de még nem esett szó a szubjektív tapasztalásról. Arról, hogy ugyanakkora fájdalmat ki mennyire érez valóban fájdalmasnak. Ez attól függ, hogy épp kinek milyen a hangulata, vagy hogy korábban hányszor érte hasonló fájdalom, illetve, hogy lelkileg mennyire készült fel a befogadására.

Ezért a fájdalom valójában mérhetetlen, lehetetlen két különböző fájdalomérzetet összehasonlítani. Így a tudomány válasza arra a kérdésre, hogy a szülés fájdalmasabb-e, mint a tökön rúgás:

NEM TUDNI.

De az biztos, hogy míg az egyik egy új embernek ad életet, addig a másik talán épp ennek a lehetőségét veheti el. Úgyhogy én a férfiakat egy kicsit jobban sajnálnám.

link Forrás