Újonnan feltárt iratokból és interjúkból kiderült, hogy a második világháború utáni évtizedekben, a hidegháború alatt, de még a kilencvenes években is egykori nácikat kémként és informátorként használtak amerikai kormányzati ügynökségek, például a CIA és az FBI. De nemcsak hogy beszervezték őket, hanem megvédték az ellenük indítandó eljárásoktól is, így őket nem vonhatták felelősségre.

Eric Lichtblau a Freedom of Information Act alapján feloldott titkosított dokumentumokat tanulmányozva jutott arra, hogy legalább ezer náciról van szó, de szakértők szerint ez a legalsó becslés lehet.

A történészek szerint az a hidegháborús mentalitás állt a beszervezésük mögött, miszerint a nácik képessége a szovjetek elleni hírszerzésben felülmúlta a háborús bűneiket. Valójában viszont a nyilvántartások szerint sokukról kiderült, hogy alkalmatlanok (például megrögzött hazudozók, megbízhatatlanok, sikkasztók), néhányukról pedig kiderült, hogy szovjet kettős ügynökök lettek.

Pedig volt köztük, aki nem kispályás náci volt, például az SS-tiszt Otto von Bolschwing, aki a végső megoldást levezénylő Adolf Eichmann mentora volt, és aki részt vett annak a kidolgozásában, hogyan kell terrorizálni a zsidókat. A CIA őt nemcsak hogy beszervezte európai kémnek, hanem 1954-ben az egész családjával New Yorkba költözhetett.

Néhányukat a CIA még a kilencvenes években is védte: például Aleksandras Lileikist, akit 1994-ben bíróság elé állítottak, mert a vád szerint a Gestapo tagjaként részt vett 60 ezer litván zsidó legéppuskázásában. Kiadatták Németországnak, de előtte még a CIA megpróbált közbelépni, mivel 1952-ben ők szervezték be. A CIA ügynökeként Lileikis 1750 dollárt keresett évente, és két karton cigarettát kapott havonta. 1956-ban megkapta a letelepedési engedélyt, és 40 évig nyugalomban élhetett. Amikor bíróság elé állították, a CIA közbenjárt az érdekében, de végül nem hozták nyilvánosságra a volt ügynökükről a rájuk nézve kínos titkosított dokumentumokat.

Az 1980-as években az FBI pedig nem volt hajlandó elárulni, mit tud 16 nácigyanús amerikairól – ugyanis mindannyian az informátoraik voltak, akik „kommunista szimpatizánsokat” kerestek. Öten közülük még ekkor is aktívak voltak. (New York Times)