Az idén februárban, 102 éves korában elhunyt Gyarmati Fanni naplóját idén decemberben fogja kiadni a Jaffa kiadó. Terjedelmes szövegről van szó, Gyarmati 1935 és 1946 között közel 3,5 millió karakterben számolt be Radnóti Miklóssal közös életük minden rezdüléséről.

A készülő kötetet a szöveg gondozója, Ferencz Győző irodalomtörténész mutatta be, aki maga is csak véletlenül tudta meg, hogy Gyarmati fiatal korában naplót vezetett. Ferencz még a kétezres évek elején monográfiát írt Radnótiról, rendszeresen járt fel az özvegy lakására, hogy ott a költőről beszélgessenek. Gyarmati férje halála után kerülte a nyilvánosságot, bár folyamatosan tanított és gondozta a hagyatékot, de sajtóban szinte soha nem szerepelt. Adott egy interjút a hatvanas években, és küldött egy helyreigazítást Vas Istvánnak a nyolcvanas években, de ennyi. Vele csak beszélgetni lehetett, és arról beszélt, amiről kedve volt.

Egy lakásukon tartott hasonló beszélgetés során, a kéziratokat rendezgetve bukkant Ferencz a napló egy részletének legépelt verziójára. Ekkor, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, Gyarmati elmondta, hogy igen, vezetett naplót, míg Radnótival együtt éltek. Az ágyneműtartóból kerültek elő aztán a vaskos kötetek.

A szöveg eredetileg gyorsírással készült, esténként, az ágyban fekve már, grafitceruzával írta le a napjaik eseményeit Gyarmati. Ferencz szerint előfordulhatott az is, hogy néha egyszerűen elaludt írás közben, erre utalnak a befejezetlen részek. A hetvenes években aztán a gyorsírásos jegyzeteket legépeltette, az egyik gépelt példányt pedig szerkeszteni is kezdte Szigligeten: belejavított, új dolgokat írt hozzá. Ez a szerkesztett példány lesz a télen megjelenő kötet gerince.

Gyarmati naplója nem irodalmi napló, nem tudatosan, a külvilágnak készült. Gyarmati azt mondta egyszer erről Ferencznek, hogy azért kezdett a naplóírásba,

hogy megmaradjon, ami Miklóssal történt.

Azaz hogy öregkorukban vissza tudják majd idézni fiatal korukat. Ebből végül nem lett semmi, a történelem közbeszólt. Gyarmati a naplójáról azt mondta Ferencznek, hogy amíg él, nem szeretné, hogy bárki elolvassa, utána viszont kezdjen vele, amit akar. Ebből lesz most a kötet.

Történelem és női irodalom

Ferencz szerint több szempontból is fontos forrás lehet majd Gyarmati naplójából.

• Egyrészt a kötet hőse persze maga Radnóti Miklós

A szövegnek erős irodalomtörténeti értéke, hogy megmutatja, hogyan élt a költő, hogyan vált az irodalom életük középpontjává. Házasságukban kulcsszerepet töltött be a kortárs magyar irodalmi közeg, egy szűk baráti kör mellett mindennapos szereplők a Nyugat és a Magyar Csillag szerkesztői, Radnóti pedig személyiségének központi elemévé tette, hogy ő egy magyar költő, feleségével életük gyakorlatilag egy folyamatos műhelymunka volt.

A naplóban nem ritkák az olyan részek, amikor Gyarmati előbb azon töpreng, hogy nem lenne rossz, ha Radnóti azért kaphatna munkát valahol, mert mégis lenne akkor egy állása. Majd nem sokkal később arra jut, hogy ha viszont kaphatna polgári állást, akkor nem lenne ideje, hogy dolgozzon. Azaz verseket írjon.

Gyarmati Radnóti verseinek kíméletlen kritikusa is volt. Levelezésükből derül ki, hogy amikor Radnóti a munkaszolgálatból elküldte egy versét, Gyarmati a fogságban lévő férjének azt írta vissza, hogy a vers végéről még beszélni kell. Más is lett végül a vége.

• A napló történelmi dokumentum is 

Radnóti verseiben végigkövette elpusztításának útját, felesége naplója pedig természetesen reflektál arra, hogyan váltak üldözötté, és hogyan lett ellenségük a magyar állam. Férjének többszöri elhurcolása majd meggyilkolása, a fiatal feleség bujkálása, a zsidóellenes törvények mind átszüremkednek a mindennapok leírásain.

• Egy fiatal dolgozó nő írása

Szintén fontos szempont, hogy Gyarmati az első olyan generáció tagja volt, melyben a nők már magától értetődően munkába álltak. A naplót 23 évesen kezdte el írni, élete pedig hatalmas különbséget mutatott szülei életéhez képest. Naplójában előjönnek olyan mindennapos témák is, mint a szexualitás, az egészségügy, a higiénia, közben pedig az egészet belengte a feudális Magyarország férfijaival történő aprócseprő küzdelem.

A naplót Gyarmati teljesen önmaguknak írta, nem gondolt későbbi olvasókra, ezért Ferencz szerint kíméletlen őszinteséggel nyúlt minden témához. Az viszont látszik, hogy a közel másfél évtized alatt hogyan merült bele egyre jobban a naplóírásba. Míg az elején esetlen, egyszerű, néha botladozó mondatokkal mesélte el napjaikat, az utolsó pár évre gyakorlatilag íróvá vált. Az önreflexió is egyre inkább átvette helyét a napok tényszerű leírásától.

A napló, bár maga a műfaj meglehetősen esetleges, mégis két jellemző és erős történet fogja keretbe. Az egész úgy indul, hogy Gyarmati az első oldalakon felidézi, ismerősüktől a Bayer gyógyszergyár által gyártott, zöld határidőnaplót kaptak ajándékba, és Radnótival veszekedtek egyet, hogy ki használhassa. Végül Gyarmatié lett, hogy ebben vezethessen naplót. Ez lett belőle. A napló 1946-ban, Radnóti harmadik eltemetése után ér véget. A temetés után Gyarmati arról ír, hogy folytatni fogja egy Paul Morand-regény olvasását, amit még korábban elkezdett, de aztán abbahagyott.

Így lett a napló utolsó szava az, hogy abbahagyott.

Ironikus módon Morand amúgy a nácikkal kollaboráló francia író volt, aki habkönnyű regényeivel lett népszerű. De politikai életéről Gyarmati valószínűleg ekkor még semmit nem tudott.

A hatalmas terjedelmű szöveg lábjegyzetekkel ellátva fog megjelenni, hogy a történeti kontextus és a felemlegetett személyek kiléte akkor is követhető legyen, amikor Gyarmati nem bánik épp túl bőkezűen a felvázolásukkal.

Gyarmati hagyatékának következő nagy kihívása a férjével váltott több száz levél gondozása lesz. Ez Ferencz szerint több évnyi munkát jelentene, amire egész munkacsoportot kéne létrehozni. Levelezésük jelenleg az MTA archívumában van, de idővel remélhetőleg könyvekbe is átkerül.