Bill Gates végre elolvasta Thomas Piketty könyvét, és vitába szállt vele

Végre a Microsoft alapítója, Bill Gates is szakított időt magának, hogy elolvassa a tavasz angolszász sikerkönyvét, és le is írja, mit gondol róla. Mivel minden jótékony igyekezete ellenére még mindig ő a világ leggazdagabb embere 80,5 milliárd dolláros vagyonával, ezért a megkésett reakciója sem teljesen érdektelen az egyenlőtlenségről szóló vitában, sőt.

Thomas Piketty franciául még tavaly megjelent, majd idén az amerikai értelmiség köreiben agyonvitatott búskomor könyve szerint a kapitalizmus adatokkal bizonyítható vastörvénye, hogy nő a szakadék a gazdagok és a szegények között, mivel a vagyontömeg (a tőke) gyorsabban terebélyesedik, mint a gazdaság egésze. Ezen csak a mostani helyzetben teljesen valószerűtlen eszközökkel lehetne segíteni, például a globális vagyonadóval.

A kötelező udvarias körök mellett – amikor is többször hangsúlyozza a Microsoft-alapító, hogy mennyire fontosnak tartja, hogy Piketty könyve nyomán idén mindenki az egyenlőtlenségről beszélt – elég komoly fenntartásokról értekezik Gates. A francia közgazdász ugyan végig a vagyonokról beszél 700 oldalas könyvében, de Gates szerint nem hangsúlyozza eléggé, hogy alapvető különbségek vannak abban, ahogy a vagyonokat felhasználják, és annak sem ad elég nagy súlyt, hogy ezek a vagyonok nem csak gyarapodnak, hanem apadnak is.

Én jófajta gazdag vagyok

"Különböztessünk meg háromféle vagyonos embert. Az egyik minden pénzét a cégébe ruházza be, a másik jótékonykodik, a harmadik viszont jachtokat meg repülőgépet vesz. A háromból az első kettő szerintem a társadalom számára hasznosabb dolgokra fordítja a vagyonát, mint az utolsó" – írja Gates.

Szóval Gates szerint igazából nem a vagyonok méretbeli különbsége számít, hanem az, hogy végső soron mire fordítják őket. Ezért szerinte a fogyasztás szintjének különbségeivel is számolnia kellett volna Pikettynek, nem csak önmagában a vagyonnal és a jövedelemmel. Már csak azért is, mert a fogyasztás színvonalában nem annyira hiperbolikusan nagy az egyenlőtlenség. Azzal viszont nem foglalkozik, hogy a szegényebbek a jövedelmük nagyobb részét fordítják fogyasztásra, mint a gazdagabbak. (Az sem tesz jót az érvelés hitelességének, hogy a fogyasztásos gondolatmenetet egyetlen forrásra, a Bush-kormányzathoz köthető American Enterprise Institute nevű think tank kutatására alapozza.)

Saját blogján közölt cikkében Gates arról is beszél, hogy Piketty túl sokat foglalkozik a vagyonok hólabdaszerű, öngerjesztő növekedésével, a lebomlásukkal viszont nem. Hiszen a Forbes 400-as listán sincs már egyetlen olyan amerikai sem, akinek a családja folyamatosan klasszikus járadékvadászatból élne, mondjuk egy kétszáz éve megszerzett földbirtok hozamából lenne még mindig gazdag. A régi pénz az infláció, az adók, a rossz befektetések, a filantrópia és az egyéb pénzköltés miatt felszívódott, felaprózódott és elértéktelenedett Gates szerint. Ami persze magyarázza, hogy miért cserélődik az elit, de azt már nem, hogy a mindenkori vagyonos réteg miért kerül egyre nagyobb távolságba az átlagemberektől.

Én nagylelkű gazdag vagyok

És persze végül előbukik a lóláb: a saját jótékonykodó alapítványába vagyonának közel felét beletoló Gates azt is kifogásolja, hogy Piketty nem foglalkozik eleget a nagylelkű, adakozó gazdagokkal. Mintha azt feltételezné a Microsoft alapítója, hogy a jótékonykodás céljától függetlenül mindig csak jó lehet. Arról nem is beszélve, hogy hiába csatlakozott Gates hívására több ismert gazdag ember a haláluk után vagyonukat jótékony célokra felajánlókhoz, a kutatások szerint a valós trend az, hogy a szupergazdagok általában csak a pénzük töredékét nem adják az örököseiknek.

Ezért aztán Gates a megoldásban sem ért egyet teljesen a franciával. Az ingatlan- és az örökösödési adó a Microsoft-milliárdos szerint is jó ötlet, ahogy az is, hogy a munkával szemben érdemes lenne inkább a tőkét adóztatni. De nem a tőkét önmagában: Gates szerint luxuspazarlásra költő vagyonosokat kellene további progesszív adóterhekkel büntetni, de általában a vagyonokat nem.

Szóval aki őhozzá hasonlóan vállalatok beruházásaiba fektet és jótékonykodik, élvezzen előnyt azokkal szemben, akik önmaguknak tartogatják és élvezik a pénzt.

Szerző: Kasnyik Márton, akinek ez az első munkanapja és egyben első cikke a 444-en. Fogadják szeretettel!