A tömeggyilkosság, ami még Mexikónak is sok

2014 október 10., péntek 19:24

Néhány tucat holttest Mexikó egyik különösen balhés vidékén már nem hír. Az egymással küzdő drogkartellek világában előfordul az ilyesmi. Az sem hír, ha minden jel arra mutat, a helyi rendőrségnek is benne van a keze a tömeggyilkosságban. Ahol a helyi rendőrséget és az egymással küzdő drogkartelleket nehéz megkülönböztetni egymástól, ez szinte a dolgok normális menete. Amikor viszont a tömegsírban megtalált összeégett halottak egy vidéki főiskola diákjai, az még a sokat látott és szenvedett mexikóiakat is felrázza.

Tüntető Mexikóvárosban. AFP PHOTO/RONALDO SCHEMIDT

Minden szeptember 26-án kezdődött, amikor a Mexikóvárostól délre található Igualában tüntetni kezdtek a közeli Ayotzinapa főiskola diákjai. Ez nem úgy főiskola, ahogy azt a világon máshol elképzelik, hanem egy oktatási intézmény, egy kommuna és egy radikálisan baloldali mozgalom főhadiszállásának keresztezése. Egy, a helyszínen járt újságíró szerint igazi időutazás a hetvenes évek Kubájába.

A mindenféle társadalmi ügyekben rendkívül aktív diákok az utóbbi években az illegális akcióktól sem riadtak vissza céljaik elérésének érdekében. Ha egy utazáshoz buszra volt szükségük, rekviráltak egyet, néha pedig kifosztottak egy gaz kapitalisták által tulajdonolt élelmiszerrel teli kamiont. Szeptember 26-án azonban csak tüntetni mentek a 110 ezer lakosú Igualába, hogy iskolájuk több pénzt kapjon Guerrero állam vezetésétől. Demonstrációjukat a helyi polgármester felesége, María de los Ángeles Pineda utcai rendezvénye közvetlen közelében tartották, ami rossz döntésnek bizonyult.

Tüntetésük végén el akartak indulni hazafelé, a buszrekvirálás jól bevált módszerével. Ez egyébként annyira nem durva dolog, mint aminek hangzik. Az ayotzinapaiak olyan gyakran éltek ezzel, hogy a környékbeliek már tulajdonképpen megszokták, a diákok pedig utólag rendszeresen megtérítették a sofőrök kárát. Az igualai rendőrség azonban azon a napon nem nézte tétlenül a szokásos koreográfiát, hanem tüzet nyitott a diákok buszára.

Kivezényelt katonaság Iguala központjában. AFP PHOTO/ Pedro PARDO

A lövöldözésnek összesen hat halottja volt, de csak három diák. A rendőrök valószínűleg tévedésből egy helyi focicsapat buszát is célba vették, megölve annak sofőrjét, egy mindössze 15 éves játékost, egy kósza lövedék pedig egy taxiban ülő nővel is végzett. A halálesetek már magukban is elég súlyos bűncselekménynek számítottak, a következő néhány napban húsznál is több helyi rendőrt tartóztattak le miatta. Ennél is súlyosabb volt azonban, hogy 43 diáknak egyszerűen nyoma veszett.

Hogy Iguala és Guerrero rohadt hely, az persze szeptember 26-a előtt is közismert volt. Az évek óta dúló, több ezer áldozatot követelő mexikói drogháború fontos hadszíntere, amelynek uralmáért, és így az USA felé vezető csempészútvonalak ellenőrzéséért több banda küzdött. Ezek közül sokáig a legerősebb a néhány napja amerikai segítséggel végleg felszámolt Beytrán-Leyva kartell volt. Ma ennek két utódszervezete, a Los Rojos és a Guerreros Unidos küzd a területért, amely azért is különösen fontos, mert Iguala a kábítószerszállítmányok egyik fontos elosztópontja.

Guerrero államban sokkal több pénzt lehet keresni a drogbizniszben, mint bármi mással, így nem meglepő, hogy a hivatalos szervek is kivették a szeletüket a tortából. A helyi rendőrök korruptsága közismert, mint ahogy az is, hogy María de los Ángeles Pineda bátyja a Bertrán-Leyva kartell ismert tagja. Férjéről, José Luis Abarca polgármesterről is rebesgették, hogy nyakig benne van az üzletben. Az mindenesetre nem tett jót a hírnevüknek, hogy néhány nappal szeptember 26-a után már nem találták meg őket a Mexikóvárosból kirendelt szövetségi rendőrök, a federales.

A polgármester és felesége, valamint Iguala rendőrfönöke ugyanúgy eltűntek, mint a 43 diák. Értük azonban senki nem aggódott, hiszen nyilvánvaló volt, hogy csak forró lett lábuk alatt a talaj, és saját akaratukból menekültek el a közfelháborodás és a lépni kénytelen mexikóvárosi politikusok haragja elől. Az eltűnt diákok ügye egész Mexikót megdöbbentette, még a társadalomnak azon rétegeit is, amelyek nem feltétlenül szimpatizáltak szélsőbaloldali nézeteikkel és radikális módszereikkel.

43 eltűnt diák nyomában AFP PHOTO/ Yuri CORTEZ

Az egész országban tüntetéseket tartottak, amelyen az elsősorban fiatal tüntetők igazságot követeltek, és hogy ilyen soha többé ne forduljon elő. Az igualai esettel ráadásul könnyű volt azonosulni, mivel egyértelmű párhuzamot mutatott a mexikói múlt egyik legmocskosabb epizódjával, a Tlatelolcói Mészárlással. 1968-ban, alig néhány nappal az ott rendezett olimpiai játékok kezdete előtt Mexikóvárosban a katonaság és a rendőrség száznál is több tiltakozó diákot gyilkolt le, akiket máig mártírként tisztelnek Latin-Amerika-szerte. A mészárlás évfordulója október 2-ra esik, az Igualában tüntető diákok éppen pénzt is gyűjtöttek arra, hogy el tudjanak utazni a fővárosban a 2014-es megemlékezésére.

A 43 diák sorsával kapcsolatban természetesen mindenki a legrosszabbtól tartott. Rokonaik és Guerrero állam felháborodott polgárai nemcsak tüntettek, hanem a környéken járőrözve igyekeztek a fiatalok nyomára akadni. Október ötödikén aztán Igualától nem messze öt friss tömegsírt találtak, összesen 28 összeégett holttesttel, amelyekről gyorsan kiderült, hogy az eltűnt diákok közül vannak.

Innentől kezdve az üggyel Mexikóban a legmagasabb szinten kezdtek foglalkozni. Enrique Peña Nieto elnök a tettesek felelősségre vonását ígérte, az ellenzék a politikai felelősök megnevezését, és mind az USA, mind az Európai Unió illetékesei arra kérték a mexikói vezetőket, hogy derítsék ki, mi történt.

Az első sírok feltárása után újabb letartóztatások következtek, elkapták a Guerreros Unidos több tagját is, október 9-én pedig az így kicsikart vallomások alapján újabb négy sírt találtak Iguala közelében. Így már pontosan tudni, hogy mi történt a diákokkal, és csak annak tisztázása van hátra, hogy ki és miért ölte meg őket. Miért volt szükség ennyire túlreagálni egy menetrend szerinti tüntetést, mi szükség volt arra, hogy egy tömeggyilkossággal megbolygassa Guerrero állam bűnös mindennapjait?

A mexikói helyzetet ismerve nem valószínű, hogy minden kérdésre sikerüljön pontos választ adni. Az még talán kiderülhet, hogy ki húzta meg a ravaszt, gyújtotta fel és égette el a holttesteket - minden bizonnyal az együtt bizniszelő helyi rendőrség és a Guerreros Unidos emberei. De hogy miért, azzal kapcsolatban minden bizonnyal a már most is keringő elméletek maradnak csak.

A polgármester feleségének lett elege, és családi ismeretségein keresztül elintézte, hogy megleckéztessék a diákokat? Valamelyik kartell, leginkább a Guerreros Unidos saját szakállára akciózott? A rendőrök megunták a baloldali diákok akcióit? A körülmények szerencsétlen összejátszásaként véletlenül szabadult el a pokol? Valamelyik bűnözői csoport akarta lehetetlen helyzetbe hozni a helyi rendőrséget és a polgármestert?

Csak az biztos, hogy ez a mészárlás egészen olyan volt, mint visszatérni Latin-Amerika múltjának legsötétebb éveibe.

(Források: BBC, El Mundo, El País, El Universal, Vice)