Thomas Piketty francia közgazdász tavaly írt egy remek könyvet arról, hogy a kapitalista gazdaság szükségszerűen mélyíti a szegények és a gazdagok közötti árkot. Erről a könyvről írt most recenziót Bill Gates, a világ leggazdagabb embere.

Az a nagy helyzet, hogy Gates ebben a recenzióban nem csak hogy többször megkérdőjelezhető hitelességű vagy akár a valóságnak teljesen ellentmondó adatokat használ, de a legtöbb dologban egyszerűen

téved.

A milliárdos igazat ad Pikettynek abban, hogy a nagy vagyoni egyenlőtlenség szar, és a kapitalizmus magától valóban errefelé halad. Eddig rendben is vagyunk, de aztán Gates elkezd arról írni, hogy szerinte miért nem kell túlizgulni ezt a dolgot.

Hát például azért, mert globálisan a vagyoni egyenlőtlenség nem nő, hanem csökken. Na, ez rögtön nem igaz. A New York Times cikk, amit Gates hivatkozásképp belinkel, arról szól, hogy az utóbbi 20 évben összességében csökkent az egyenlőtlenség a világban. Ez így is van, a 2008-as válság óta azonban a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek ismét világszerte nőnek. Ráadásul az sem teljesen igaz, hogy az olyan feltörekvő gazdaságok, mint Kína, Brazília vagy Mexikó az egyenlőség felé haladna, pedig Gates pont ezt állítja.
Aztán elkezdi Piketty legfőbb állítását tárgyalni, azt, hogy a tőke jobban jövedelmez, mint ahogy a gazdaság nő. Gates ezzel nem is vitatkozik, hiszen mint írja, nem ért hozzá, de azt azért felveti, hogy Piketty sajnos túl keveset foglalkozik azzal, hogy a gazdagok mire használják a vagyonukat.

Itt 3 példát említ, egy vállalkozót, aki a cégébe tolja a lóvét, egy adakozót és egy olyat, aki jachtot meg menő házat vesz a pénzén.

Abba most ne menjünk bele, hogy Gates háza se szar és jachtot is elég drágán bérel, beszéljünk inkább arról, mire hülyeség ez a példa.

Hát azért, mert Gates szerint a 3 elképzelt gazdag közül az a legrosszabb arc, aki a jachtot veszi, pedig társadalmi hasznosság szempontjából ez pont nem így van. Sőt, ha minden szupermilliárdos jachtokra, házakra, keleti luxusparfümökre, mobilokra, autókra meg ilyesmire költené az összes pénzét, akkor pont nem így nézne ki a gazdaság, hiszen ha a gazdagok még többet fogyasztanának, a pénzüknek legalább egy része visszacsorogna a gazdaságba. Jachtépítésből meg autógyártásból legalább élnek emberek.

És itt jön a példa másik hibája, hogy megfeledkezik azokról a gazdagokról, akik csak felhalmozzák a vagyont, aztán ülnek rajta. Egy olyan világban, ahol folyamatosan nő az egyenlőtlenség, ezek a gazdagok okozzák a legtöbb kárt.

Bezzeg az adakozók, ugye. Rengeteg kutatás mutatta ki, hogy a középosztály, de még a szegényebbek is többet adakoznak a leggazdagabbaknál nemcsak a vagyonuk arányában, de még nominálisan is. Ezért is hibás Gates érvelése, amiben a gazdagok nagyobb vagyona igazolható az adakozással. Ők lehet, hogy jobban alszanak tőle, de sok változást nem hoz.

Ez után jön a legszebb rész, hogy Gates megnézte a Forbes 400 leggazdagabb amerikait felsoroló listáját, és azon nem talált olyanokat, akik arisztokratáktól örökölték a vagyonukat, pedig Piketty azt írja, hogy a hatalmas arisztokrata vagyonok jó része még megvan. Nem túl bölcs dolog egy közgazdász több évet felölelő és több tízezer adatot elemző kutatómunkájával szemben a Forbes 400-as listája alapján érvelni, Piketty már korábban is felelt ezekre a vádakra. Gates itt arról feledkezik meg, hogy az örökölt vagyonokat az idők során egyre nehezebb lekövetni, mert egyre sokszínűbbé válik a portfólió, amiben elődökről utódokra szállnak. Lord X. Y. arisztokrata vagyona még nagyrészt a föld volt, a fiainak már a föld mellett gépek, gyárak, készpénz és részvények is, az unokája talán új cégeket vásárolt és így tovább. Azok, akik a Forbes listáját írják, könnyen megmondják, mennyit ér Mark Zuckerberg vagyona, hiszen csak annyit kell megnézni, mennyibe kerül a háza meg a cége. Azoknál, akik örökölték a vagyonukat, már sokkal nehezebb ez a feltérképezés.

Gatesnek az az érve sem túl szerencsés, hogy a Forbes által összesített gazdaglista tagjainak egy része ébről évre cserélődik, hiszen ez még nem bizonyít semmit. Senki nem gondolhatja, hogy aki az egyik évben még a 79. leggazdagabb amerikai, az egy évvel később már azért nincs a listán, mert Detroit utcáin koldul.