Személy szerint én szívélyesen üdvözlöm új elnyomóinkat!*
Kedves olvasók, hadd kezdjem rögtön meaculpával. Elvakultságomban azt gondoltam, hogy a magyar sajtószabadságot olyan külső tényezők veszélyeztetik, mint a hatályos magyar médiatörvény, az iparág profitját lenullázó reklámadó, az egyik fő disztribúciós csatornát sújtó tervezett internetadó, vagy az állami reklámköltések baráti alapon történő felosztása. De L. Simon László, a miniszterelnökség parlamenti államtitkára felnyitotta a szemem:
a sajtó szabadságát leginkább mi magunk, újságírók veszélyeztetjük, leginkább azzal, hogy olyan módon írunk a kormányról, ami nem segíti a munkáját.
Államtitkár úr szerencsére nemcsak a problémát azonosította, hanem egy gondolatkísérlet erejéig a megoldást is felvillantotta. „A kormánynak van tennivalója a minőségromlás megakadályozásában” – mondta, és ezt csak üdvözölni tudom. Korunk felgyorsult világában ugyan okozhat némi hátrányt az a plusz ellenőrzési lépcső, ha ezentúl a cikkeket megjelenés előtt meg kéne küldeni minőségellenőrzésre az erre kijelölt hivatalnak, de abban mind egyetérthetünk, hogy
csekély ár ez azért, hogy a jövőben a kormány munkáját támogató írások jelenhessenek meg a magyar sajtóban.
Kétségem sincs affelől, hogy a politikusok alkalmasnak is tartják magukat a cikkek minőségének elbírálására. Hogy mást ne mondjak, én is úgy gondolom, hogy kurvajó miniszterelnök lennék. Miért ne gondolhatná hát államtitkár úr – akinek amúgy saját bevallása szerint egy irodalmi újság szerkesztőjeként még szakirányú gyakorlata is van –, hogy ő is kurvajó lapszerkesztő lenne.
Nem is értem, sőt, indokolatlannak érzem, hogy a szakma a MÚOSZ csütörtöki konferenciáján megjelent képviselői morgolódva fogadták L. Simon felvetését, ellenben mélységesen együttérzek államtikár úrral, aki minden ilyen felhördülés után megjegyezte, hogy „ha nem kíváncsiak a mondandómra, el is mehetek”.
A MÚOSZ konferenciája eredetileg valóban kizárólag a sajtószabadság helyzetével foglalkozott volna, de az aktuális fejleményekre tekintettel ezt kiegészítették a reklám- és az internetadó problémájával is.
Az utóbbiról L. Simon kimondottan keveset beszélt, tán azért is, mert hirtelenjében nem jutott eszébe, hogy hivatalosan minek is nevezik, ezért kénytelen volt "internetadóként elhíresült változtatásként" hivatkozni a Távközlési Adó Kiterjesztésére (TAK).
Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy véletlenül sem szabad összekeverni a szocialisták által bevezetni tervezett internetadóval, ami amúgy szintén nem internetadó volt, hanem a Kulturális Járulék Kiterjesztése, csak akkor is voltak, akik „hisztériát keltettek”.
A reklámadóról elmondta, hogy a médiaiparban elterjedt népszerű közvélekedéssel szemben nem az teszi tönkre az iparágat, hogy bevezettek egy adót, ami az iparág teljes profitját felszívja, hanem az, hogy
Saját érvelése később annak belátására kényszerítette, hogy a reklámadó éppenséggel a helyettesítő termékek létét lehetetleníti el. Ezt példával is alátámasztotta:
a szállás.hu-nak kell reklámadót fizetnie, a booking.com-nak nem.
A konferencia médiaipari felszólalói sajnos időrendben L. Simon előtt szóltak hozzá, így olyan, később a napnál is világosabban cáfolt baromságokat tudtak csak mondani, hogy:
Államtitkár úr szerint az igazság ennél egyszerűbb. A magyar médiának minőségibb tartalmakat, például jó riportokat vagy külpolitikai tudósításokat kéne előállítania, mert arra pénzt is hajlandó lenne áldozni a magyar közönség.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.