Már csak két nap van hátra az októberi Budapest Science Meetup-ig. Október 9-én, 19 órára várunk mindenkit a Bajza utca 44. alatt található Milestone Institute-ban. Szokásunkhoz híven három előadót szerveztünk nektek, akik modern szekvenálási módszerekkel felfedezett új mikroorganizmusokról, csillagászati műszerek fejlesztéséről és kezdetleges ókori koponyasebészeti beavatkozásokról fognak beszélni. Segítséget a helyszín megközelítéséhez itt lehet találni.

Mint a legtöbb meetup-ra, a mienkre is lehet RSVP-zni a meetup.com-on, illetve Facebook-on is. De nem kötelező. A részvétel természetesen ingyenes.

Részletes ismertető:

A Metagenomikai Teleszkóp

Scheer Ildikó - MTA Természettudományi Kutatóközpont, Enzimológiai Intézet

A modern genom szekvenálási módszerekkel sok új mikroorganizmust fedeztek fel különféle környezetből vett mintákban. Ezen fajokban találtak eddig ismeretlen géneket, melyek egy része újfajta funkciójú fehérjéket kódol, illetve néhány olyan gént, mely ismert funkciót tölt be újszerű módon. A Metagenomikai Teleszkóp egy olyan eszköz, mely mesterséges intelligencia módszerek felhasználásával képes lehet új fehérje funkciók azonosítására még jól ismert modellorganizmusokban is..

Csillagászati műszerfejlesztés itthon: a Légyszem-kamera rendszer.

Pál András - MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont

Az univerzum megismerésében kiemelkedően fontos a változások keresése. Noha a csillagos ég sokáig az "állandóságot" szimbolizálta, a modern asztrofizikai megfigyelések a Naprendszertől kezdve a kozmikus skálákig bezárólag ezen változások mérésén alapulnak. Az előadásban bemutatunk egy hazai fejlesztésű csillagászati műszert, mely segítségével ezen változásokat új szemszögből analizálhatjuk. Kitérünk továbbá arra is, hogy mik lehetnek egy efféle fejlesztési projekt technikai hozadékai a mindennapokban -- a konkrét tudományos kérdések megválaszolásán túl.

Agyafúrt ősök - Koponyasebészeti beavatkozások kutatásának aktuális kérdései a Kárpát-medence bioarcheológiai leletanyagában

Bereczki Zsolt - Szegedi Tudományegyetem, Embertani Tanszék

A sebészi trepanáció vagy sebészi koponyalékelés a felső paleolitikum óta világszerte ismert koponyasebészeti beavatkozás. Legrégebbi írásos emlékei ó-egyiptomiak. A világ valamennyi részén, több történeti időszakban alkalmazták. Néhol a különböző népcsoportok egymásnak is átadták ezt a tudást, máshol a kulturális és etnikai változásokkal feledésbe merült, és később újra felbukkant. A beavatkozás indikációja gyakran nem ismert, de feltételezhető, hogy a hiedelemvilág bizonyos elemei, valamint rituális és egzakt gyógyítási szándékok egyaránt állhattak a hátterében.

A mai Magyarország területén eddig több, mint 130 lékelt lelet került elő, a legrégebbiek a neolitikumból származnak. Az eddig ismertté vált esetek fele azonban a honfoglaló magyarokhoz köthető, az összes többi történeti időszak és etnikai csoport csak jóval alacsonyabb számban képviselteti magát a lékelt koponyájú egyének között. Mi az oka ennek a jelentős aránytalanságnak? Miért találunk az Alföldön élő római kori szarmaták leletei között lékelt koponyákat, míg a Pannonia Provincia területén működő, korabeli sebészeti technikákhoz hozzáférő római orvosok nem hagytak hátra ilyen leleteket? Mi a magyarázata a Dél-Alföldön sűrűsödést mutató avar kori leleteknek? Miért tűnik el a beavatkozás a középkori magyar temetőkből?