Barack Obama nagyon nehezen szánta rá magát, hogy Szíriában is csapást mérjen az Iszlám Államra (IS, korábban ISIS, az amerikai kormányzati szlegben ISIL). Bár a dzsihádisták a nyár közepére Irak északi, szunniták lakta részének javát elfoglalták, az amerikaiak végül csak akkor avatkoztak közbe, amikor a dzsihádisták már az iraki kurd fővárost, Erbilt fenyegették.

És bár a kezdetektől világos volt, hogy ha az IS-t le akarják győzni, nem lesz elég csak az egyik országban bombázni a kettőből, ami a csoport hátországa, a szíriai légicsapásokra egészen eddig a hétig várni kellett.

Ahhoz, hogy az amerikai gépek végre szíriai célpontokat is bombázzanak, más ösztönző is kellett.

Ha figyelték a híreket, feltűnhetett, hogy az amerikaiak nemcsak az IS állásait bombázták. Obama kedden, a légicsapások után maga beszélt arról, hogy az egyik célpont a Horaszan csoport volt.

A Horaszan csoport nem az IS része. Hanem azé az al-Kaidáé, ami idén februárban látványosan összeveszett az IS-szel. Annyira, hogy Szíriában a helyi al-Kaida leányvállalat, az al-Nuszra front is harcban áll az IS-szel - bár szükség esetén hajlandóak összefogni a közös ellenség, például a libanoni Hezbollah ellen.

De miért került az IS elleni csapás célpontjai közé egy, a követhetetlenül sokfrontos szíriai polgárháborúban az IS ellen harcoló csoport is?

Bár az al-Kaida vezérkarának már a szakítás előtt is voltak vitái legsikeresebb franchise-ával, az iraki al-Kaidából kinőtt IS-szel, februárig megkérdőjelezhetetlen volt a vezető szerepe. A szakítás ezt gyorsan megváltoztatta. Látványos harci sikereivel és saját állama kikiáltásával nyárra már az IS vált a dzsihád első számú brandjévé. A szíriai és iraki olajmezők ellenőrzésével magától is a világ leggazdagabb terrorcsoportjává váló IS-hez kezdtek vándorolni az adományok és a dzsihádistának álló nyugat-európai muszlim kamaszok is.

Nyilvánvalóvá vált, hogy ha nem lépnek gyorsan, az al-Kaida örökre elveszítheti egykori vezető szerepét.

Bin Laden vezetésével az al-Kaida látványos, nagyszabású terrorakcióival lett az egyik dzsihádista csoportból a globális dzsihádista terror emblémája. Az amerikai titkosszolgálatok még mindig azt tartják, hogy bármilyen erős is az IS, ereje egyelőre csak abban mutatkozik meg, hogy képes nagyobb, összefüggő területeket is ellenőrzése alatt tartani. A hagyományos értelemben vett terrorizmusban viszont még messze le vannak maradva:

azok a nyugati állampolgárságú fiatalok, akik csatlakoznak hozzájuk, egyelőre csak a bostoni bombamerényletekhez hasonló, nem túl szofisztikált akciók végrehajtására képesek. Vagy még olyanokra sem: egyelőre a leglátványosabb akciójukban egy magányos merénylő lövöldözött a brüsszeli Zsidó Múzeumban. Az al-Kaidával szemben az IS lefejezésekkel és a közösségi média kreatív használatával reklámozza magát.

Ahhoz, hogy az al-Kaida visszatérjen a rivaldafénybe, valami látványos akcióra lett volna szükség.

Az amerikai titkosszolgálatok a nyáron kezdtek jelzéseket kapni arról, hogy a csoport, amit az amerikai kémek az al-Kaida vezérkarához fűződő szoros viszonyuk miatt kezdtek Horaszan csoportnak nevezni - a Horaszan súra az al-Kaida vezetőinek a tanácsa, Horaszan a dzsihádista irodalomban Afganisztán, Pakisztán és Irán összefoglaló neve -, pont ilyen látványos akcióra készül:

fémalkatrészek nélküli, így a reptereken nehezebben lebuktatható bombákkal akartak egyszerre több, Európából az Egyesült Államokba tartó gépet is felrobbantani.

Aztán a csoport tagjai egyik pillanatról a másikra felszívódtak.

A közvélemény először szeptember 13-án találkozhatott a csoport nevével. Az AP riportjában volt először szó róla, hogy az al-Kaida afganisztáni és pakisztáni veteránjai Szíriába települtek,

de nem azért, hogy harcoljanak a polgárháborúban.

A Horaszan csoport ehelyett a globális dzsihád legkreatívabb bombagyárosaival, az al-Kaida jemeni leányvállalata, az AQAP harcosaival dolgozott összetett tervén. Az AQP-nak az elmúlt években három, az Egyesült Államokba tartó gépre is sikerült bombákat csempészniük, ami akkor is nagy teljesítmény, ha végül felrobbantaniuk egyik gépet se sikerült.

Hivatalosan az amerikai kormányzat először a múlt héten beszélt a Horaszan csoportról, James Clapper, az amerikai hírszerzés főigazgatója beszélt róluk egy washingtoni konferencián. Kedden pedig Obama maga jelentette be, hogy a légitámadások egyik célpontja a Horaszan csoport volt.

Addigra a titkosszolgálatok szerint a nyári terv már a végrehajtási szakaszába lépett.

Hogy mi lesz most?

Úgy tűnik, az amerikaiak valójában nem is az IS, hanem a Horaszan jelentette fenyegetés miatt kezdtek Szíriában is bombázni. De azzal, hogy most egyszerre támadják az IS-t és az al-Kaidát, ellentmondásos helyzetet teremtettek:

Szíriában az IS egyik legsikeresebb ellenfele az al-Kaida ottani tömegszervezete, az al-Nuszra Front. Abban, hogy az al-Kaida februárban megtagadta az IS-t, nagy szerepe volt, hogy az IS-vezér Abu Bakr al-Bagdadi már 2013 áprilisában megpróbálta irányítása alá vonni a csoportot.

De a rivalizálás ellenére a két csoport adott esetben képes együttműködni a közös ellenséggel szemben. A libanoni határnál például hónapok óta együtt harcolnak a Hezbollah ellen.

Ami azt is jelentheti, hogy most, hogy mindkét csoportot bombázzák az amerikai gépek, az IS és az al-Kaida, vagy legalábbis az al-Kaida szíriai szárnya újra összefoghat. A két csoport pedig már külön-külön is nagyon erős volt - az IS felemelkedése előtt az al-Nuszra szorította vissza a mérsékelt ellenzék hadseregét, az FSA-t. Együtt képesek lehetnek teljesen kiszorítani Szíriából azokat a csoportokat, amikkel az amerikaiak együttműködhetnének.

Obama többször is határozottan kijelentette, hogy nem fog szárazföldi csapatokat bevetni az IS elleni háborúban. Amerikai szárazföldi erő híján a hadseregnek a helyi erőkre kéne támaszkodnia ahhoz, hogy tényleg vissza lehessen szorítani a dzsihádistákat.

Persze a terv az, hogy mérsékelt csoportokkal működjenek együtt, de a cél szempontjából az se volna baj, ha az al-Nuszra is élne a lehetőséggel, hogy a légicsapásokkal meggyengített IS-t támadja. De most, hogy az amerikaiak az al-Kaidát is bombázzák, ennek az esélye jelentősen csökkent. (Címlapkép: AFP PHOTO / KARAM AL-MASRI)