• Szlovákiában van egy cégcsoport, amihez képest a Közgép kispályás kisvállalkozás.
• Ez a Penta, amit egy cseh és négy szlovák alapított, akik csoporttársak voltak a szovjet elitképző egyetemen, a MGIMO-n.
• Mind az öten a kommunista titkosrendőrségen dolgozó szülők gyerekei.
• Ez a cég volt az elmúlt húsz év legsúlyosabb szlovák politikai botrányának epicentrumában.
• És ez a cég kezdett most nagybevásárlásba a szlovák médiapiacon.
• Az egyik kiszemelt szerkesztőségben, a független SME-ben máris gyászos a hangulat.

Nehéz közeli analógiát találni arra, hogy a Penta cégcsoport micsoda Szlovákiának. Most, hogy a 2000-es évek legsúlyosabb szlovák politikai botrányának központi szereplője megkaparinthatja a fél szlovák sajtót, adná magát a közgépes hasonlat. De Simicska Lajos és Nyerges Zsolt a kanyarban sincsenek a Penta két vezéréhez, a cseh Marek Dospivához és a szlovák Jaroslav Haščakhoz képest.

Például azért is, mert míg Simicska és Nyerges a politikától függenek, a 2011-ben kirobbant Gorilla-botrányban kiszivárgott lehallgatott beszélgetések alapján Szlovákiában fordított a helyzet:

a politika függ a politikusokat kilóra felvásárló Haščaktól és Dospivától.

Haščak és Dospiva 1990-ben kezdtek üzletelni. Mindketten a csehszlovák titkosrendőrségnél, az STB-nél dolgozó szülők gyerekei voltak, akik a rendszerváltás előtt a moszkvai elitképző egyetemen, a Nemzetközi Tanulmányok Moszkvai Állami Intézetében (MGIMO) tanultak, majd a rendszerváltás idején a Pekingi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakára jártak. Első üzletük egy kis textilimportőr cég volt, aminek csupán két könyvelő és egy titkárnő volt az alkalmazottja, és ami csehszlovákiai üzletláncokat látott el olcsó kínai ruhákkal.

Hamar meg is lett az első milliójuk.

A pénzből három moszkvai csoporttársukkal, akiknek a szülei szintén kommunista titkosrendőrök voltak, megalapították a Penta Broker nevű cégüket, ami 1996-ban egészen különös körülmények között felvásárolta a legnagyobb szlovák befektetési alapot, a VÚB Kupónt. A VÚB Kupón részvénycsomagja 9 milliárd koronát (54 milliárd forintot) ért, ezt az akkor 50 millió korona (300 millió forint) értékű Penta 20 százalékos áron szerezte meg úgy, hogy a vásárlást a befektetési alapot tulajdonló VÚB Bank finanszírozta.

Hamar meg is lett az első milliárdjuk.

Innen már megállíthatatlan volt a gyarapodásuk. Bevásárolták magukat a Slovnaftba, a Slovenská Poisťovňa biztosítótársaságba, az elektromos művekbe, stb. 2002-re a cég nettó vagyona már kétmilliárd korona (12 milliárd forint) volt. De ez még mindig aprópénz ahhoz képest, hogy

2011-ben a nettó nyereségük 127 millió euró, vagyis 39,5 milliárd forint volt. Összehasonlításképp, a Közgépnek eddig a legjobb évében 3,3 milliárd forint volt a nyeresége.

A sikernek két kulcsa volt. Egyrészt a cégalapítók családi-titkosszolgálati háttere: családi kapcsolataikon keresztül példa nélküli hozzáférésük lehetett a gazdasági hírszerzési adatokhoz. Másrészt, ahogy arra már utaltam, kilóra megvették a szlovák politikai vezetést.

A szövevényes Gorilla-botrányt itt most nem tárgyalnám (akit érdekel, itt az Index összefoglalója és a Bumm.sk ismertetője az ügy magyar szálairól), csak két lényegi pontot említenék:

1. A dokumentumok szerint mindenki érintett benne, aki él és mozog a szlovák politikában. Varga Zoltán, a mackós testalkatával az ügynek nevet adó rendőrből lett vállalkozó lehallgatott lakásán, amit Haščak is rendszeresen használt üzleti találkozóira, az akkori gazdasági miniszter Jirko Malchárektől a mostani miniszterelnök Robert Ficóig mindenki megfordult, hogy megvehető politikusokról és zsebbe visszacsorgó pénzekről beszélgessen.
2. A kormány ugyan belebukott a botrányba, a leginkább érintett pártok pedig súlyos vereséget szenvedtek a következő választáson, büntetőjogi következményei nem lettek az ügynek. A Gorilla-dossziéban kiszivárgott iratok nem a lehallgatott beszélgetések átiratai, hanem az azokból írt elemzések voltak, melyek hitelességét senki sem erősítette meg. Így viszont büntetőügyben bizonyítékként nem lehetet felhasználni azokat. A Penta így következmények nélkül úszta meg az egészet.

Olyannyira nem volt semmilyen hatása a botránynak a működésükre, hogy idén szeptemberben nagybevásárlásba kezdtek.

Szeptember 3-án hivatalosan is bejelentették, hogy a cégcsoport felvásárolt két szlovákiai kiadóvállalatot, az üzleti hetilapot és több honalpot is kiadó Trendet és a leginkább bulvárlapjairól, a napi Plus Jeden Deňről és a Plus 7 Dníről ismert, de még vagy húsz másik újságot is megjelentető 7 Plust. Pár napra rá a több hírportált is működtető Centrum Holdingot is megszerezték, majd elkezdtek terjedni a pletykák,

felvásárolnának két kereskedelmi tévéadót, a Markizát és a TA3-at, amelyek annak idején komoly szerepet játszottak a Gorilla-botrány feltárásában is.

Az pedig már nem is pletyka, hogy a harcosan független, konzervatív-liberális napilapra, a SME-re is szemet vetettek.

Amitől a szerkesztőséget és a lap kiadóját, a Petit Presst is kiverte a frász. A kiadó vezérigazgatója, Alexej Fulmek ugyan legitimnek nevezte a vásárlási szándékot, de azt is hozzátette, hogy az „ártana a kiadó imázsának”.

„Kezdetben nem jelentene változást a kiadóvállalat működésében, de azt megtippelni se tudom, hogy a jövőben milyen következményei lehetnek” – mondta a Slovak Spectator angolnyelvű szlovák hetilapnak.

Fulmek itt arra utalt, hogy a Penta nem szerezne többségi tulajdont a kiadóban, amit most fele-fele arányban egy szlovák üzletember, Peter Vajda és a német Rheinisch-Bergische Verlagsgesellschaft (RBVG) kiadóválalat tulajdonol. Vagyis a Penta akkor se szerezhetne irányító többséget, ha sikerrel járna.

Mire föl akkor az aggodalom? „A Penta nem egy szokványos vállalat” – magyarázta Matuš Kostolny, a lap főszerkesztője. Bár a Penta – ami hivatalosan egyelőre nem is kívánt reagálni a hírekre, mondván csak lezárt ügyletekről nyilatkoznak – szóvivője, Martin Danko „teljes mértékben egyetért” azzal, hogy „az újságoknak függetleneknek kell maradniuk és nem végezhetik rossz kézben”, a SME saját bőrén tapasztalhatta ennek ellenkezőjét.

„Amikor meg akartuk jelentetni a könyvünket a botrányról, már a megjelenés előtt nyomást gyakoroltak ránk, hogy ne tegyük. Még a Facebookot is beperelték, mert nem tetszett nekik, hogy az emberek a botrány részleteiről beszélgetnek” – mondta, és azt is, hogy

„az agresszív fellépésük alapján egészen mást gondolunk arról, hogy mit jelent a sajtó függetlensége és szabadsága.”

Vagyis szerinte a Penta tulajdonszerzése attól függetlenül is szimbolikus lenne, hogy az irányítási jogokat megszerzik-e.

A szerkesztőség dolgozói osztják a nézetét. „Meciar óta nem volt ilyen rossz a sajtó helyzete Szlovákiában” – írta kérdésemre egyikük. Bájos egybeesés, hogy a SME pont Meciar első miniszterelnöksége alatt vált ki a Smena című kormánylapból, miután a lap vezetését Meciar egyik napról a másikra kamu indokokkal leváltotta.

A tulajdonszerzés menete, ahogy az a Penta felvásárlásainál lenni szokott, elég zavaros. Bár az RBVG és a lap viharos alakulása óta tulajdonos Vajda között volt egy hallgatólagos megállapodás arról, hogy oligarcháknak nem adják el a lapot, a Penta olyan túlárazott ajánlatott tett, amire nehéz nemet mondani – legalább kétszeres árat, 15 millió eurót ajánlottak a részvénycsomagért. Annyi pénzt, amennyit még a főszerkesztő Kostolny szerint sem ér a lap.

A bőven túlárazott ajánlattal azt akarják elérni, hogy Vajda cége, a PSIS ne élhessen elővásárlási jogával. Vajda így lépéskényszerbe került. A lap újságírói úgy tudják, és ezt Kostolny is megerősítette, hogy megpróbál rálicitálni a Penta ajánlatára, amire a héten még van lehetősége. „De ez nehéz ügy, az ár nagyon magas. Én még mindig reménykedek. Igen, a remény a jó szó” – mondta Kostolny.

Ha a Penta sikerrel jár, az a végső csapást jelenthetné a független szlovák sajtóra. A SME bukásával a Ringier helyi bulvárlapja, a 24 Čas maradna az egyetlen, függetlennek tekinthető országos lap, a média maradéka a Penta és a másik nagy szlovák befektetőcsoport, a J&T tulajdonában van.

Ebben az esetben a szerkesztőség nem látja maga előtt a jövőt. „Néhányan már a felmondásra készülnek, de nincs hova menniük” – írta kérdésemre a lap egyik újságírója. Ő most pont nyaral, így talán még nem hallotta, hogy maga a főszerkesztő is ezt fontolgatja.

„Több mint húsz éve itt dolgozom, a SME-nél kezdtem gyakornokként. Nem hiszem, hogy ki kéne várnunk, amíg a Penta ténylegesen is megpróbálja érvényesíteni az akaratát a szerkesztőségben” - mondta. Kérdésemre, hogy ez azt jelenti-e, hogy felállnak, igennel válaszolt:

„Nem akarok egy nem szabad, nem független újságnál dolgozni.”

(Címlapkép: Mountain Gorillas of Rwanda)