Orbán pálinka-szabadságharcának ezennel vége, de így is rengeteg kárt okozott

2010 júniusában a fél ország a képernyőkre tapadva vagy rádión követte Orbán Viktor parlamenti beszédét, amiben az akkor második miniszterelnöki ciklusát kezdő kormányfő ismertette a Fidesz 29 pontos gazdasági akciótervét. Ez volt a tavaszi választáson soha nem látott parlamenti többséget szerző párt első komoly gazdasági intézkedéscsomagja, így érthető is volt a nagy érdeklődés.

A bejelentésben voltak kifejezetten értelmes elemek is, de akkor még Orbán Viktor is beleröhögött a beszédébe, amikor a szabad gyümölcspárlat-készítés jogához ért. Ennél a pontnál az egész parlament hangoskodott, a kormánypártiak tapsoltak, az ellenzék nevetett, a házelnöknek kellett rendet parancsolnia.

31.26-nál kezdődik a jó rész.

Egészen pontosan ezt mondja a miniszterelnök:

„... adjuk vissza az embereknek a szabad gyümölcspárlat-készítéshez való jogot. (…) Ezzel egy 90 éves küzdelmet zárunk le. A vidéki magyar emberek, akik dolgoznak, gyümölcsfákat ültetnek, azokat gondozzák, nevelik, a termést összegyűjtik, 90 év óta hadakoznak a mindenkori magyar állammal, hogy a szabadságukat – amely a szomszédos államokban hasonló társaikat megilleti – a maguk számára megszerezhessék. Lehet nevetni ezen, de

inkább azt mondanám, hogy ez a szabadságharc 90 év után a felkelők teljes győzelmével zárul.”

Korán kuruckodott a kormányfő, azóta ugyanis Magyarország az Európai Bíróságon sem tudta megvédeni az elhatározást, miszerint minden nagykorú magyar állampolgár 50 liter 86 fokos (vagy 100 liter 43 fokos, vagy tökmindegy, ha a fokszám kijön) pálinkát főzhessen otthon adómentesen. 4 évig volt tehát adómentes a házi pálinkafőzés: az új adótörvények tervezete szerint – bár így is csökkentett adó vonatkozna rá – már évi 1000 forintot kellene fizetni a házi pálinkafőzés után, a bérfőzés adója pedig 50 literig évi 167 ezer, 50 liter fölött 333 385 forintra nő.

2010 és 2015 között a magánfőzés és a bérfőzés is adómentes volt.

Az Európai Uniónak ezzel az állapottal azért volt baja, mert a tagállamok által kivetett adókra nagyon szigorú uniós szabályok vonatkoznak, amik nem engedélyezik az alkoholtartalmú italok előállításának adómentességét.

Mikor Orbán 2010-ben azt mondta, hogy más EU-tagállamokban is vannak hasonló jogai a lakosoknak, ferdített. Legfőképpen azért, mert míg Orbán a gyümölcstermesztőkről beszélt – és a gyümölcstermesztőknek valóban joga van adómentesen pálinkát főzniük például Ausztriában a saját gyümölcsükből – a 2010-ben módosított adótörvények szerint Magyarországon nemcsak a gyümölcstermelők kaptak ilyen jogokat, hanem minden nagykorú. Bárki megfőzhette a piacon vásárolt szilvából is a pálinkát akár a gazdagréti paneljában.

Ezen kívül az osztrákok még Mária Teréziától kapták meg az adómentes pálinkafőzés jogát, és Ausztria 1994-es EU-csatlakozása előtt úgy állapodott meg az Unióval, hogy az osztrák csatlakozási szerződésbe belekerült ez a kedvezmény. A magyar csatlakozási szerződésben azonban nem volt ilyesmi.

Magyarországon már a Horthy-rendszerben sem lehetett adómentesen pálinkát főzni otthon, igaz, akkor nem is ellenőrzött az adóhatóság olyan hatékonysággal, ahogyan most. Magyarországon a bérfőzés volt a menő, arra hagyományosan volt is adókedvezmény, és 2003-ban a szocialista kormány Brüsszelben is kilobbizta, hogy az EU elfogadja, hogy Magyarország adókedvezményt ad a bérfőzésre. Az Orbán-kormány 2010-ben tehát még azt a megállapodást is megsértette, amit korábban eleve Magyarország (és több társa) harcolt ki.

De nem ez a legrosszabb az egészben, hanem az, hogy semmi nem ártott még annyit a jó minőségű magyar pálinkának, amennyit Orbánék négyéves tök értelmetlen kuruckodása.

Rövid magyar pálinkatan

Magyarországon háromféleképpen lehet pálinkát előállítani.

Főzhetnek pálinkát a kereskedelmi főzdék. Nekik van erre engedélyük, fizetnek a jövedéki mellett társasági adót meg mindent, amit kell. Ezek a főzdék a saját márkanevük alatt dobják piacra a termékeiket.

Lehet pálinkát főzni a bérfőzdékben is. Ezek sima főzőüzemek, amikhez többnyire nem kapcsolódnak márkák. Az emberek vagy cégek maguk gyűjtik össze a cefrét, amit behoznak ide, aztán a főzés díja és az adó megfizetése után a bérfőzde elkészíti a pálinkát.

A harmadik meg a magánfőzés. Otthon a cefre, otthon a desztilláló, kész. 2010 után ugye főleg ez futott fel, mivel korábban az otthoni főzés törvénytelen volt. Törvény szerint otthon csak bevizsgált és hatóságilag engedélyezett géppel lehetne főzni, de a gyakorlatban alig ellenőrzi ezt a NAV. Falun, de még Kecskemét külvárosában is, ahol a szüleim laknak, majd minden második-harmadik ház pincéjében van valamilyen házilag buherált vagy Szerbiából csempészett desztilláló. Sőt, csempészni sem kell, elég megvenni a cuccot Szerbiában, valahogy elérni, hogy a számla, amit adnak, ne legyen magasabb 300 eurónál, és máris be lehet hozni az olcsó desztillálót vámmentesen és áfa-visszaigényléssel.

Rob Peter to pay Paul

Hogy a három szint közül melyiket támogatja a kormány, döntés kérdése. Az viszont tény, hogy mindhármat egyszerre nagyon nehéz, ugyanis (belföldön mindenképp) ugyanazokat a fogyasztókat célozza a termék. Az Orbán-kormány viszont nagyon ügyes kommunikációval kettős játékot játszott az elmúlt években. Mindenhol azt nyomták, hogy a magyar pálinka élelmiszeripari vezértermék lesz, úgy felfut majd a magyar pálinkaexport, hogy fú.

Fazekas Sándor földművelési (akkor még vidékfejlesztési) miniszter pálinkázik egy vidéki fesztiválom. (Forrás: ez a Youtube-videó)

Ehhez képest a nívós magyar pálinkagyártást teljesen ellehetetlenítették az otthoni főzés adómentességével és azzal, hogy a magánfőzőket szinte egyáltalán nem ellenőrizte az adóhatóság.

A jó minőségű, ellenőrzött és nemzetközi szinten is versenyképes pálinka ugyanis nem Kertész Vili bácsi konyhájában készül a Mátyás király téren, hanem a kereskedelmi főzdékben. A kereskedelmi főzdéknek viszont ahhoz, hogy a termékükkel nagyobb számban megjelenhessenek külföldön, stabil belső fogyasztás kell. Ezt tette tönkre az otthoni főzés.

Belefulladunk a pálinkába

Aki nem hiszi, nézze meg a NAV adatait: 2013-ban, mikorra már elterjedt a magánfőzés, 11,6 millió hektoliterfoknyi adózott alkoholtermék került forgalomba, holott ez a szám csak egy évvel azelőtt, 2012-ben még 15,2 millió volt. Eszerint csak egy év alatt eltűnt a legális piac negyede.

A bérfőzött pálinka mennyisége közben nő (2010 óta a bérfőzés is adómentes, csak a főzde díját kell kifzetni), 2013-ban  a NAV szerint 7 295 430 hektoliterfok pálinkát főztek így az országban. Szakemberek szerint legalább ennyi készülhet magánfőzésben is, a kereskedelmi főzdék pedig nagyjából 800 000 hektoliterfokot főznek összesen.

Az akkor 2 x 7 295 430 + 800 000, azaz 15 390 860 hektoliterfok. Egy hektoliterfok 1 liter abszolút alkoholnak felel meg, tehát ha mondjuk, 50 fokos pálinkával számolunk, akkor tavaly majdnem 31 millió liter pálinkát főztek Magyarországon.

Igen, ez csecsemőtől a nyugdíjasig minden magyar állampolgárra több mint 3 liter pálinkát jelent fejenként. Csak 2013-ban.

A pálinkának persze a gyümölcsnek használt cefrével szemben megvan az az előnye, hogy eláll, így végül is logikus, hogy az emberek, ha már lehetőségük van rá, megfőzik pálinkának a fel nem használt gyümölcsüket. Ez a legalizálással együtt azonban oda vezetett, hogy

ma már pálinkában úszik az ország.

Nagyon sok, de legalább rossz is

Ráadásul ennek a pálinkának jó része nem ellenőrzött minőségű. Vidéken már a legkeményebb kocsmák is érzik, hogy a vendégeik jelentős része pálinkát felszolgáló illegális bögrecsárdákba szokott át. Persze a kocsmákat sem kell félteni, közülük meg sokan azt csinálják, hogy vesznek néhány üveg rendes, főzdei pálinkát, majd az üvegeiket innen-onnan összevadászott szesszel töltik fel.

Ez így egyben leírva azért már baromira nem igazodik a minőségi magyar pálinkatermelés felfuttatásának Fazekas Sándor-i szólamaihoz.

A kereskedelmi főzdék közben szenvednek, sokukból bérfőzde lett az elmúlt években. Ez még a kisebb gond, a bérfőzetett pálinka után legalább még fizetik az adót, és a bérfőzdés alkalmazottakat is foglalkoztat. A nagy gond a magánfőzéssel van, ahol ugye törvény szerint csak éve 50 litert lehetne főzni és csak saját fogyasztásra, mivel ezt senki nem ellenőrzi, a többség jóval többet is főz, és az emberek feketén adják-veszik is egymás között a pálinkát. Bács-Kiskun megyében egészen biztosan vannak gazdák (ismerek is párat), akik saját pálinkával (vagy azzal is) fizetnek a napszámosaiknak, gondolom, ez nem csak ebben a megyében dívik, hanem máshol is.

Ez az egész pedig különösen rosszkor jött, hiszen az itthoni kereskedelmi főzdék között épp a 2000-2010 között kezdődött el valami, ami akár minőségi és erős magyar pálinkagyártáshoz és exporthoz is vezethetett volna.

2002-ben megváltozott a pálinka jogszabályi meghatározása, ettől kezdve már csak tiszta gyümölcspárlatot lehetett így nevezni, kizárták a kategóriából az aromás szeszeket. A Gyurcsány-kormány pedig – annyi hibája ellenére – a pálinkafőzdékkel pont csak jót tett, hiszen a borászokhoz hasonló támogatási rendszert dolgozott ki nekik. 2008-ban és 2009-ben sorra épültek főzdék. Némelyik persze – ahogyan a támogatásból felhúzott, de egyébként életképtelen dolgoktól ez megszokott – szinte rögtön be is zárt, de 2010-re igenis nagyon komoly és jó minőségű termékeket előállító kereskedelmi főzdék várták az új kormány intézkedéseit. A komolyabb pálinkaházak közül azonban egyre több harcol a csőddel, 2010 óta zárt be például a Mattheusz és a Nagygombos nevű főzde is.

Most jól megdrágítunk minden mást

Valamit persze azért az Orbán-kormány is érez abból, hogy ha normális pálinkát akarnak, akkor a magyar főzdéket kellene segíteniük, Varga Mihály legújabb adócsomagjában például úgy változtatják meg az egészségügyi termékadó szabályait, hogy a pálinkának és a gyógynövényes likőröknek kedveznek. Egy ilyen lépés normális esetben hatalmas kedvezmény lenne a magyar kereskedelmi pálinkafőzdéknek, az elmúlt évek változásai azonban kérdéses, mekkora tényleges hatása lesz.

Az új adótörvények körüli balhét annak ellenére vitte el a netadó, hogy az alkoholt sokkal durvábban drágítja a kormány, mint az internetet tervezte.

A termékadó továbbra sem érinti majd a sört, a bort és a pezsgőt, és kivonták a hatálya alól a gyümölcspárlatokat (pálinka) és azokat a likőröket is, amikben nincs adalékanyag, de legalább hétféle gyógynövényt tartalmaznak (Unicum, Jager, Becherovka). Az ezen kívül eső párlatok és likőrök piaca viszont teljesen megváltozik. A sávos adó mértéke alkoholtartalom szerint változik 1,2 és 5 százalék között literenként 20 forint, 5 és 15 kötött 100 forint, 15 és 25 között liternként 300, 25 és 35 között 500, 35 és 45 között 700,

45 térfogatszázalékos alkoholtartalom fölött pedig literenként 900 forint az adó.

A vodka és a viszki kedvelői tehát vagy átszoknak a pálinkára, vagy kénytelenek lesznek felesenként 35-45 forinttal többet fizetni az italukért. Így a kommerszről is le lehet szoktatni a lakosságot, itt van például ez a 37,5 százalékos, féldecis Szilaj barackízű vodka (Összetevők: ivóvíz, gabonaszesz, aroma, színezék: E-150d). Most 122 forint, az új adó bevezetése után már 157 forint lesz. Persze aki korábban ezt vette, az már tud szerezni nagyjából ennyiért, ugyanilyen minőségű házi pálinkát is.

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.