Navracsics Tibor esti meghallgatásán nem nagyon került olyan helyzetbe, ahol a kulturált, mérsékelt imidzsén kívül bármi más látszott volna belőle. Ennek egyrészt az az oka, hogy Navracsics profi, másrészt az, hogy ellenfelei többnyire felkészületlenül mentek kötözködni vele.

Egy ilyen eseménynek maximum akkor van jelentősége, ha a jelölt tragikusan rosszul szerepel, dührohamot kap, elsírja magát, ilyesmi. Nem nagyon hiszem, hogy sok olyan politikust jelölnének uniós biztosnak, akivel ilyen előfordulhat. Mondjuk Kovács László meghallgatása közel volt, aztán mégis megszavazták.

Aki kérdezőként keménykedik, általában azért teszi, hogy saját környezetében (frakciójában, választóinak) elmondhassa, "kemény volt", nem pedig azért, mert kérdésére töredelmes beismerést vár. Ilyen értelemben egy frappáns felütés, mint például, hogy

az emberi jogok uniós vagy magyar definícióját akarja betartatni majd biztosként,

a kérdezőnek politikailag akkor is sokat ér, ha simán ki lehet térni előle.

A formátum is inkább a jelöltnek kedvez, 1 perces kérdés, 2 perces válasz, visszakérdezni nem lehet. Így legfeljebb akkor tudták volna megizzasztani Navracsicsot, ha a magyar kormánnyal kritikus képviselők összedolgoznak, de ilyesmit nem lehetett észrevenni. Egyetlen alkalommal sem szembesítették a jelöltet korábban tett nyilatkozataival, vagy azzal, hogy a vitatott magyar kormányzati intézkedésekről ő maga hogyan szavazott.

A kritikus kérdések a következő ügyekkel foglalkoztak:

• a magyar médiatörvény és szólásszabadság általában,
• a magyar kormány és az európai értékek viszonya,
• a magyar oktatáspolitika,
• a magyar kormány és a civil szervezetek viszonya.

A médiatörvény régi sláger az unióban, de 2014 őszén ezzel kritizálni a kormányt még akkor is gyenge, ha valóban komoly gondok vannak a 2010-es jogszabállyal. Főleg azért, mert ezt a csatát már megvívták, és a törvényt az unió kérésének megfelelően módosította a Fidesz. Ettől még nem lett jó, de minden alkalommal, mikor valaki felhozta a témát, akkor Navracsics higgadtan elmondhatta, hogy voltak viták, és a magyar kormány változtatott.

Tévedés azt gondolni, hogy a magyar politikai helyzet iránt közömbös, politikailag elfogulatlan uniós polgárok tömegei néznének egy ilyen meghallgatást. De ha voltak ilyenek, azoknak ezekből a körökből Navracsics jött ki pozitívan, és a kekeckedők rosszul.

Hasonló a helyzet az európai értékek miatt aggódó, meglehetősen általános kérdésekkel. Ezekre Navracsics kifejezetten szenvedélyesen elmondhatta, hogy ő maga milyen elkötelezett híve a demokráciának, a jogállamnak, stb, stb.

A magyar oktatáspolitikáról ahhoz képest megdöbbentően kevés kérdés volt, hogy a magyar biztos az oktatásért fog felelni. Itt már voltak konkrétumok tankönyvekkel, és átalakítással. Előfordult, hogy valamivel kurtábban válaszolt Navracsics, kicsit lehetett érezni, hogy kellemetlen a téma. Az egyetemi röghöz kötés ügyében is látványosabban tért ki a válasz elől, mint máskor, és itt a magyar viszonyokhoz képest meglepően önkritikus módon arról beszélt, hogy tudja, hogy ez (a röghöz kötés) nem egy jó megoldás a fiatalok kivándorlásának megállítására.

De még ezeknél az ügyeknél, válaszoknál is nagyon kellett figyelni, hogy észrevehető legyen az eltérés.

Az egyetlen téma, amiben valószínűleg egy átlag európai számára is hiteltelenül válaszolt, az a magyar kormány és a civil szervezetek konfliktusa volt.

Aki rendszeresen olvas újságot Európában, még akkor is hallhatott a kormányzati támadásról a civilek ellen, ha nem érdeklődik különösebben Magyarország iránt. Ehhez képest Navracsics válaszai cinikusak voltak. Olyanok, hogy

"Magyarországon virágzik a civil világ"

vagy hogy ő maga milyen kiváló viszonyban van a civilekkel, sose volt velük konfliktusa, sőt bevonta őket a korrupció elleni kormányzati munkába is.

Ezeket valószínűleg senki sem hitte el neki.

Ráadásul a korrupcióellenes munkát, és a személyes konfliktusok hiányát felhozni borzasztóan álságos. Amikor fideszes indítványra 2013-ban kiherélték az információszabadságról szóló törvényt, akkor pont vitába keveredett a civilekkel, ami odáig fajult, hogy több szervezet kilépett a Navracsics minisztériuma körül működő korrupcióellenes kerekasztalból. A távozók helyére a CÖF-féle kormánypárti szervezeteket ültették, és az akkor kilépők éppen azok a civilek, akik ellen a Fidesz most támadást indított.

Ettől függetlenül abszolút jól jött ki a meghallgatásból, még ő volt a sajnálható figura, akit láthatóan politikai alapon vegzáltak.

Az egész eseménynek egyetlen szereplője volt, aki érdemben hülyét tudott csinált magából.

Ő Gyürk András fideszes európai parlamenti képviselő, aki mielőtt kérdésben benyalt volna Navracsicsnak, gőgösen kioktatta kollégáit, hogy mekkorát tévednek, akik a magyar kormányt politikáját kritizálják, majd leereszkedően közölte, hogy a meghallgatás után szívesen eligazít bárkit ebben az ügyben.

Rajta kívül még Martin Sonneborn német független képviselő kérdése indult volna ebben a kategóriában. Arról érdeklődött, hogy Navracsics beiktatása után kötelező olvasmány lesz az uniós iskolákban a Mein Kampf, de mint kiderült ő a politika mellett humoristaként tevékenykedik, és egy német viccpárt színiben indult korábban, szóval valószínűleg nem gondolta komolyan, amit mondott.