Vasárnap írtunk a tengerentúlon hihetetlen népszerűséggel terjedő új ellenkulturális közösségi oldalról, az Ello-ról, este pedig egy kedves olvasónk írt, hogy van egy fölös meghívója, ha gondoljuk. Gondoltuk, és így végre szétnézhettünk az oldalon, ami személyre szabott hirdetéshegyek helyett személyre szabottságot ígérve lett ennyire népszerű.

Az Ello igazi nagy dobás most, óránként több mint harmincezer ember csatlakozik a csak meghívóval elérhető, bétaverzióban futó oldalra, hogy aztán bejutva végre elkezdhessen....  hát valamit csinálni.

A hihetetlen minimalista dizájn ugyanis elég menő, de ez alatt alig találni funkciót.

Minden a rendszerbe belépő új felhasználó öt meghívót kap, ezeket szabadon küldheti tovább. Erre szükség is van, mivel az üzenetek szintjén a magát látványosan a Facebookkal szemben pozicionáló Ellón nem lehet importálni gmailes vagy facebookos kontaktlistákat, azaz a világ összes többi közösségi oldalán működő ismerőskeresési módszer itt nem működik. Ezzel pedig jelentősen csökken az ismerősökre akadás esélye, akiket eddig én megtaláltam, azok is úgy lettek, hogy Facebook-oldalukon kiírták, hogy van már Ello-oldaluk.

Ismerkedésre persze akad a rendszeren belül is lehetőség, a Discover fül alatt lehet ismeretlenek közül válogatni. Mivel a rendszer a jelek szerint a legrégebben regisztráltakat teszi előre, és szűrési lehetőség egyelőre nincs, ezért az első párszáz találat manhattani hipszterekre korlátozódik. Aminek persze megvan a maga bája, csak hosszabb távon nem annyira előremutató.

Egy user megjelölésének két módja van: a Friend és van a Noise. Amennyire le tudtam szűrni, a Noise-kategóriába sorolt felhasználókat onnantól feed-szerűen tudjuk majd követni. Ezt a funkciót persze a Facebook is ismeri, csak itt alapból egy külön falat kap, ami dizájnjában talán leginkább a Tumblrre hajaz:

Viszont a Friend-jelölés a jelek szerint nem igényel kétoldalú megerősítést, azaz gyakorlatilag bárkit ugyanúgy berakhatok barátnak is, mint a zajfülbe.

És persze végső ítéletet csak akkor lehetne mondani, ha már lenne elég ismerősöm, hogy lássam, mi az, amiben ez az oldal annyira más. De nincs, és egyelőre esélyem se sok, hogy keressek.

A szűkösebb kilátások ellenére az emberek viszont özönlenek az oldalra, és az első elemzések szerint sokkal inkább a Facebook, semmint az Ello érdeme.

Ugyanis annyira gyűlölik mindazt, amit a Facebook képvisel, hogy lelkesen kaptak bármi után, ami ezzel szemben fogalmazódik meg. Az Egyesült Államokban tanuló barátaimtól már többször hallottam, hogy ott egyszerűen divat nem fenn lenni a Facebookon, és a tömeges Ello-jelentkezésekben is ez az attitűd köszönhet most vissza.

Az Ello pedig mindent megtesz, hogy ráerősítsen erre a vonalra. Az ígéretek mellett, hogy az oldalon soha nem lesznek reklámok és soha nem fogják kiadni a felhasználók adatait harmadik félnek, folyamatosan újabb üzenetekkel próbálkoznak. Legutóbb például a homoszexuális közösségek próbálták meg átcsábítani, azzal, hogy szemben a Facebookkal, ahol csak valós névvel lehet regisztrálni, itt megengedett az álnevek használata. És ez sokaknak, akiket ért már zaklatás a neten, vagy identitásukat úgy érzik, hogy nem fejezik ki a nevük, kapóra jött.  Az Ello azután lett igazán ismert, hogy a Daily Dot A nagy melegexodus elkezdődött címmel számolt be a Facebookról elpártoló felhasználókról. Az új oldal pedig semmiféle gyűlöletbeszédet nem tűr el, állításuk szerint bármiféle zaklatással szemben komolyabban lépnek fel, mint az ismert nagy közösségi oldalak.

Az viszont még mindig kérdés, hogy honnan lesz pénzük az oldal működtetésére, ha nem a hirdetésekből. Azt már lehet tudni, hogy egy befektetési alaptól már kaptak 435 ezer dollárt, ezért pedig sok kritika is érte az oldal készítőit, mivel hasonló alapok ritkán szoktak jótékony balos közösségi ötletekre pénzt felajánlani, azaz sokan azt tippelték, hogy ez az első lépés a hirdetések és a profit felé. De az Ello szerkesztői szerint nem, állításuk szerint pénzük különféle megvásárolható prémiumszolgáltatásokból lesz. Lehetne ilyen például egy importálható gmailes kontaktlista.

És azt is érdemes megemlíteni, hogy még ha nem is ekkora hírveréssel, de az elmúlt években rendre bukkantak fel a Facebook pozíciójára törő oldalak. A Diaspora, az App.net, a Path is mind hasonló célokkal robbant be a közösségi médiapiacra, és egyikük sem jutott sokra. És az is nehezen hihető, hogy hosszabb távon belefér majd, hogy reklámmentes maradjon az oldal. Egyelőre viszont tényleg jobb hangulat lengi be, mint a Facebook-falamat, ahol egymást érik az ilyesmi, kéretlen hirdetések: