Mit tehet egy fejlett ország vezetése, ha a gazdasági-demográfiai katasztrófa fenyeget? Ha a népesség gyorsan öregszik, de kevés gyerek születik, és a tömeges bevándorlást nem tartják jó ötletnek?

A nőket hibáztatják a népesedési problémák miatt? Demográfusokat sztárolnak a kormánypárti sajtóban? Netán milliárdokat költenek arra, hogy jobb belátásra bírják a középosztálybeli nőket: hazafias okokból mégiscsak szüljenek többet?

Nem.

Ehelyett közgazdászokkal vizsgáltatják meg a helyzetet, és velük együtt keresnek megoldást a gazdasági-társadalmi problémákra. A szakemberek ki is derítik:

Japánnak nőproblémája van.

Nem a nőkkel van a baj. A női életutak egysíkú megítélése, a családos nők választási lehetőségeinek durva korlátozása, és az a gond, hogy a többi fejlett országhoz képest nagyon kevés nő végez főállásban fizetett munkát. Annak ellenére van mindez így, hogy Japánban a világon az egyik legmagasabb a tanult nők aránya.

A Goldman Sachs számításai szerint ha Japán a női munkavállalók arányát csak a nyugati országok átlagos szintjére növelné, máris nyolcmillióval több kereső lenne az országban, és 15 százalékkal nőne a gazdaság teljesítménye. Ebből a növekedésből már könnyedén lehetne finanszírozni az elöregedő társadalom költségeit (bár a nyugdíjrendszer alapvetően az öngondoskodásra épül), és elég valószínű az is, hogy ha az anyaság jobban megférne a munkavállalással, több gyerek születne, mint eddig.

Habár a japán nők nemcsak a gazdasági, de a politikai életben is látványosan mellőzöttek, a gazdasági élet felsőbb szintjein egyenesen ordító a hiányuk. A helyi vállalatok ügyvezető testületeiben 99 százalékos férfitúlsúly uralkodik. A nők aránya 2011-ben tehát alig egyszázalékos volt. Ez a térségben is kirívóan kevés. Kínában ugyanez az arány 9, Szingapúrban pedig 15 százalék.

A nő hallgasson, és leginkább otthon tegye ezt

A hagyománytisztelő értékrend, a vállalati munkamorál és az ehhez alkalmazkodó munkaerőpiac miatt évtizedeken át a nők 60-70 százaléka, amint anya lett, felmondott a munkahelyén. Az anyák dolga a család lett. A nők ezzel akár egy évtizedre is kiestek a munkából és sokuk később is csak időszakosan vagy részmunkaidőben vállalt munkát. Mindezt többnyire egyetlen gyerek felneveléséért. Ezen a szokáson változtatnának a reformerek. Egyes jelek szerint sikerrel. A közelmúltban hosszú évtizedek óta először mérték, hogy a már szült nők majd fele visszatért a munkába.

Az a kevés nő, aki akár a gyermektelenség árán is, de karriert szeretne, is csak nagyon nehezen jut előre a ranglétrán a nőket sújtó előítéletek és elvárások miatt. Legtöbben a középvezetői szintnél megragadnak.

Az önbizalom és a keménykezű vezetés elég nehezen fér össze a hagyományos nőképpel.

Az otthonmaradásra, háttérben tevékenykedésre, csendes és láthatatlan, magukat a férfiaknak alárendelésre alapuló női szerepelvárások szöges ellentétben állnak azzal, amik egy vezető pozícióba vágyó ember erényei.

A japán hagyományok és közvélekedés szerint a nőknek irodai munka helyett egyébként is a házimunkának és a gyermeknevelésnek kellene szentelni az életüket és erre gyakran emlékeztetik is őket. Bár Japánban törvény garantálja az esélyegyenlőséget, a nők a munkahelyeken sem igazán egyenrangúak a férfiakkal.

A reform neve: Womenomics

Abe Sinzó kormányfő második hivatalba lépése után nem sokkal, 2013 tavaszán eldöntötte, beleáll a probléma megoldásába. Meghirdette a világsajtóban csak Abenomicsként vagy Womenomicsként ismertetett programját, amelynek egyik fő célja a gazdaság szerkezetének megváltoztatása, ehhez pedig elegendhetetlenül fontos a nők társadalmi szerepének és helyzetének újragondolása.

Japán jövőjének kulcsa a nők gazdasági és politikai szerepének megerősítése lehet.

A női foglalkoztatást segítő intézkedések sokrétűek, és sokszor nem is teljesen következetesek. A bölcsődei várólisták megszüntetését, a céges bölcsődék engedélyezését, a gyermekellátó intézmények nyitvatartásának meghosszabítását éppúgy tartalmazza a program, mint a nem otthoni szoptatás megkönnyítését és a gazdasági életben 2020-ig bevezetendő 30 százalékos női kvótát.

(Ugyanakkor volt olyan javaslat is, hogy tegyék lehetővé, hogy a nők a gyerekeik hároméves koráig otthon maradhassanak.)

A fordulat nemcsak Japán életében igen markáns, hanem a konzervatív Liberális Demokrata pártot vezető miniszterelnök véleményében is szöges ellentéte az áltla korábban hangoztatottaknak. Sinzó 2005-ben még a családi értékek hanyatlását látta az akkori kormányzat nemek közötti egyenlőségért tett erőfeszítéseiben. Úgy látszik, a gazdasági kényszer nagy úr.

Ettől lesz majd több gyerek?

A nők, vagy ahogy egyik helyi politikus évekkel ezelőtt fogalmazott, "szülőgépek" otthontartásától nem született több gyerek, sőt csak egy újabb demográfiai mélypontot eredményezett.

Hiába családközpontú a japánok többségének értékrendje, sokan közülük egyáltalán nem vállalnak gyereket. A munka tölti ki az életüket. Emiatt aztán olyan párkapcsolatuk sem igen van, amiben a családalapításon gondolkodhatnának.

Ugyanakkor a japán fiatalok egyre kevésbé tudnak azonosulni a hagyományos értékrenddel. A gazdasági válság is sokat alakított az álláspontokon. Egy 2012-es felmérés szerint a fiatal japán nők harmada nem maradna otthon egész életében házasságkötés után (ha megtehetné sem), és a fiatal japán férfiaknak is csak ötöde nyilatkozott úgy, hogy ezt elvárná a jövendő feleségétől.

Többé-kevésbé tehát szabad a pálya a reformok előtt.

A kormány sikerként könyveli el, hogy ma a japán nők többsége gyerekvállalás után is dolgozik, sőt egyre többen dolgoznak. Az első gyerek születése után 46 százalékuk tér vissza állásába. Ez tíz év alatt 14 százalékos növekedést jelent.

Az anyák növekvő munkavállalásával párhuzamosan megnőtt a terhességgel és a szüléssel összefüggő zaklatás és hátrányos megkülönböztetés miatti panaszok száma is. A várandós nők és a fiatal anyák helyzete különösen nehéz. Arra, hogy mivel kell szembenézniük, még kifejezés is született: "mata-hara," vagyis "anyasági zaklatás".

Buktatókkal teli az út

A hirtelen változások és gyors reformok a szép munkavállalási mutatók mellett is kockázatosak. Egy alapvetően konzervatív és hagyománytisztelő országban a hasonló reformoknak sokféle buktatója akad. A leglátványosabbakat eddig a japán politikai életben láthattuk.

Abe Sinzó szeptember elején, a nőket fókuszba helyezve átalakította kormányát. 11 minisztert váltott le, és a világsajtót bejárta a szenzáció: az új kabinet tagjai között öten nők. Közülük kettő ma már nem ül a bársonyszékében. A napokban mindketten lemondani kényszerültek, magyar szemmel egészen piti elszámolási ügyek miatt.

Az út, melyen Abe Sinzó elindult, ígéretes. Bár a miniszterelnök programjában keverednek a tradicionális értékrendnek megfelelő és a progresszív elemek, a reformok sok tanulsággal szolgálhatnak.

A Nemzetközi Valutaalap vezetője, Christine Lagarde hónap eleji Japánban tett látogatásán határozottan kiállt a nők nagyobb gazdasági szerepvállalása mellett, egyenesen úgy fogalmazott, hogy Japán megmentői a nők lehetnek.

A héten napvilágot látott, a vártnál rosszabb növekedési adatok miatt előrehozott választás lesz Japánban. Az, hogy a kétharmaddal kormányra került Sinzónak sikerül-e végigvinni a gazdasági szerkezetváltozást, vagy alig két év után távozni kényszerül, az nagyon nem mindegy nekünk sem: Japán továbbra is a világgazdaság harmadik legfontosabb szereplője.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?