Az ISIS által most már heti rendszerességgel publikált lefejezős videók díszletei, forgatókönyvei rendre teljesen egyformák. És ugyanolyan reakciókat is szülnek a világban: többé vagy kevésbé őszinte undort és felháborodást, valamint kéztördelést és fejvakarást annak kapcsán, hogy milyen szörnyűségekre képes az ember.

Azzal nyilván nem lehet vitatkozni, hogy a védtelen foglyok lefejezése embertelen, alávaló és kegyetlen. Az általános szörnyülködés, össznépi felháborodás azonban két szempontból is túlzás. Egyfelől mert a világban napi rendszerességgel történnek minimum hasonlóan brutális dolgok. Másrészt pedig mert a sápítozás azon, hogy a barbárok már a kapuk előtt vannak, és ha nem teszünk gyorsan valamit, ismét elfoglalják Rómát, többnyire csak egyszerű rasszizmus vagy legalábbis annak előszobája, a rettegés az idegentől. Tényleg egyszerűbb hely lenne a világ, ha csak egy vallás követői vagy egy jól behatárolható bőrszínnel rendelkező emberek követnének el gyomorforgató dolgokat, de a világ sajnos nem egyszerű hely.

A lefejezéseken sápítozást persze könnyebbé teszi, hogy ezeket készítőik politikai céljaik elérése érdekében rögzítik, és bele is tolják a világ arcába. Ez azonban nem szabad hogy feledtesse a tényt: kamerán kívül mi minden történik a világban, aminek megtekintése sokkal kényelmetlenebb érzés lenne, mint a szerencsétlen nyugati túszok kivégzése. És persze van ám olyan szörnyűség is, amit rögzítenek, elérhetővé tesznek, aztán nem háborodik fel rajta senki.

Valahol Észak-Afrika és Dél-Európa közt a Földközi-tengeren elsüllyed egy menekültekkel vészesen túlterhelt, rozsdásodó bárka. Az úszni nem tudó nők és gyerekek, valamint a férfiak közül a kevésbé szerencsések a következő órákban egymás után fulladnak bele a vízbe. Körülbelül ötszázan.

Miközben minden illetékes hatóság félrenéz, egy Pest megyei településen élő pár több éven át kínozza saját gyermekeit: megerőszakolják őket, szart és csótányokat etet velük.

A Pentagonban valaki engedélyez egy drónrepülőkről indított rakétatámadást, amely Pakisztánban, Jemenben vagy valami hasonlóan sötét helyen miszlikjeire tép egy falusi esküvőt. A támadás helyszínén férfiak, nők és gyerekek darabjai borítanak mindent.

Egy etióp faluban fele-fele arányban élnek muszlimok és keresztények, mindkét vallás képviselői valamennyi lánygyermek nemi szervét megcsonkítják, többször használatos borotvapengével. Az egyik négy éves kislány sebe elfertőződik, és mivel a legközelebbi vidéki klinika több napi gyalogútra van, meghal.

Az amerikai határ felé vezető csempészútvonalak ellenőrzéséért harcoló mexikói drogmaffia egyik szárnya lecsap a másik néhány kiskatonájára, lefejezésüket videóra veszi, mint ahogy az egyik helyi rendőrkapitányság előtt gúlába rakott megcsonkított holttesteket is. A felvételek felkerülnek az internetre.

Egy 18 éves üzbég fiatal kiszárad és meghal azon a gyapotföldön, ahova társaival, közük 10 év körüli gyerekekkel az állam kihajtotta dolgozni a legnagyobb nyári melegben.

Bangladesben összeomlik egy gyárépület, ahol számtalan európai cég dolgoztat. Több mint ezren meghalnak.

Egy kelet-szíriai kisvárosban az ISIS keresztre feszít egy, állításuk szerint eretnekségen kapott helyi boltost. A gyilkosságot filmre veszik és ki is teszik az internetre.

Az utóbbi nyolc hónap szinte bármelyik napja szinte bárhol Dél-Szudánban.

Mindezek ismerete nem ment fel az ISIS által lefejezett túszok sajnálata alól. Viszont így az ember nem csak feketeként vagy fehérként látja a világot, amitől potenciálisan okosabb lehet.