Teccenek tudni, mi az a Peabody’s Powder River Basin Operations? Nos, ez a Wyoming állambéli üzemcsoport így együtt évi 130 millió tonnás termelésével a világ talán legnagyobb szénbánya-vállalkozása, a Peabody-féle bányabirodalom gyöngyszeme. Az Egyesült Államok elektromos energia-igényét mintegy 40%-ban szénből termelik meg, az energiaiparban felhasznált szén 12%-a ebből a bányacsoportból származik. Erről az üzemről és Amerika fosszilis energiahordozó-politikájáról készített riportot a Guardian, mintegy gyakorlati ellenpontozásként a nemrég lezajlott ENSZ-klímacsúcshoz.

Bár Obama előszeretettel nyilatkozik arról, hogy a globális felmelegedés rossz, a megújuló energia jó, értem, a valóságban valahogy mégis prosperálnak a szénbányák. A wyomingi bányakomplexum jelenlegi tervei szerint mintegy 25-30 év alatt kitermelik majd az itt található hárommilliárd tonnányi szenet, és ez a szén persze szén-dioxidként mind a légkörbe jut majd, ahol tovább erősíti az üvegházhatást. Akkor is, ha a szénipar számára még maga ez a kifejezés is tabu.

A Peabody tisztviselői szívesen beszélnek arról, hogy a bányájukban dolgozó fejtőgépek és a 400 tonnás bányateherautók a legnagyobbak kategóriájukban a világon, amit csak kapni lehet, de a "globális felmelegedés" és "üvegház-hatás" kifejezés tiltólistán lehet, mert ezeket még véletlenül sem ejtik ki a szájukon. Nyomják a szokásos szénlobbis dumát: a klíma mindig is változott és változni fog, és nem vesznek tudomást attól a kínos összefüggésről, hogy most pont úgy változik, ahogy mi, emberek változtatjuk. Ez biztos csak véletlen. A cég alelnökétől a riportban olvasható legkülönösebb mondat: "A klímaváltozás oly mértékig fenyegető, amilyen mértékig olyan politikához vezet, amely árt az embereknek." Ezt aztán mindenki értheti, ahogy akarja.

A Guardian látványos videót is forgatott a bányáról (Ildikó, sajnos angolul van, de a képek magukért beszélnek!), amelyben a 400 tonnás teherautó is játékszernek tűnik:

Sorry, your browser is unable to play this video.

Miközben a Peabody Amerikában a klímavészharang kellemesen csengő-bongó zenéjének kíséretében épp növeli széntermelését, a világ más tájain is mintha egy másik bolygón élnének a népek, nem azon, amelynek lakosságát meg kéne menteni a túlzott fosszilis energiahordozó-használattól. Kína az elmúlt évtizedben megduplázta szénkitermelését, Ausztrália (ami mellesleg a Peabody másik nagy pályája az USA mellett) 2000 óta 37%-kal tolta meg a kitermelést, mellesleg az állam itt 3,5 milliárd dollárral dotálta is a fosszilis energiahordozók kitermelését ebben az időszakban. India pedig épp arra készül, hogy energetikai multiknak ad koncessziót szénkincseire, a bevételekből pedig elektromossághoz juttatja az ország 400 millió, villany nélkül élő lakóját az elkövetkező öt évben. Még Németország, a naperőmű-telepítések éllovasa is harmadik éve folyamatosan növeli szénfelhasználását, az elhamarkodottan kihirdetett atomstop következményeként.

Obama nyilatkozatai szintjén tisztában van a veszéllyel, amit a CO2-emisszió növelése jelent - más nyilatkozataiban viszont arra büszke, milyen jelentősen nőtt az utóbbi években a szén, olaj, gáz kitermelésének és felhasználásának kapacitása az USÁ-ban, és milyen olcsó az energia az országban. És persze a kormányzat nem képes lemondani arról a járadékról, amit az országban kitermelt fosszilis energiahordozók után szed. A kárenyhítés, a CO2-emisszió csökkentésére végzett társadalmi felelősség persze megvan a szenes-olajos gigavállalatokban, az arányokat okozott kár és felelős jövőépítés között talán jól szemlélteti a Peabody weboldaláról származó két PR-fotó:

A Peabody növelni szándékozik szénkitermelő kapacitását, a világ egyre növeli szénfogyasztását, a tudósok és a szén- vagy olajipartól független energetikai szakértők pedig hiába koptatják a szájukat. Meg persze mi is, és a Guardian is. Mindenki tudja, hogy nem lesz jó vége, de senki sem akarja elkerülni ezt a véget. Ennyire szuicid alkatú lenne az emberiség?